Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-23 / 47. szám
a súlyt, így kiki arra, amihez hajlama inkább vonzza. Az az állítás, mintha az irodalmi müvek körül forgolódó tanárnak munkája sokkal több idő, fáradság és tanulmánynyal járna, mint a művészettörténet előadójáé, oly ember szájából, aki egyiket sem próbálta, metafizikai hallucinatio. B. ur a tanári működés sikerességet abból itéli meg, hogy ki mennyit termel irodalmilag. Részemről a tanártól első renden azt követelem, hogy tanár legyen, s csak azután emelek kalapot előtte, ha irodalmilag is sikeresen működik. Hiszen, ha a tanárnak elsó renden, vagy ha ugy tetszik, egyszersmind irónak kellene lenni, akkor, hogy több példát ne idézzek, Balassa soha sem lehetett volna tanár a pesti egyetemen; s u. a. egyetem jogi kara egy kiváló tekintélyű tanárának azonnal lekellene mondania állomásáról. Aztán mi könnyebb mai világban, mint rosz könyvet irni, s velők a könyvárusok raktárait túlterhelni. Bizonyosan ismer B. ur is oly tanárt, a ki sok könyvet gyártott már az iskolai könyvpiac számára, de tanári működése még gyártmányai csekély értékét sem éri utói. Vagy tetszenék B. urnák pl. az a tanár, a ki nagyra van vele, hogy két kötet idegen műből egy kötet kivonatot készített, azonban tanári működésének programmja a kővetkező : tanterembe menni, s első renden arról győződnék meg, hogy igen sok űr van a természetben; aztán néhány hallgatónak hetenként 7—8 órán diktálna, vagy egy bölcs könyvből régen megirt dolgokat fölolvasna, ezalatt tanár ós hallgató egymásnak hosszú képeket mutatna, aztán mindkét fél ásitáskórba esnék, továbbá a hallgatók örökös féktelenségét ós zajongását a tanítás okozta lelki emotionak tartaná s ilyeténképen hetet hót után, évet óv után leőrölne, s a végén a tudás tabula rasájára jutna. Bizony, bizony az ily tanári működés meddőségét száz meg ezer kötet kézikönyv gyártásával sem lehet helyrehozni. A mi illeti a Patak és Debrecen közti egyesülést, azt sokan óhajtjuk, de ameddig egyik fél a tudományos qualifikációt baloldali szempontból mórlegeli : addig arról komolyan beszélni nem lehet. Tekintve végül azt a körülményt, hogy B. ur emiitett cikkében a sárospataki valóban tiszteletreméltó akad. tanári kart „tudományos nyilatkozatra képtelennek", s „a hallgatóság s elöljáróság közt vergődő csoportnak" nevezte, s kimondotta, hogy mig ő maga a tudomány szekerén rudvasat szállít, addig a többiek csak szalmát ós szénát hordanak, mely nyilatkozatokra a tanári értekezlet kimondotta, hogy B. ur szavaiért beszámítás alá nem esik: mindenki átlátja, hogy ily féllel szemben tovább is tudományosan és tárgyilagosan vitázni lehetetlen, s hogy a vita fölvétele az ily támadóra nézve megtiszteltetés ; ellenben a támadottra nézve, legszelídebben szólva, hálátlan időtöltés. Felméri Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Christliclier Religionsunterricht fiir Yolksscliulcn. Nach pádagogischen Grundsátzen bearbeitet von S. Weber, evang Pfarrerin Béla. (Pest, Ludwig Aigner 1873.) Hogy a népiskolai vallásügy csak nem állandó rovatot képez prot. egyházi ós iskolai lapjainkban, hogy ez ügy a legeleveneb tanácskozás tárgya az egyes egyházkerületek közgyűlésein : egyrészről a tárgy fontosságáról, más részről annak népiskoláinkban való helytelen kezeléséről tanúskodik. Amaz azon örvendes tényt constatálja, hogy a vallásnak nagy hordereje az életre mindig jobban elismertetik ; ez azon égető szükséget tünteti fel, hogy a vallástanítás reformálandó. Ugy van. Elismert tény, hogy a vallás az emberi természetben rejlik, hogy alapját képezi az emberben minden nagynak és dicsőnek, ugy hogy a ki annak ápolását elhanyagolná, a jellemképzés legfőbb kellékét hanyagolná el. Ez okból alig képzelhető valami nyomorultabb azon kívánságnál, hogy az iskolában a gyermekek semmi egyébbel, csak mennél több ismeretekkel tömessenek tele. És ilyen az üzletemberek nagy többségének kívánsága, kik az iskolából kikerült gyermekektől nem kívánnak mást, mint hogy a történelemben, geographiában, mathezisben jártasak legyenek. De ezen kívánságuk nemcsak hogy minden nemesebb keblű és az eszményiek iránt még egészen el nem tompult emberek jogos ellenszenvével találkozik, hanem ha valaha teljesedésbe menne, az elvadulás méreg-gyümölcseit annyira megteremné, hogy az emberiség romlását feltartóztathatlauul vonná maga után. A vallást az emberiség nem nélkülözheti; mert a kebel oltatlan szomját sem a tudás bősége, sem a szép szemlélése, sem az élv poharának kiürítése, sem a mindennapiság megszokottsága ki nem elégíti, hanem csak az erkölcsi jó, s az erkölcsi jót senki sem nyeri el vallás nélkül. A vallástanítás szüksége tehát minden kétségen felül áll. Itt csak az a kérdés: miként tanittassók ? Elődeink azt hitték, hogy ha a gyermek — mert csak a gyermekekről van itt a szó — a katekizmust és a hasonló tankönyveket, a kijelölt énekeket ós hosszú sorát a bibliai mondatoknak könyvnélkül megtanulja, akkor ők a vallástanítás tekintetében eleget tettek. Nem ismerték vagy nem gondoltak a nevelészeti alapelvekkel, melyek azt mondják: ereszkedjél le a gyermek fejlettségi fokára, adj neki felfogásához mért oktatást, s azután haladj vele fokról fokra a legmagasabb ismeretekhez. Ök a vallást a tudás bizonyos ágának tartották, s azért a fősúlyt a vallás tanainak megtanulására fektették, nem pedig a vallásos érzelmek felébresztésére és mivelésére. S fájdalom, még korunkban is vannak igen sokan, kik azt tekintik a fődolognak. De ez arculcsapása a vallástanitásnak ; mert a mesterkélt tanok halmaza nem hogy felköltené, hanem elnyomorítja a gyermek keblében nyugvó főkincset, a vallásos érzetet. Ugyan képzeljen magának az ember egy hét-n yolc
