Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-12-21 / 51. szám
1. Egyházmegyénkben is, mint sok más helyt, a belhivatalnokok kétes jövője feletti aggály eredményezte a lelkészi és tanitói gyámpénztár alapitását, melynek célja, részint az elaggottak s hivatalképtelenek segélyezése, részint az elhaltak Özvegyei s árváik gyámolitása. Hogy a csekély jövedelemből nélkülözéssel elszakitott parányi évi betét is mily hasznos intézetté nevekedett, igazolja az 1870. évi zárszámadás azon eredménye, midőn a tanitói gyámvagyon külön kezelés alá vétetett oly célból , hogy igy elválva, talán inkább részesülhet országos segélyben, mint egybeolvasztva, s már ekkor is az összes alapnak x /3 -a, mely a tanitói gyámpénztárt illette 3167 ft. 97 73 kr. tőkében határozódott, mely ugyan felette csekély összeg arra nézve, hogy ennek kam&tjutalékaiból 67 tanitócsalád jövő sorsát biztositva lássa, de kezdetnek elég, kivált ha tudjuk, mily buzgalommal igyekszik azt e testület időről időre gyarapítani. Ugyanis már 1862. évben csekélynek látták azon alapot, mely az ideig gyűlt arra, hogy céljának, ha csak közelitőleg is megfelelhessen, határozatilag kimondatott tehát annak újbóli szervezése, még pedig a tanítókra nézve6 osztályban állapíttatott meg, az 1 ső osztályban 6 egyház tanítója fizet = 3—3 ftot, 2-ikban 8 tanitó = 2x /2 ftjával, a 3-ikban 24 = 2 ft, 4-ikben 13 = V(2 ft., 5-ikben 11 = 1 ft., 6-ikban 5 = 1 I2 forint, mely igy 67 tanítótól évenkint 119 forintra ment, s ez a különválás idejéig igy kezeltetett, oly határzat mellett, hogy: „bármi néven nevezendő pénztárba beolvadni soha nem fo g." Majd a különválás után mindjárt 1871. évben már a fent elsorolt osztályzat következőleg módosíttatott, illetőleg felebb emeltetett: 1-ső osztályba 6 o. é. ft. évi járulékkal soroztatok 12, 2-ikba 5 fttal= 13, 3-ikba 4 fttal — 15, 4-ikbe 3 fttal = 17, 5-ikbe 2 fttal = 7, 6-ikba 1 fttal = 3, tehát az 1862. évi osztályzat utáni járulék nem csak megkétszereződött, hanem a többlet 27 fttal haladja a kétszeres Összeget. S ezeket részint azért volt szükség elsorolni, hogy a hivatolt alapszabály azon tétele figyelemben tartassák, mi-szerint ezen már fennálló intézetet, a mostani tervezetbe beolvasztani a legjobb akarat mellett sem szabad, részint hogy a fent jelölt osztályzat az alább következő tervjavaslatnál kiindulási alapul szolgáljon, s egyszersmind feltüntetve legyen, mely szerint egyházmegyénk tanitó-testülete, csekély jövedelme arányához mérten, e célra már eddigelé is meg van adóztatva, ugy hogy ha egy tanitónak a törvényszabta minimum == 300 ft. évi fizetését vennénk fel, (mely egyházmegyénkben több helyt félében, sőt harmadában is alig van meg) ezen 300 ftból kitartani magát, családját, kivált ha az megszaporodott, s e mellett fizetni adóját, e. m. illetékeit, csaknem teljes lehetetlen. Hátha hozzá csatoljuk még az országos gyámpénztár javára igénybe vett 6 ftot, igaz, jövő jobblétöket érdeklöleg igen csekély összeg e követelmény, de hogy hivatalához illő ruházat s élelmezéssel lássa el magát és családját, s ily levonások ált al is csökkenéí szenvedjen csekély évi jövedelme. Nemde igen könnyen, az ily eljárás és tulkövetelés által, a különben is nehéz pálya becsületes megfutása lehetetlen itt eti k ? ! De a mit nem teljesíthet egyes erő, azt igenis végrehajthatja a közös jóakarat, a fontos ügy iránti hő buzgalom, s érdekelt lelkesültség! S itt értük el már azon jelzőt, melynek irányadása után indulva, nál unk is eszközöl hetőnek bizonyuland 2-or a tervezet célszerű foganatosíthat á s a, — ugyanis : Az indítványozó ministeri oszt. tanácsos ur, 2-ik sorban a nevelőintézetek közvetlen fentartóit, p. o. felekezeti iskoláinknál az egyházi testületet kívánja köteleztetni, 3-ik sorban pedig az államot, és méltán ; mert a néptanító, nemde közvetlen az egyházközség jövő nemzedékének javát munkálja, mig közvetve egyúttal állami szolgálatot is teljesít ? Mellőzve itt az állam hozzájárulását, melyre vonatkozva utólag mondom el nézetemet, az a fő kérdés : váljon az egyházi testület kész, vagy képes-e elvállalni e teherviselést ? Ugy a készség, mint a képességre nézve sok helyt nehéz akadályokkal kell megküzdenünk, hanem ugy egyik, mint másikra nézve, az együttes hatás, népszerű felvilágosítás, a még annyira nehéznek látszó gátat is elgördítheti, de főkép akkor, ha minden egyes egyházi s polgári testületek kormányzóinak jóakarata s erélyes közrehatása a cél kivitelére öszpontosittatik, ha a nép legegyszerűbb osztálya is meggyőzettetik arról, hogy ennek kivitelére nem kívántatik jelenben fizetett évi adójának 1 %-ja sem, már pedig ennyit nem áldozni, a haza jobb jövője iránti hálátlanság bűne volna. Ha a beregi egyházmegyének ez üdvös intézetre teendő kiadását vesszük számba, a miniszteri oszt. tanácsos ur számítása szerint igényeltetnék tőlünk 67 iskola-tanitó után, még a segédtanítókat sem véve ki, mennyiben egynémelynek van annyi fizetése, mint több más kis egyházak tanítóinak, tehát egyre-másra, 6 ftjával = 402 ft., ugy szintén az egyházak minden tanítóért 6 ft. = 402 ft., a kettő együtt menne = 804 ftra. S ha már az egyházak elöljárói felvilágosittatnak e csekély összeg után járuló haszon kiható erejéről, nem tudok feltételezni olyannyira szükkeblüséget egyről sem, hogy vonakodnának a 6 ftot — akár az egyház é v i j ö v ed e 1 m é b ő 1, akár kivetés, akár kegyadomány vagy házankinti segélygyüjtés, akár egyszer mindenkorra egy 100 forintos alapítványnak valamely pénzintézetnél leendő elhelyezése által, melynek 6 ( ) /0 -ja örök időkre fedezné a kivánt mennyiséget, vagy ha ez ki nem eszközölhető lenne, — a lélekszám szerinti 1 kros adó elvállalása utján beszerezni. A lélekszám szerinti egy kros kivetés egyházmegyénkből 39094 lélek után adna 390 ft. 94 krt, tehát ke vés hiány mellett csaknem a kivánt összeget.
