Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-19 / 42. szám

lozza az által, hogy az egyesek, s főként a családos szülők nevelési terheit azok, más egyébbel is megrakott vállairól a nemzet vállaira emeli s igy az általános művelődés útját tetemesen egyengeti, s az ehez juthatást mindenkire nézve lehetővé teszi, sőt a netalán gondatlan hanyagokat inti, serkenti s kötelességeikre figyelmezteti: azok,kik a skót nemzet jelen ós jövő érdekeit szivökön hordják5 figyelmesek arra, hogy az uj iskoláztatási törvény áldásait ne csupán a szegényekre tukmálja, erőszakolja, hanem azokban az egész nemzet minden rendű és rangú polgárait, illetőleg azok fiait és leányait egyformán részesítse, s egyszersmind képesített legyen arra, hogy a közoktatás teritett asztaláról mindenki választhasson magának egyéni helyzete és körülményei által szükséges és egészséges táplálékot, és pedig a lehetőleg jutányos áron. Ezen sok oldalú kívánalmaknak a skóthoni uj népoktatási törvény nem felel ugyan meg annyira, mint ezt az Egyesült Államokéi teszi ; azonban, miután a keresztiilviteli módozat a helyi hatóságoknak hagyatik fen, a hiányokon nagyon is módjukban álland segíteni. Épen ezen ok és cél az, a miért a Skótok átrándulnak Amerikába, illetőleg avatott egyéneket küldenek oda avégett, hogy az ottani practicus nevelés módszereit tanulmányozzák. Losoncy László. BELFÖLD. TJti jegyzetek. September 29-től oktober 8-ig uton voltam. Elhagyva a csendes falusi magányt Buda Pestre mentem le, onnan meg Miskolcra, hogy mindkét helyen egyházi életünk főbb mozzanatait s ezeknek zászlóvivőit megismerjem, ctt együtt láthassam. Ugyanis a fent kitett időszak alatt tartattak a bányakerület, prot. egylet, egyetemes convent és az egyetemes egyh. evang gyámintézet ez évi közgyűlései. Igy hát reményem lehetett, hogy egyházi életünk főbb mozzanatait s ezeknek hordozóit látom és hallom. S e reményemben nem is csalódám. Mindjárt sept. 30-án, a mikor gyűlést tartott az evang. bányakerület, tekintélyes bányakerületi férfiak által nagy dolgok mérlegeltettek. Ilyen volt a többek közt a superintendens-választás története, mely Dr. Székács József ur visszaléptével, a bányakerületben megejtetett. Az egész dolognak annyi szála volt, hogy rajtok, mindegyiken végig menni sok időbe kerülne, de meg nem is föladatom. Célom csak az, hogy „uti jegyzet" alakban tanulmányaimat adjam elő, melyeket a gyűlések lefolyta alatt gyűjtögettem, mint figyelmes fül- és szemtanú. Idevágólag tehát csak annyit akarok mondani, hogy a látottakból azt vettem ki, miszerint a politikai élet terén tapasztalható éles, majdnem a gyülölségig fokozódó pártállás merevsége az egyházi térre is átcsapott. Mit sajnálkozva vettem észre, különösen akkor, mikor egy főpásztor választásáról van a szó. Hogy a kedélyek emez elkeseredett hullámzásában mindkét pártnak része volt — azt nem tagadom. Szította az egyik is, a másik is. A kisebbség az egyházakat megillető jogok boncolgatásával, a többség a gyakorlat emlegetésével. Magában egyik sem jogos, annál kevébbé méltányos. Azoknak, kik a gyakorlatra .'hivatkoztak, eljárásuknál számba kellett volna venni a jogosságot is, melylyel kell hogy egyenlően bírjunk. Ugy megfordítva. De mivel ez nem történt, nem történt pedig, — mint kellet volna— még a választási actust"megelőzőleg : az eredmény csak az egyik pártot nyugtatta meg, a másikat pedig némi kételkedéssel, de sőt gyanúsítással is töltötte el. Itt is áll: „ordo est amina rerum." Ezt pedig megállapítjuk, ha egyházi ügyeinket nem mindig a szokás nyomán intézzük, de végre, valahára ha törvényt alkotunk, melynek határain belül egyedül jogos a mi cselekvésünk. Alias, ha zsinatra ülnek össze véneink. A 2-ik nap okt. 1-én a magyarországi prot. egylet gyűlésére siettem, mely a prot. egylet életében a 2-dik közgyűlés. A gyűlés menetét nem adom, rég olvastuk már. Feljegyezni valóm csak az felőle, hogy hivatását jó irányban indítja meg. Ő lelkeket akar megnyerni — nem az egyletnek, de Krisztusnak. Ez okból cselekvényei közt 1-ső sorban a missió-ügyet vette föl, mint a mely által hatni, működni akar az emberek közt. Dacára, hogy még maga az egylet is zsenge ifjú, már is szép gyümölcsöket termett, a missióiigynek 300 frt, a kolozsvári árvaháznak 100 frt. Sokféle terv és tervezet forgott szóban a prot. egylet 2 napi gyűlésén — és mind életrevaló, a keresztyénség éltető legéből vett. Adja Isten, hogy kik az egylet élén állanak, mind azt, mit tervbe vettek, dicsőségesen kivihessék. Ez által reménylém, hogy mint egykor üdvözítőnk bedugta a sadduceusok szájait, akként ők is meggyőzik azokat, kik kétkednek az egylet életrevalósága fölött, mig „jeleket és csodákat" nem látnak. A 4-dik és 5-dik napon, a magyarországi protestánsok egyetemes konventje gyűlésezett. Lélekemelő volt látnom, mennyire érdeklődnek egyházunk ügyei iránt országszerte férfiaink, mert nem csak a közel, de a legmesszebb távol is képviselve volt. A főtárgyat — sajnálkozva kell fölhoznom — még mindig a sérelmek elősorolása adja. Nem volt kerület, melynek ne lett volna panasza a még ma is uralkodóegyház vakmerő, szentesitett törvényt lábbal tapodó papjainak eljárása ellen. — Hogy ezen lesz-e segítve és mikor ? nyilt kérdésül hagyom fönn. Ugy látszik, a kormánynak, de meg az országgyűlésnek is minden előbbre való, mint a polgárok lelki békéje, lelki nyugodalma. Hiába az általános elv kimondása, ha nincs, ki azt részletezze. Mielőbb az elv részletezése volna a főfeladat, hogy a különböző vallásfelekezetek jogaikat szabadon, büntetlenül gyakorolhatnák. Mit ér az az elv magában: vallásegyenlőség ? Igy pusztán, minden tarta-