Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-17 / 7. szám

Tizenötödik évfolyam. *7m sz. Pest, február 17.1872. ff Teljes szám piáiyottal még szolpMiÉ. 35 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-liivatal: Mária-utcza 10-dik sz., első emelet. Előfizetési dij : Helyiben házhozhordással s vidékre postai küldéssel felévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni min­den kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásai 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. V i s i h a M g. A prot. egyh. és isk. lap jelen évi 5-ik szá­mát olvasván, az emberi érzelem két szélsősége, fáj­dalom és öröm egyiránt érintett. Az elsőt okozta a tiszántúli superintendens látogatása, nem a nagyvá­radi rém. kath. püspöknél, mert hiszen ennek csak örülhetnénk ; hanem az ottani reform, egyháznál, hol a lap szerint, igy szólt: „a községi iskolák által az országot sokkal nagyobb veszély fenyegeti, mint a pátens által" ; továbbá, „hogy az ilyen álalkotmányos állapotra nem lehet bizni az egyházat". Sokért nem adnám, ha valaki elhitetné velem, vagy a valóság meggyőzne afelől, hogy e szavak nem mondattak, vagy nem igy mondattak. Azonban a váradi tudósítás után következő „egy püspöki le­vél" Bátori ur által közölve, ezen szíves kétségemet eloszlatta — s ez igen fáj. Elfogult, elámított, balvéle­ményű ember szájából ilyen szó nyom nélkül enyé­szik el, mint üres lehellet. De 800,000-ből álló hit­felekezeti tömeg superintendensétől botrányos, sőt kárhozatos. Az általa veszélyesnek mondott közös iskolára nézve Eötvös szép lelke előtt három fő eszme lebe­gett. U. m : 1., Az iskoláztatás ügyének általános megköny­nyitése. 2., Az iskolákban a felekezeti vallástanon ki­vül az életre szükséges ismeretek terjesztése. Hogy az uj nemzedék ne csak arról tanuljon valamit, hogy e földön mint kell ugy élni, hogy a halál után bol­dogok legyünk; hanem mindazon életre tartozó okta­tásban is részesüljön, mi által a földi lét enyhébbé, jobbá, kellemesebbé tétethetik. 3., Hogy a külön fajú, nyelvű s vallású hon­polgárok, kik külön vagy semmi, vagy csak hitvány iskolát képesek tartani, közös erővel jobb iskolát ál­lithassanak, melyben a gyermekek együtt növekedvén, mint testvérek, barátok szokjanak össze, s játék köz­ben egymás nyelvét tanulják meg. Midőn ezt nála tett tisztelgésem alkalmával elmondá, eszembe ju­tott, hogy hány szerb ifjú vitte el ezelőtt negy­ven évvel a sárospataki iskolából a magyar barát­ság holtig tartó emlékezetét magával, midőn Kövytől évenkint harmincan is hallgatták velünk együtt a jogot. Bizonynyal hamarább megszületnék ez által hazánkban a testvériség békéje, egyetértés a népfa­jok között, az a szép egyenlőség, mihez képest a róm. és ref. püspök kölcsönös látogatása csak üres ildom, melynek ölében, a mint a nagyváradi r. 1. Esaiásból idézi, „a farkas és bárány, a párduc és kecskegödölye együtt fekszik, a borjú és oroszlán­kölyök, és a kövér barom együtt lesznek ; nem árta­nak és senkit el nem vesztenek, mert teljes leszen a föld az urnák tudományával." De váljon a tisztelt püspök ur szájából származott ige, az urnák tudo­mánya-e ? s azon felekezeté-e egészen, melynek ő egyik főpapjává oly szép remény kíséretében emelte­tett, mint egy IX. Pius pápa apró kiadásban ? „Ilyen álalkotmányos álláspontra nem lehet bizni az egyházat" mondá. Ez állítás, egyházi ta­nácsban, hivatalos komolysággal szóló püspök szájá­ból, tökéletes megcáfolása annak, a mit állít. Mert 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom