Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-19 / 42. szám

osztályba. Drezdában 40 helyre 19, Zwikkauban 150 helyre 28, Lipcsében 58 helyre 19 pályázó jelentkezett. Mind megannyi szomorú adat, melyet eléggé ki nem fejezhető keserűséggel constatálunk. (ff) Kiközösítés a görö^-keleti egyházban. A görögkeleti egyház legközelebb Konstatinápolyban tartott közzsinatán egy dekretum adatott ki az öcumenikus patriárcha, öt más patriárcha, a cyprusi érsek és 25 püspök aláírásával, melynek értelmében a bolgár exarchátus a nagy egyházi átok alá helyeztetett. E kiközösítésre azon körülmény szolgált okul, hogy az utóbbi időben a bolgár nép között mindinkább terjedt az országos egyház eszméje, (phyletismus) s éltéivé mind az egyházi hagyományoktól, mind a szent kanonoktól, tiltott egyházi zsinatok tartására törekedtek. Ezen téves eszmék szitásában, mint a dekretum mondja, részt vettek a bolgár patriarcha Makarkopolis püspöke, Philippopolis metropolitája, Sofóra püspöke, Tredvint Sophia, Nyssara és Welissa metropolitái ; a miért is „ex" szóval illeti őket, hivataloktól meg fosztja, kiátkozza s egyházi cselekményeiket istenkáromlásnak nyilvánitja. A dekretum kárhoztató része igy hangzik : a Egyhangúlag és a szent lélek sugallatával rendeljük, a mint következik : 1) Rc száljuk, kárhoztatjuk, az evangelium s a szent atyák szent kanonaival ellenkezőnek nyilvánítjuk a phyletismust, a faj-megkülönböztetést s az ebből folyó nemzeti egyenetlenséget Krisztus egyházában. 2. A phyletismus hiveit, kik oly vakmerők voltak a fentebbi elven jogtalan és példatlan zsinatokat tartani, az egységes szent, katholikus és apostoli egyháztól idegeneknek és határozottan szakadároknak nyilvánítjuk. (ff) A német püspökök nyilt hadüzenete az államnak. Tudvalevőleg a németországi kath. főpapság Fuldában összejövetelt tartott a mult hó közepe táján, tanácskozandó azon magatartás felől, melyet a kormány egyház ellenes törekvései irányában kövessenek. A sajtó éber figyelemmel várta ezen értekezlet eredményét s ha meg is volt arról győződve, hogy a németországi kath. főpapság egyházának régi elveihez hűtelen nem leend, olyan nyilatkozványra, minőt a főpapság itt adott magatartásáról, még csak gondolni sem mert senki. A legklerikalikusabb érzelmű lapok is azt hivék, hogy a főpapság bizonyos közvetitő szerepet vállal magára s megértve a kor intő szózatát, ahoz alkalmazkodás által fog igyekezni megmenteni az egyházat a veszélytől, mely fenyegeti. S ime a kath. főpapság merő ellentétbe tette magát az állammal, nemcsak, hanem kihivó módon sérti, midőn szentesitett törvényeit jogtalannak, törvénytelennek deklarálja. September 20-án egy emlékiratot irt alá a fuldai értekezleten 25 püspök és érsek, melynek főbb eszméit s veszélyes tendentiáit a következőkben illustráljuk : A nagy terjedelmű emlékiraton végig vonuló alapelv az, hogy az államhatalmat határozottan függővé teszi a pápai hatalomtól, mint a mely függést az egyháztörténelem csalhatatlanul igazolja. Természetesen, hogy az egyháztörténelemre hivatkozhassék az emlékirat, a legkonokabb módon és a legnagyobb vakmerőséggel kellett a történelmi tényeket elferdítenie és hamis világításban adnia. S ezt teszi is az említett emlékirat, ugy hogy a kevésbé szabadelvű német lapokban mindinkább kifejezést nyer ama nézet, hogy a német püspököket lehető gyorsosággal ártalmatlanná kell tenni. Megemlítésre méltó továbbá, hogy az ermelandi püspököt, kit az állam mint nyilt ellenszegülőt megróni és megbüntetni látott szükségesnek, pártfogásába veszi az emlékirat, s nyiltan kimondja, hogy hasonló esetben az alólirt püspökök sem tennének máskép. A megalkotott és szentesitett jezsuita-törvényt jogtalannak, törvénytelennek, kegyetlenek nyilvánitja ; a papság befolyásának korlátozását az iskolai és nevelési ügyekben jogsértésnek nevezi, mely ellen minden kigondolható eszközzel dolgozni, szent kötelesség a papság előtt stb. i>tb. Hogy pedig a most rövid vázlatban bemutatott eszmék minél inkább elterjedjenek s a legalsóbb rétegekbe is beszivárogjanok, pásztorleveleket intéztek a derék főpapok híveikhez, melyekben az állam tekintélye és fensősége ellen izgatnak s az üldözött egyházat és fejét buzgó és rendithetlen támogatásukba ajánlják. A „Prov. Corr." a német püspökök emlékiratáról szólva, ezeket mondja : Ha a porosz kormány az alkotmány kibocsátása után, —bizván az egyházi hatóságokhoz való akkori viszonyokban — az alkotmány 15. cikkét, mely szerint kell, hogy az evangelikus és katholikus egyházak, valamint más vallási társulatok a maguk ügyeit önállólag rendezzék és kormányozzák, elmulasztá a maga jelentőségében és hoiderejében szabatos kiviteli törvényekkel megállapítani, a mint ilyen szabatos törvények majdnem minden hasonló alkotmányos határozatokhoz adattak ki, ennélfogva most, midőn a püspükök az egyházi ügyek terét ö nhatalmulag akarják megszabni és önkényesen kiszélesbiteni, mulhatlanul szükségessé vált, kétértelműség nélküli és érinthetlen államtö:vények által szabályozni, azon téreket, melyek nem kiválólag az egyházi ügyekre vonatkoznak, hanem egyúttal a polgári és állami életet közeli viszonyban érintik. A püspökök jelenlegi fellépése kétségkívül érvényesitendi a bir. kancellár szavait, hogy a kormány az egyházi rendű személyek azon igényeivel szemben, mely szerint lehetnek olyan országos törvények, melyek rájuk nézve nem kötelezők, a teljes egységes souverainitást minden módon fenn fogja tartani. A souverainitás csak egységes lehet; annak a törvényhozás souverainitásának kell maradnia. KÜLÖNFÉLÉK. * A pesti ref. theologiai „Önképző kör" mely a mult isk. évben haladásának oly dicsérendő jelét adta, e hó 13-án tartá ez évi alakuló közgyűlését. Elnökké