Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-03 / 5. szám

siumban mint tanár és egyúttal mint segédlelkész is egy évi működésével bebizonyitá, hogy a próféta leket maga hazájában is kedves. Kővágó-Eörsről 1855 elején Veszprémbe hivatott meg lelkésznek, de innét egy évi sikeres működés után ismét kispééci kivei hivták meg k"rükbe, hol nt. Perlaky Dávid akkori esperes által be is iktattatott. Lelkészi működésének itt tágasabb tér nyilott, de azt ö minden irányban oly tökéletesen be is tölté, s a sziveket anuyira megnyeré, hogy 10 évi ittléte után, midőn 1869-ben ismét a téti gyülekezet hivta meg kebe­lébe, kispééci híveitől általánosan fájlalva, s mint gyász­szónoka ismét igen helyesen megjegyzé, „még Kalypso keblén is siratva lőn." Kispééci működésének állandó emléke a jól felszerelt uj iskola, s az uj (tiszántúli) énekeskönyv bevitele marad. Itt lépett a szelíd lelkű Szentbe Zsófiával 1858-ban házas­ságra, kit azonban boldogságának nyolcadik évében tőle a halál elragadott. Kárpótlást keresett és talált első neje testvérjében, Szentbe Karolinában, kivel példás családi boldog életet folytatott. Mint minden jeleseket, ugy őt is felkereste a köz­bizalom. 1863-ban a győri evang. egyházmegyének pénz­tárnoka lőn, s e hivatalra ő két izben elválasztva, azt 6 éven át oly lelkiismeretes pontossággal és buzgó erélylyel vezette, hogy egyházmegyénk az ő pénztárnoksága alatt büszkén állott a dunántuli egyházmegyék között, mint egyedül olyan, mely tartozásait minden hátrálék nélkül pontosan lerótta. S midőn 1870-ben az esperesi szék egyházmegyénkben megürült, a közbizalom egyhangúlag őt emelte oda. Mint vezérféifiu a megboldogult egyike volt azoknak, kik önálló, határozott jellemök és becsületességeknél fogva hivatva vannak a kormányzásra ; mint lelkész lanka­datlan buzgalommal, s mondhatni egész önfeláldozással folytatá hivatalát ; mint hitszónok értelmes, tiszta és meggyőző volt. 0, mint gyászszónoka mondá, csak egy nyelvet beszélt : az igazságnak nyelvét. A hizelgésnek, tet­tetésnek, kétértelműségnek nyelvét nem értette. A kor rohanó eszméinek nem volt vak követője, bár szelleme határozottan szabadelvű és előre törekvő volt. Mint csa­ládfőnek élete példátlan volt, hivatala után családi kötel­mei voltak legszentebbek előtte. Családi élete borutlan volt, csakis a szeretetteljes aggodalom az övéi körül, vont néha felhőket egére. Mint honfiúnak csak egy óhaj­tása vala: „hogy viruljon a magyar hazája." Mint ember és barát hű és tántoríthatatlan volt, és felejthetetlen marad. Temetésén jelen volt egyházmegyénk minden lel­késze, sőt a szomszéd veszprémi egyházmegye esperese és a vanyolai gyülekezet lelkésze is, jelen volt két róm. kath. lelkész is. Az udvaron buzgó imát tiszt. Mészáros István bezi lelkész mondott, a sirnál tiszt. Zathurecky József mórichidai lelkész vett rövid szavakban érzékeny bucsut, a templonban pedig tiszt. Szigethy Dániel malom­soki lelkész tartott keresetlen, egyszerű, s még is jól talált, s mindenek által szívesen hallgatott beszédet. Adjon az Ur hamvainak örök nyugodalmat ! P f e i f e r Lajos, böuyi ev lelkész. Az uj-verbászi olvasókör helyiségén nagy fekete zászló leng, hirdetve ezen már régi kör egyik alapitójának s ér­demteljes tagjának, a helybeli fényes ág. egyház egyik tanítójának s a bács-szerémi esperességi tanítói kör jubi­lált nestorának Joeckel Henrik halálát. Jan. 18-kán adtuk át fáradt tagjait roppant népsokaság, az olvasókör testületének, a pártfogósági reálgymnasium összes növen­dékenek, mintegy husz tanítónak s több lelkésznek kísérete mellett, az anyaföldnek A megboldogult született Maincban 1791-ben. Tizen­hat éves korában — Mainc városa akkor 1-ső Napoleon hatalma alatt lévén — besoroztatott a nagy császár sere­gébe, a melyben hat éven át szolgált. Mint Napoleon katonája részt vett a híres lipcsei csatában is, sőt a csata tüzéből egy izben egy tábornagytól mint futár a császár­hoz küldve lőn, a kivel akkor néhány percig beszélgetett is. A lipcsei szerencsétlen csata után hazatérvén, megsza­badult a katonaságtól, s szuletéshelyén való rövid tartóz­kodása után Magyarországba jött gyalog s Tolnamegyébe települt le, a hová szüléi már előre költözködtek volt. Itt, Tolna megyében érte azon szerencse, hogy csakhamar bonyhádi tanítónak választatott, a hol három évig tanítós­kodott. Innen Uj-Verbászra jött tanítónak 1817-ben, a hol azóta fáradhatlanul működött az oktatási téren 55 éven át egy folytában, csak az utolsó négy évben segéd mel­lett . Ezelőtt néhány évvel a bács-szerémi tanítói kör fényes egyházi ünnepélyt rendezett az akkori félszázados tanitótársuk tiszteletére, a mely alkalommal a templom­ban kartársai által, szónoklat kísérete mellett, egy szép arany órával s arany lánccal ajándékoztatott meg. Mult évben p?dig épen a reálgymnasium alapítási gyűlésén tü­zetett mellére Stúr Dániel főesperes által, fényes társaság­ban, a koronás ezüst érdemkereszt, hosszas, 57 éves tanítói pályájának érdeme jeléül. Meghalt rövid, tizennégy óráig tartó ágyban fekvő betegség után f. hó 16-án 81 éves korában. A béke angyala lebegjen áldott porai felett! Kármán József, ref. lelkész. Adakozások. Az orsz prot. árvaház részérc: Trsztyenszky Gyula ág. hitv. ev. esperes ur 10 frt. Br. Podmanicky Gézáné úrhölgy alapítványának 1871. évi kamatja 12 frt. Irsay György és Irsay József urak mint rendkívüli tagok tagdíj fejében 6—6 frt. Özv. Véssey Lajosné szül. Radó Krisztina úrhölgy 10 frt. A hodosi anya- és a nagyabonyi, kisabonyi ós dunaszerdahelyi leányegyházak 10 frt. Gallé

Next

/
Oldalképek
Tartalom