Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-23 / 47. szám

PROTESTÁNS GYHÁZI ÉS =s» Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési dij s Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 5 kr. ffi A középtanodák kérdéséhez, in. Mielőtt fejtegetéseimben tovább mennék, egy ellenvetésre kell megfelelnem, mely első tekintetre nem csekély nyomatékú. Azt mondják, az olyan kizárólag egy célnak szolgáló iskolák félszeg egyoldalú embereket nevelnek, holott az életrevalóság épen abban áll, hogy az ember mindenféle állapotba bele tudja magát találni. Rámutatnak e tekintetből Angolországra, hol eddigelé egyoldalú iskolarendszer uralkodott, s hol épen most azon vannak, hogy iskoláikat ezen egyoldalúságból kivetkőztessék, változtatván azok rendszerén épen a iészben, hogy abban a reálóknak nagyobb tért szándékoznak engedni. No bizony tapasztaljuk, mily nagy kárát látja maiglan az angol az ő egyoldalú szakképzésének ós mily nagy hasznát vesszük mi a sokoldalú mindentudóságra való nevelésünknek. Mindamellett bevallom őszintén, hogy ha a nevelésügyről szerzett tapasztalataimmal ma Angolország polgára vagyok, akkor ott aligha annak, a mit hazánkban gymnásiumainkra nézve most elsőrendű teendőnek látok, épen ellenkezőjót nem javallom; sőt, ha hazánkban is egyszer megérnem engedné a! jó isten, hogy nemcsak saját hazai vállalatainkat láthatjuk el iskoláinkból kikerült vezórembereinkkel, hanem móg a külföld is hozzánk fordulna szakképzett emberekért: akkor, de csak akkor, nehogy a merev egyoldalúság insociálibilissá tegyen, helyén ós idején valónak látnám az általános műveltségre törekvést ismót szélesb alapokra fektetni. De jelen viszonyaink között, midőn, mint már fönebb emlitém , elég nagyszámú müveit osztály mellett szakképzettséget igénylő legtöbb állásra arra való saját embereink híjában mind idegeneket kell alkalmaznunk: mindenekfelett oda kell törekvésünket irányoznunk, hogy a semmittevő urhatnámsággal járó dilettantismus útját mindenképen bevágjuk, s e helyett a jövő nemzedéket szakértő, dologtevő emberekké neveljük. Hogy pedig magam is ezúttal a haszontalan dilettantismus büuóbe ne essem, mellőzöm a feltett kérdések közül a reáliskolára vonatkozókat, mint olyanokat, melyekhez én tüzetesen hozzászólni nem tudok, valamint azokat is, melyekre az eddigiekben, ha az egyes kérdésekre való vonatkozást világosan ki nem tettem is, de tényleg meg van azokra felelve. S igy áttérek a hetedik kérdésre : „Mily reformokat kellene a középtanoda tanrendszerébe, a tanítás módszerébe, a rendtartás ós fegyelem gyakorlásába behozni Hogy e nagy horderejű kérdésre megfelelhessünk, recapitulálnunk kell röviden, mit akarunk voltaképen a gymnasiumok újjászervezése által elórni ? Akarunk az egyetemre olyan kószületü ifjakat küldeni, kik nem mindenhez hozzászólani, hanem egy irányban vezetett alapos készültség folytán a tudományos pályán sikerrel haladni, dolgozni képesek legyenek s azt akarják is. Mindaz tehát, a mi az erők szótforgácsolását, a csupa kedvtelésből való foglalkozást, dilettanskodást előmozdítja, gondosan kerülendő, s e helyett a gymnasiumnak mindenekelőtt oda kell hatni, hogy a fiatal ember a tudományos pályához megkívántató kitartáshoz és erőfeszitő munkához szokjék. E célból, a helyett hogy, mint az eddigi rendszer mellett történt, a tanulóba mint valami üres edénybe csakúgy töltögették a sokféle bölcseséget, az újonnan szervezendő gymnasiumokban ugy kell a 93