Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

tiszta keresztyén vallásból mint élő kutfőből buzog fel, megszűnik nemesítő átalakulást eszközölni a kedély világa s az élet léuyei felett: hová lesz akkor az ember fensége s Istennek rajtunk megdicsőült képe; hová a társadalmi rend; a becsületesség s a moralitáson épült közvélemény, mely igazságot szolgáltasson a megsértett ártatlanságnak, lesújtsa a pöffeszkedő, arcátlan gonoszt s pajzsával fedezze az egyén, család s a társadalom szent jogait?! Vallás nélkül nincs Isten; Isten nélkül nincs erkölcsi világrend; erkölcsi világrend nélkül nincs ember s emberiség, hanem csak állat s állatcsorda, mely között az erény, szép, jó s igaz fogalma ismeretlen ; itt egyedül az önfentartás ösztöne s anyagi élv az uralkodó törvény, s e jelszó szerepel: aki birja, az marja! Tisztelt hallgatóság! Ki az, kinek jobb érzése vissza nem borzad, midőn látja, hogy az ember, e nemes erkölcsi lény, miut sülyed az állati élet alacsony fokára? Melyik nemesebb lélek nem óhajtaná, a vallás-erkölcsi élet felfrissítése s megifjitása által embertestvérét az anyagiság fertőjéből kiemelni, magas rendeltetésére eszméltetni, visszavezetni Istenhez, kitől elszakadt s e tény által megmenteni a család, egyház és társadalomnak, megmenteni isten országának? Melyik becsületes ember nem óhajtaná, az egyetemes társadalom erkölcsi és szellemi életének istenben ujjá való születését? Egyházunk jobbjai, nem nézhetvén egykedvűen a mindig nagyobb mérvben jelentkező vallás-erkölcsi élet hanyatlását, az egyházi s vallásos intézmények iránti közönyt; nem nézhetvén az anyagiságba sülyedés nyomorúságos voltát, a társadalmi élet rakoncátlan csapongásait: a fentebb jelzett cél eszközlése végett megalakiták a mult év okt. havában Pesten a „Magyarországi Protestansegylet"-et ; ele minthogy e nagy horderejű cél elérhetése sokaknak vállvetett, öszhangzó működését igényli: evégből elhatároztatott: mentől több vidéki fiók-egylet alakítása. A fiókegyletek működésétől függ a siker, ezeknek kitartó, lelkes s tapintatos munkálkodása biztosithatja a győzedelmet. A nagy, gyökeres reformot magával a nép egyetemével óhajtja keresztülvinni. Azért gyülekeztünk egybe mi is, hogy szellemi erőnket, lelkünk buzgalmát s keblüuk nemes igyekezetét a központi egylet törekvéseinek támogatására és sikeresitésére felajánljuk; hogy fiók-egyletté alakulva, helyi viszonyainkhoz képest, egyesült erővel munkálkodjunk, szent vallásunk, egyházunk, iskolánk s hazánk ügyének felvirágoztatásában. Egyletünk a vallás-erkölcsi élet célbavett megifjitásának munkáján kivül, első sorban teendőjének tekinti : A népnevelés, népiskolák virágoztatására szükséges anyagi és szellemi áldozatok meghozatalát; továbbá, a vasárnapi s ismétlő iskoláztatás rendszeres behozatalának eszközlését; a humanistikus intézmények gyámolitását; a szűkölködő testvéregyházak segélését; a nemzet közérdekeit szolgáló intézetek pártfogolását; a szivnemesitő, jellemképző s oktató népirodalom terjesztését; a komoly s tiszta keresztyén szellemben irt protestáns, tudományos vallás-irodalom támogatását. E végből oda igyekszik hatni egyletünk, hogy a magukat netalán túlélt egyháztanok, hitcikkek s vallásos előterjesztések : a fejlődő emberiség összes művelődési vívmányaival öszhangzásba hozassanak, vagy kibékittessenek.* Oda törekszik, hogy a vallás megtisztíttatván az idők folytán reáaggatott feleslegektől, a maga krisztusi egyszerűségében s fenségében ragyogjon ismét s elfoglalja az ember léleks kedélyvilága felett megszentelő áldásteljes hatalmát. Szükség nekünk, édes testvérek, újonnan születnünk! Szükség a fejlődő természeti tudományokat méltányolnunk; a gondolkodó s igazságra törekvő lélek tudományos kutatásait a vallás terén is jogosultnak ismernünk;mert a lélek még az Istennek mélységeit is vizsgálja. Nem szabad, képzelt csalhatatlanságunk köpenyébe burkolódzva, az elavult, ódon intézményekhez konokul ragaszkodva, a komoly vizsgálódás s tanulmányozás folytán felismert vallásigazságokat ignorálni, egyszerűen figyelmen kivül hagyni, vagy épen elkárhoztatni! A protestantismus elve a haladás ; épen ezért van j övendője. Ez elv alapján fejtsük tehát tovább azon nagy munkát, melyet dicső emlékű reformátoraink megkezdettek ; mert ha azon állásponton akarnánk csökönyösen megmaradni, amelyen ezelőtt három századdal állottak őseink: akkor mi sem lennénk jobbak Rómánál s mi sem lennénk egyebek aszott múmiáknál, melyre a gyermekek nevetve mutogatnak. Nem szabad továbbá a felekezetesség rozsdás vasabroncsával körülövedzni magunkat s a barikkadirozás által elválasztani egymástól a sziveket, hogy azok, a testvéri szeretet érzetében, össze ne dobbanhassanak. Legyünk igazán Krisztus tanítványai, öleljük keblünkre azokat is, kik nem egy templomban imádják velünk az.Istent. Előre tehát Isten nevében a célbavett vallás-erkölcsi reform munkálásában ! Mutassuk meg azoknak, kik félve és aggódva tekintenek a vallásreform-egyletek működése elé, hogy nem rombolni, hanem építeni igyekszünk Isten anyaszentegyházában. Uj irányt akarunk adni a kor materialistikus törekvéseinek. A vallást nem megsemmisíteni, de sőt inkább tisztitani s a kedély meleg, éltető talajába akarjuk ültetni s virágoztatni. Első sorban buzgó támogatói akarunk lenni, az emberiség humanistikus, tudományos s művelődési törekvéseinek. Kinek lehet oka e programúitól megijedni, vagy azt elkárhoztatni ? Aki ezt kárhoztatja, az magát az Istent kárhoztatja, aki a j ó n a k, szépnek s igaznak örök forrása. S mi e szentháromság vezérlete alatt fogunk harcolni utolsó lehelletünkig ! Előre ! a férfiúi bátorság, lelkesedés és kitartás erejével, hogy a következő nemzedék áldva boruljon a han-