Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-21 / 51. szám

baakar menni, vegye ki bizonyítványát az egyházmegyétől, melyben szolgált, s azt irassa aztánalá a s uperintendenssel:" ebből nem önként következtethető-e fokozatosan, hogy „ha a lelkész egyik egyházmegyéből a másikba akar átköltözni, vegye ki bizonyítványát a gyülekezettől, melyben szolgált, s azt irassa alá az esperessel." Az is figyelmet érdemel még, hogy, ha valamely tanitó egyik egyházmegyéből másikba kiván átköltözni, attól megkívántatik, hogy a gyülekezettől, melyben szolgált, kivett bizonyítványát irassa alá az esperessel. Midőn ez épen oly hivatalnoka, díjazott hivatalnoka az egyháznak, mint a lelkész : nyilvánvaló, hogy bizonyítványai kiszolgáltatási módozatára nézve nem foroghat fen valamely lényeges különbség; s igy a lelkésznek is illetékesen adhat bizonyítványt a gyülekezet, melyben szolgált. Ki is adhatna első helyen illetékesb bizonyítványt a lelkésznek, mint a gyülekezet, melynek kebelében hivatalát éveken át folytatta ? nem erre támaszkodva mondhatja-e ő a legméltóbban Pál apostollal : „T i vagytok bizonyságok, mily szentül, igazán és ártatlanul éltem ti köztetek, kik hisztek (hallgattatok s napról napra láttatok)". Thess. II. 10. Mindennek átgondolása volt irányadóm esperesi eljárásomban, mely szerint az elbocsátási bizonyítvány kiadása előtt a gyülekezeti bizonyítványt látni óhajtottam. De a mi tatai ev. ref. egyházmegyénk gyűlési nagy többsége ezekre mit sem ad, más szempontból fogva fel a kérdést, mint a melyből én felfogtam, határozatilag kimondta, hogy „a lelkészi bizonyítvány kiszolgáltatására „egyedül" a lelkész feletti felügyeletet gyakorló egyházmegyei hatóságnak van joga." Mely okoknál fogva? azt a gyűlési jegyzőkönyv mutathaná ki leghitelesebben: de, mivel ez még hónapokig várathat, magára, mig majd egykor hozzánk is eljutand: valókul veszem a P. ur által felhozottakat. Ha nem volnának azok : ellene mondhat a jegyzői hivatal. Lássuk tehát. Azt mondja P. ur, hogy „bizonyos társadalmi kérdések egyenesen a társadalmi rend logikájának köretei méyei szerint itélendőkmeg, s ennélfogva, minthogy a lelkész agyülekezetjurisdiktiójaalattnemáll, s a lelkész feletti bíráskodási jog fegyelmi ügyekben első f o rumon az egyházmegyei kormánytanácsot illeti: a lelkészi bizonyítvány kiszolgáltatására is csak ez utóbbinak vanjoga." Nem hiszem, hogy a társadalmi rend logikája ily következtetést kívánjon. — Csak nem vágyunk talán mi lelkészek az egyházi társadalomban szabadalmazott uraivá lenni a gyülekezeteknek, hogy még bizonyítványaikat megnyerni és előmutatni is szégyenljük ! Részemről, mind a mellett, hogy nem állok fegyelmi ügyekben, mint lelkész, a gyülekezet bíráskodása alatt, azon társadalmi viszonynál fogva, melyben gyülekezetemhez állok, mindig kedvesen veszem, ha az kebelében folytatott hivatalos eljárásomról bizonyságot tenni kész, s a gyülekezetnek is, melyből a mostaniba költöztem, bizonyítványát, egyéb bizonyítványaimmal együtt, holtomig hiven megőrzöm. — Helyén lehetett talán az említett okoskodás azon egyházi kiskorúság napjaiban, midőn a gyülekezetek kénytelenek voltak azt fogadni el lelkészöktül, ki hozzájok az egyházmegyei kormány tanács által „b erendeltetett" — igenis, a consistoriumok virágzása korában, — de ma már az autonomicus szabad választás korában alig. Akkor talán megillethette a lelkészrendelő hatóságot az elköltözéskori bizonyítvány teljes kiállítása: de ez ma — szerintem azon gyülekezetet illeti első helyen, mely a lelkészt választotta s annak szolgálatával ólt. Hiszen, a bizonyítvány-kiállítás nem tartozik a fegyelmi ügykezelés nemei közé a maga szeplőtlenségében. — Ezt P. ur is sejtette, midőn cikkét irta, s azért mondja, hogy felesleges volna gyülekezeteinknek a lelkészi bizonyítványadási joggal felruházása (?); hiszen a lelkész csak eddig felelhet meg magasztos hivatalának, mig az alapos tudományosságot fenkölt jellemmel bir ja párosítani, s igy csak jó bizonyítvánnyyal láthatja őt el gyülekezete, ellenkező esetben régen elítélte őt illetékes egyházi joghatósága. Elhiszem, de, mit mond aztán hozzá a helyes logika? Azt, hogy a lelkésznek, ha egyházi joghatósága által el nem Ítéltetett, semmiféle bizonyítványra sincs szüksége; mint el nem ítélt, az egyházmegyei hatóság bizonyítványa nélkül is elmehet más egyházmegyébe. Ezt pedig, lám az egyházmegyei gyűlés nagy többsége sem akarja. Nem az felesleges — szerintem, — hogy a gyülekezet adjon kebeléből távozó lelkészének jó bizonyítványt, hanem az, hogy magasztos hivatalunknak megfelelve is a gyülekezet bizonyitványadási jogának gyakorlatától féljünk. Vagy hát, a gyülekezetnek ellenünk bármikor vádlólag fellépni szabad : elmentünkkor pedig ugyanannak mellettünk eljárásunkat helyeslőleg nyilatkoznia nem szabad ? ! Ki tilthatja meg csak egyes hitelt érdemlő egyénnek is, hogy valaki részére habár uem volt is vele oly benső viszonyban, milyenben a lelkész áll gyülekezetével, annak jellemét s magaviseletét igazoló bizonyítványt állithasson ki ? S a mihez egyeseknek a társadalmi rend sérelme nélkül joguk van: ahoz egy egyházközségnek nincs joga ? ! Tudok rá esetet, hogy a reform, lelkész kinek egyházközsége mellett a helységben fiiiája volt