Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

bennünket, hogy az akadémiáknak az egyetemi facultásokkal egyenrangú facultásokká leendő felemelése, a szó szoros értelmében, tudniillik ugy az előadások megtartása, a jogi szigorlatok és tudorrá avatások berendezése, s a tanuló ifjúság jogai s kötelességei, mint a tanárok rangja, fizetése és illetményei tekintetében eszközöltetni szándékoltatik; megragadjuk az alkalmat Nagyméltóságod elé járulni, alázatosan esedezvén : engedué meg, hogy mi tisztelettel alólirottak is, mint az emiitett tanintézetek tanárai, eme, bennünket legközelebbről érintő fontos ügyben szintén fejezhessük ki meleg érdeklődésünket, ós midőn az e tárgyban tett első elhatározó lépéseért halánkat nyilváqitani bátorkodnánk, egyszersmind arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy a jogakadémiákat az enquéte által jelzett irányban mielőbb átalakitaui, a végleges szervezés előtt pedig nekünk is az e tárgybani nézeteink nyilvánítására alkalmat nyújtani méltóztatnék. Mély hódolattal maradván. Pesten 1872. évi nov. 2-án. A pozsonyi kir. jogakadémia nevében: Dr. Rentmeister Antal s. k. Dr. Révfy László s. k. A nagyváradi kir. jogakadémia nevében : Dr. Kürthy János s. k. Dr. Bozóky Alajos s. k. A kassai kir. jogakadémia nevében : Dr. Klekner Alajos s. k. Dr. Fésűs György s. k. A győri kir. jogakadémia nevében. Dr. Miibek Károly s. k. Dr. Pisztóry Mór s. k. Néhány szó a középtanodai tornászat érdekében. A középtanodák előkészítő intézetek az egyetemi és akadémiai tanfolyamokra. Azért a középtanodáknak, ha céljoknak, t. i. a felsőbb nevelésnek, meg akarnak felelni, semmit sem szabad mellőzniök, a mi az emiitett cél elérésére szükséges. Már pedig az öszhangzatos nevelés megkívánja, hogy ne csak a lélek képeztessék, hanem a test is megfelelőleg fejlesztessék, annyival is inkább, miután áll azon mondás: hogy „a test is annyiban fejlődik, a mennyiben gyakoroltatik." Mégis a középtanodák legnagyobb része a nevelés ezen követelményének csak részben tesz eleget: a mennyiben az ily tanintézetek a test rendszeres fejlesztésére nem fordítanak elegendő gondot, pedig a rendszeres testgyakorlat a lelki nevelésnek is egyik igen hasznos eszköze. S ha még azt is figyelembe veszszük, hogy épen ezen intézetek növendékei vaunak azon korban, midőn a gyermekből ifjú válik; tehát minden neveléssel foglalkozónak be kell ismernie, hogy épen ezen intézetekben kell a tornászatra legnagyobb gondot fordítani. Ennek tudata indította a müveit görög népet gymnasiumok állítására, hol a testi nevelésre, az akkori körülmények következtében még nagyobb gond fordíttatott, mint a lelkire. Ezen öszhangzatos nevelési mód tette a görög népet nagygyá, s csakis addig maradt nagy, mig ezen nevelési irányt megtartotta. Erős meggyőződésünk, hogy nevezett tanintézeteink csak akkor lesznek teljesen megfelelők, ha a tornászatra is elegendő gond lesz fordítva; sőt azt is hiszem, hogy ez által elejét lehet venni, az ifjúság közt annyira elterjedt néma bűnnek is, melynek pedig leginkább a szellemi munkával foglalkozó ifjúság szokott áldozatául esni. Az elmondottak után azonban ne gondolja az olvasó, mintha e sorok írója nem tudná, hogy középtanodáink nagy részében, főleg egyes buzgó tanférfiak ajánlatára, vagy pedig a felsőbb hatóságok intézkedése folytán a tornászat a tantárgyak közé felvétetvén, az életbe is lépett. De egyszersmind azt is tudja, hogy a kellő eredmény legtöbb helyt hiányzik, mert az egész ügyet sok helyen csak ímmel-ámmal veszik. Lássuk tehát, hogyan lehetne a tornászatot a középtanodákban a kellő fokra emelni és virágzóvá tenni ? Mindenekelőtt ezen intézeteknek egészen szakképzett és buzgó torna-tanitókra kellene szert tenniök, kik nem puszta kenyérkeresetből, hanem hivatásból is léptek e pályára ; mert ezek hiányában, sikertelen marad a legbuzgóbb támogatás is. Mégis sok helyen megtörténik, hogy ezen állomás betöltésénél nem sokat törődnek a valódi szakképzettséggel, sőt ha a jelentkező egy pár hajmeresztő gyakorlatot mutat, akkor nem is keresik az elméleti képzettséget s megelégszenek egy acrobatával. Pedig a tornászainak legkevésbbé sem célja acrobatákat Képezni, hanem ép embereket nevelni. Az értelmes tornatanitó a tornászatot nem célnak, hanem a nevelés egyik fontos eszközének tartja, s e szerint a tornászatnak is ugy lesz meg a kellő eredménye, ha hivatását szerető, képzett egyének által vezettetik ; annyival is inkább, mivel a tornászatnak is megvannak a maga fokozatai, s ha ezek meg nem tartatnak, az eredmény épen ugy elmarad, mint akármely más tantárgynál, mely rendszer nélkül taníttatik. Hogy pedig vannak oly helyek, hol a tornászat tervszerű beosztás nélkül kezeltetik, annak bebizonyítására több példát tudnék felhozni, sőt nevezhetnék állam-gymnasiumot is, hol a mult tanévről kiadott értesítő szerint a torna-tanító # lY-ik osztályban is csak azokat a gyakorlatokat használta, a melyeket az I-ső osztályban. Ez ugyau talán megengedhető volna, ha azon tanintézetben csak a mult évben vette volna kezdetét a tornászat, a mit ugyan nem gondolok, hogy egy állami tanintézetben, mely már több óv óta fennáll, és hol az anyagi erő sem hiányzik, csak a mult évben kezdetett volna meg a testgyakorlat. De még ez esetben is, miután a IV-ik osztály növendékei sokkal fejlettebbek, mint az I-ső osztálybeli tanulók, többre kellett volna menni. Ezért a középtanodáknál, különösen pedig a képezdéknél, — hol már a tornászat nemcsak mint nevelési eszköz szerepel, hanem szak-tantárgy is, a mennyiben a képezdésznek torna- tanítónak is kell lenni,— a torna-tanitók megválasztására, csak ugy mint más szaknál történik, nagy gondot kellene fordítani. Nagy hiánya még továbbá a közép-tanodai tornászatnak az, hogy legtöbb helyen helyiség hiánya miatt csak nyáron tornázhatnak a növendékek, holott pedig télen, miután a kellemetlen idő miatt a növendékek több időt kénytelenek a szobában tölteni, mint nyáron, móg