Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

Ezt a Veszprémi István püspököt vette volt reá Bethlen Miklós, hogy consentiálna és subseribálna az Amsterodámi pénznek lehozatalában, melyet Bethlen Miklós a taracközi jószágra, grófi titulusra és szentmiklósi kastélyra elköltött s meg nem fizetheté. Mely subscriptióért Veszprémit igen keményen szembe fogák a papok egy generális synodusban. De midőn magát nem menthetné, monda : „kedvezzen kegyelmetek énnekem, mert a gutta újonnan megüt engemet." Mely szavára felele Eszéki István, igen kemény ember : „ütötte volna meg kegyelmedet ezelőtt 12 esztendővel, ne metszhette volna meg kegyelmed az erdélyi ekkla torkát" sat. Bonyhai György püspökről. Ez igen természetes, szép tekintetű, szelid és gravis ember vala. Valának pedig nekie 3 leányai, de a kisebb vala legszebb és kacérabb természetű. Meg is férgesedék aztán M.-Vásárhelytt. Mely esetnek hire mindenfelé kimenvén, nagyon örülének a pápisták s igen szégvellék a reformátusok a püspöki háznak ilyen eleven gyászát. Esék azonban, hogy ama nagy pápista ur Torockai János (ki azután thesaurarius vala) méne mezőségi jószágába Pagocsára nyaralni. Holott is udvarla nekie egy szomszéd ref. nemes ember, Alsó István, kit noha Torockai nem igen kedvel vala ob religionem et concessiones de finibus territorii, mindazáltal ebédre marasztá, hogy mortifikálhatná. Vala pedig a nemes ember elmés és könyvolvasó értelmes. Monda azért Torockai János ebéd felett a nemes embernek : „tud-e kegyelmed újságot?" Felele a nemes ember, monda : „nem tudok méltóságos ur, de ha nagyságod parancsolni méltóztatik, meghalgatom az újságot." Melyre monda a nagyfejű Torockai János: „hallá-e kegyelmed ? a kegyelmetek püspökének a leánya megfattyazott." Mond erre a nemesember: „a leány-e méltóságos ur ?" Felele Torockai János: „a kegyelmetek püspökének a leánya bizony !" Melyre monda a nemes ember : „de pedig hogy a leánya s nem maga, mint hajdan a nagyságtok pápája Kómában. Bizony a leány olyan az eblelkü, hogy ő ugy jár, ha férfi fér melléje. Azt bizony én is csudálom vala, ha a püspök fattyazott volna meg." Erre elnémula az ur. Vásárhelyi István püspökről. Ez n.-enyedi főpap vala, mértékletes ember az italban, az ételek között pedig igen szereti vala a parasztosabbakat, pl. borsót, lencsét, aludt tejet. Beszédében is és erkölcsében darabos vala igen, melyért Deáki József püspök, igen nagy paraszt embernek mondja vala. Esperességében partialis synodust tartván az enyedi kastélyban, kéredzék ki a házból mások hivatására Érsekújvári Sámuel nevü szegény prédikátor, kinek is igy felele : ülj le a s .... re. Az enyedi tanács Károlyi Sámuelt másod magával követségbe küldé egykor hozzája, valami keményke izenettel, a mint hailatik azzal, hogy őket ne szólítaná oly durván ezzel a szóval : atyámfiai! melyért megneheztelvén, e lőn a válasz : bolondok vagytok! Generális notariusságában Kubinyi nevü táblai procurátor holmi causában párt kivánván in figura synodi generális, és azt a szót akarván protoculláltatni : G. petit par. hátra fordula s monda: adnak sz . . t! Püspökké neht-zeu is lehete, s későre is lett vala ez az ember ezen durva darabosságáért, és hogy ajándék vevő embernek tartatnék. Ennek püspökségében esének ama nagy dolgok, hogy Mikó Ferenc e^y lucskos mesternét venne el feleségül, gonosz uton-módon. Bonyhai György nevü esperes pedig Bán fi Imrét hites mátkájától választá el nagy summa pénzért ; és Teleki Sándor a Bánfi mátkáját Nagy Zsuzsánnát, a gyenge kisasszonyt, mint a vén sas a tyúkfiat eiragadá. Mely miatt a felséges udvar a ref. statust megrettenté s Bonyhai esperességét el is veszté ideig. Szigeti István püspökről. Következik vala ez a tudós ember generális nótáriusnak, de az urak factiója eleibe tevé Szathmári Mihályt, a m.-vásárbelyi collegiumnak szelid és tudós professorát. De Szathinárit a felesége kinyughatatlankodtatá Erdélyből, s ugy succedálhata Szigeti István a notáriusságba, azután lesz vala püspökké is. De az enyedi professorságról le kelle mondania. Már pedig esperesség és ekklézsia kell vala nekie. Az enyedi tractus esperessége pedig vácál vala a Hunyadi Márton halálával. El is nyeré a/ esperességet Kibédi András machinatiói ellen, de hátra vala a katédra. Megüresítik annakokáért az urak az enyedi kastélybeli parochiát, vásárhelyi professorságra promoveálván Nádudvári Sámuelt, az enyedi főpapot. Az enyedi tanács azonban practikál vala, mint obstálhatna, hogy neki püspök papja ne lenne, nehogy a nyakokra ülne. A püspök Szigeti Istvánt azonban Szebenben a gutta megüté (s Enyeden nemsokára meghala). Akkor az enyediek nekem adának hivatalt a második papságból az elsőbe, és minden kedvem ellen be is vivónek, consensust adváu a szegény clinicus püspök is. Ez a Szigeti István püspök, ifjúságától togva collégiurni ifjúságot igazgatván, kz ekklai egyéb igazgatáshoz igen vékonyan tud vala, elanynyira, hogy csudálkoznánk. De a nótáriussá Kibédi András (kit vagy 16 pap egy délutáni észszel esperessé is választott vala, s hogy akkor el nem nyerheté, csaknem kezét lábát evé meg.) Hunyadi Márton esperessétői nagyon megtanulván a directiót megnyeré, hogy Szigeti István igen becsülné ós szava után járna. Sőt Szigeti Istvánt a császár áristomba vettetvén — ártatlanul, Kibédin fordula meg az esperesség azon esztendőben is. Mely árestomnak históriája nagy volna ha ide irnám. írhatnám is valami részből, minthogy a püspök elvitetését szemeimmel is néztem. A sokszor emiitett Szigeti István, feles papoknak jelenlétében akara valami dispositiól tenni az erdélyi ref. ekkla iránt, pl. hogy magyar iskolák állíttassanak fel sat5 De oly szapora pergéssel mondott, a mit mondott, hogy 98*