Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-16 / 46. szám

sírboltokat; a történész halvány lámpavilágával ugy is betekint azokba, számba veszi a halottakat, kísérőinek is megmutatja ; de nem hozza fel a napfényre, mert tudja, hogy az élő alakokhoz szokott szemek elé nem valók. Yaló, hogy ennek dacára is próbálták ezt a tudományos (?) halottidézést sokan, próbálta B. ur is. S mi lett az eredmény ? . . Szóljon az, hogy hallgatok, szóljon az, hogy a pataki akadémián tartott első előadásomban is kikeltem az „absolute inditferenz" bölcsészete absolut sötétségének terjesztése ellen. A báró Yay M. úrhoz intézett nyilt -levélben a bölcsészeti tudományok sikeres hallgatása végett felállított tanrend harmadik évében tanítandó, úgymond, „a metafizika, mint a lény és lét tudománya, bölcsészeti összefoglalóul, tetőzetül." „íme tehát, (mondja tovább szórul szóra) itt van a metafizika az általam felállított, s ez által követendőnek vallott programúiban mint végpont." Jól mondja B. ur, hogy „e programmban egy eddigelé nálunk szokatlan vonás tűnik fel." Igen is feltűnik a metafizika sürgetése. Szükséges-e, hogy a főiskola arra külön tanszéket állítson, hogy Keckermannt hailottaiból feltámasszuk ? Szükséges-e ez épen ma, midőn égetően sürjős és tiszta igazságok fejtegetésére és elsajátítására is alig jut elég ideje a tanuló ifjúságnak. Hiszen ha ma élne Aristotel?s , ő sem metafizikát adna elő, hanema helyett bizonyosan a fiziologiai laboratoriumoknakegyik legszorgalmasabb látogatója volna, hogy psychologiáját uj készültséggel írhassa meg, sőt ő is elcsudálkoznék, ha valaki metafizikai sirásásra és mumíagyöngyölésre drága pénzen fentartandó tanszéket javasolna és azt mondaná : bizony-bizony , aki enuyire tud sympathirozni a tudomány halottaival és ázalagaival, abban magában is aligha nincs eg-y jó darab az élőhalottból és ázalagból. Egyébiránt a vádban legsajátszerübb az, hogy B. ur önmagát arcul verve kimondja, hogy a matafizika elő nem adása miatt „őt (t. i. engemet) a vád nem is illeti," mert a meghívóban erről szó sincs. Tehát helyettem a t. elöljáróságot ülteti a vádlottak padjába. Nunc veuio ad fortissimum! mert a második vád, mely szerint én három év alatt tizenegy bölcsészeti tantárgyat adtam volna elő, valóban súlyos. Annál súlyosabb, mert ma polyhistorsággal semmire sem mehetünk, hanem okvetlenül egy szakra kell szentelnünk minden időnket és erőnket, ha valamit a közműveltségen lendíteni akarunk. 11 mondd t i z e n e g yjtudomány ! Igaza van B„ urnák midőn mondja, hogy az egy embernek még a gymnáziumban is sok. Én többet mondok, a ki ennyi tudományra vállalkozik, azon jó lesz túladni azonnal az iskolának, mert világcsaló és a legnagyobb ártalmára van egy intézetnek. Azonban az a tizenegy előszámlált tantárgy-cim történetesen nem tizenegy, hanem csak négy tudodományt alkot. Megmagyarázom. A bölcsészeti szakban az élettan, a természettudományi élettannak az izom- és idegműködéseket tárgyazó része, ma a psychologiának, mint a beltermészet tudományának bevezetése. Nem mondom, hogy e nélkül is ne lehetne psychologiát előadni. Régen igy tettek, s ma is a vert uton járnak Mandsley szerint „die metaphysischen Stümper, die ewig Kinder bleiben." Hogy mai nap valaki, a psychologiából egyetlenegy részt, az érzések tanát, hogy képes élettani ismeretek előre bocsátása nélkül előadni, hogy a metafizikába bele ne merüljön , előttem megfoghatatlan. Vagy talán a mozgások tanával, az érzelmekkel, a kedélylyel, temperamentumokkal, jellemmel, akarattal, a lelki betegségekkel máskép van a dolog? Próbálja meg ma bárki a psychologiának eme nevezetes fejezeteiről előadni, gondolkodni, s rendkívül szerencsés halandó , ha minduntalan rá nem akad a testi szervületre, s annak virágára az idegrendszerre. Es ha ennek működési törvényeinek és természetének ismerete nélkül alapos és tudományos meggyőződésre juthat, én szerintem megtalálta azt a penge nélküli kést, melynek nyele nincsen. Hogy élettani boncolásokra a bölcsészeti tanteremben sein hely, sem idő, sem eszköz nincsen, s hogy az éllettani előadások alatt csak a psychologia megértésére szükséges elvek fejtegetését értjük: arról, azt hiszem, nem szükség bővebben szólanunk. A lélektannal a logika van a legszorosabb kapcsolatban. Sajátképen egy lépéssel tovább veri a psychologia által megkezdett ösvényt, egy emelettel fentebb viszi az anthropologia épületét. A logika igazán szólva a psychologia törvénykönyve. A képzetekről, azoknak különböző fajairól, a fogaimakró!, az ítéletekről, zárlatokról, lélektani fejtegetések nélkiil beszélni, vagy eschatologiát tanítani, szerintünk csekély különbség lenne. Annak akár alaki (deductiv), akár anyagi (inductiv) részében mindenütt ott van a kérlelhetetlen tapasztalati lélektan. Ily alapon születnek meg azon szabályok és törvények, melyek a gondolkodástant alkotják, s születik meg ezen törvényeknek codifikációja (filoz encyklopaedia), mely mutatja, hogy a különböző tudományok minő törvényeket használtak és kell, hogy használjanak. Nincs tudomány, mely a logika által hirdetett törvényeket nyiltan vagy hallgatólag el ne fogadná és ne alkalmazná. Midőn kimutatjuk, hogy a mennyiségtan, természettan, vegytan, élettan, lélektan, államélettan, orvostan minő logikai törvényeket alkalmaztak és alkalmaznak jelenlegi fejtegetéseink közben, mint valamely szobrász vésője alól, a logikának alkalmazott része domborodik ki, s a hallgató a végén veszi ugy szólva észre , hogy a psychologia épületében vagyunk ugyan , de már a második emeleten. Ezt az emeletet aztán elnevezzük bölcsészeti encyklopédiának ; de a névben van inkább az eltérés a lélektantól és logikától, s nem a lényegben. A' logika és filoz. encyklopédia, ha mégis külön akarná őket valaki szakítani a lélektantól, ép ugy reklamálnának nemzetiségitudományos szülőföldük és lakhelyükért , mint reklamálna a Magyarország földétől elszakított magyar vagy székely azért a földért, melyen kivül nincsen számára hely. A logikának és filoz. encyklopédiának sincs a filoz. authropologián kivül helye, vagy ha van, ott száműzetésben él. 92