Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

kívánván ez alkalommal a magyar reformátiónak századokra nyúló virágzást ! Kelt Debrecenben, az 1872-ik évi november hó 24-én tartott egyházi közgyűlésünkből. A r m ó s Bálint, főjegyző. Mit vihet ki a nemes áldozatkészség! Nt. szerkesztő ur! Engedje meg, hogy bocses lapja utján, egyház-társadalmi életünkből egy örvendetes eseményt hozzak a nagy közönség tudomására, mely a mily gyümölcsöző volt a kitűzött célra nézve, ép oly világos tanúsága annak, mit tehet a vallás ügye iránti érdekeltségtől áthatott buzgó jóakarat és nemes áldozatkészség ! A Torna városában lakó maroknyi ref. hivek visszaemlékezve, hogy városukban, dicső emlékű Mágocsi Gáspár, azon időben tornai főispán mindenható pártfogása alatt, már a reformatio kezdetekor népes ref. egyház virágzott egész a 18-ik század végéig, midőn a diszes egyházat rekatholizálta, prédikátorát Nagy Gábort családjával együtt elűzte, templomát s egyéb javait fegyveres kézzel lefoglalta a vakbuzgóság ádáz szelleme Hirko páter putnoki apát személyében ; de kivált buzdítva azon üdvös befolyás tudatától, melyet egy Tornán, a megye székhelyén alapítandó ref. egyház, ugy e város szűkkeblű, felekezeties szellemére, miut főleg a korszerű nevelés ügyének előmozdítására jótékonyan gyakorolna : már régóta tervezik a ref. egyháznak, ha nem is régi dicsőségét, legalább maradványait feltámasztani a multak szomorú sir jából a jelen számára. Ez eléggé nem magasztalható törekvés valósítására azonban itt is, mint sok helyt, hol egy-egy üdvös eszme merül fölszinre, az egykori hadvezér szerint, három dolog hiányzik : pénz, pénz és pénz. E háromszoros nagy ur előteremtésére többrendbeli, a törekvés áldásos voltához képeet, csekély eredményű gyűjtésen kivül november hó 9-én egy műkedvelői előadás lőn rendezve, melynek tiszta jövedelme, a felűlfizetések s tele. Pamlényi Pál ur által gyűjtött összeggel együtt közel 300 o. é. frtot tesz. Oly eredmény, mely egy fővárosi szemében s fogalmai szerint talán csekélynek látszik, de tekintve korlátolt helyi viszonyainkat s azon körülményt, hogy városunk földmivelő lakosainak hasonlithatlanul nagy többsége még koránt sincs eljutva a miveltség azon színvonalára, hol akár az ügy szentségétől átmelegülni, akár a lélek nemesebb élvei iránt fogékonysággal birni képes volna, ez eredmény nemcsak csekélynek nem, sőt meglepőnek mondható. A számos felülfizetők közül csak azokat említem meg, kik mint más vallás hivei, kicsinyes előítéleteken felülemelkedve áldoztak e születő egyház oltárán. íme neveik : Burger József 6 ft., Pallavicini Alfréd gróf 6 ft., Sihulszki Alajos 1 ft., Frankovszky Ferenc 1 ft., Hammersperg Jenő 5 ft., Silbert János 1 ft. 20 kr., S.-ltész Gábor 4 ft. 20 kr., Probszt Károly 3 ft., Faugel Gyula 1 ft., Kajaba Lajos urak 2 ff., özv. Hegymehy Józsefné 4 ft. és Gedeon Lajosné ő nagyságaik 5 frtot fizettek felül. Az ily tett elismerésre nem szorul. Hol a nemes cselekedet öntudata meg van : minek ott a magasztalás ! Mind e szép siker nagy részben Simon Endre gondnok urnák köszönhető, ki már több év óta vezeti szokott buzgalmával a fiatal egyház ügyeit, s hol zörgetni, tenni kell: az elsők között áll. Az ő közönségesen ismert tevékenysége, s a lehetetlent is lehetségessé tevő erélye hozta össze e nagy részben más vallásuakból álló műkedvelő társaságot is, mely oly szép összeggel járult nemes célja kiviteléhez. Az ő fáradhatlan buzgalmának eredménye, hogy Keglevich Béla gróf ő méltósága a vásártéren fekvő, úgynevezett „kis templomot" a reformáltaknak adományozni kegyeskedett ; igy óhajtván némileg enyhíteni a csapást, melyet az idők türelmetlen szelleme, egyik őse idejében, a hajdani egyháznak temploma elvételével okozott. Isten a becsületes s dicsőségét célzó törekvéstől nem szokta áldását megvonni. íme , e műkedvelői előadás jövedelme, az egyháznak már régebben megtakarított csekély tőkéje, a főtiszteletü tiszáninneni egyházkerület kegyessége, mely az isten segítségével immár megerősödött egri 1. egyháznak évenként utalványoztatni szokott segélyt Tornának ígérkezett kiadatni, egyesülten a szélesebb körben megindítani szándékolt gyűjtések, s a jövő farsang folytáu rendezendő táncvigalom reménybeli jövedelmeivel, mint értesülve vagyok, oly kedvező helyzetbe fogják juttatni az egyházi elöljáróságot, hogy fent tisztelt gróf által adományozott templomát, isteni tisztelet tartására alkalmas helylyó már a jövő tavaszszal átalakíthatja. Mi hogy isten segítségével megtörténjék : minnyájunk buzgó óhajtása ! » Végre meg vagyok bízva, mind a műkedvelőknek, mind azoknak, kik nevezett gondnok urat e szép eredmény elérésében nagybecsű közreműködésökkel támogatni kegyesek valának — az egyházi elöljáróság nevében szívélyes köszönetet mondani. Tornai István. RÉGISÉGEK. Jegyzetek a n.-enyedi Yen. Tractus legrégibb protocolluniából 1753-ben. (Vége.) Mely szavára az adott alkalmatossághoz, hogy a consistorialiusok ebéd után voltanak s vigan és bátran disputálának. Az édes atyámtól igy búcsúzott el: adja isten édes Hermán yi uram, hogy egymástláthassuk a más világonjó égéssé g b e n !