Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-28 / 39. szám

Felelevenítettük a káplánságot szabályzó ama régibb határozatunkat, a mely szerint a káplán abban az ekklézsiában, a melyben mint ilyen müdödik, illető papjának semmi esetre sem szukc«dálhat, s ennek halála után két évnél tovább azon ekklézsiában semmi esetre sem maradhat Megerősítettük a „keresztur-köri gyámolda", azaz azon egylet alapszabályait, a melynek célja az ezen környékben működő papok és belső emberek özvegyei és árvái segélyezése. Helybenhagytuk Miklósvár-kör azon határozatait, a melyeket ez egy kebli-pénztár felállítására vonatkozólag hozott. Egyhangúlag kimondottuk, hogy a zsinati főtanácsokat, a mint eddig is gyakorlatban volt, ezután is 4 évenkint váltogatva, fogjuk tartani a népesebb, s erre alkalmasabb ekklézsiákban. Yégül, örömmel hallgattuk meg az angol és amerikai hitrokonainkkal folytatott levelezéseket, s az ezek tartalmát kellőleg felvilágosító hivatalos közléseket. De a fölött már jegyzőkönyvileg is mély sajnálatunkat fejeztük ki, hogy sem Lowee ur, a bostoni unitárius társulat titkára, sem Coquerel Anasztáz ur, a párisi reformátusok hires hitszónoka — ebbeli igéretök és ajánlkozások dacára — sím jelenhettek meg idei főtanácsunkon. Utóbbival szemben e veszteségért legalább azzal vigasztaltuk magunkat, hogy megbizó- és ajánló levele, a melyet az angol unitáriusok Londonban tartott nagy gyűlésétől ez alkalomra kapott, másolatban legalább nekünk is megküldetett. Ezeken kivül, megejtett még főtanácsunk néhány választást, hozott közpénztárunk gyarapítására néhány határozatot, s végül, megállította a jövő év költségvetését, A választásók eredménye im ez. Pénztárnoknak választatott Jakab Elek ; k ereszturi igazgatónak Marosi Gergely; t o rdai igazgatónak Pálti Károly ; kolozsvári tanárnak a történelem tanszékére Kovács János, a ki egy évig Németországon, s két évig Londonban volt akadémián; végre, Kereszturra 4-ik tanárnak Sándor János, s ugyanoda segédtanárnak Gombos Mózes. A londoni alapítványra választás utján kiküldetett Derzsi Károly. Kuriosumkint ide igtatom még, hogy jövő évi költségvetésünk egész kiadási összege csak 16,053 frtot és 47 krt tesz. „Kuriosumkiot" mondom; mert bárki is kuriosus lehet arra, hogyan lehet ily csekély Összegből egy 53,000 lelket számláló egyházközönség központi kormányát, s a mellett annak egy fő- és két középtanodáját fentartani. Miért mondanám, hogy e titok kulcsa a takarékosságban, és még abban rejlik, a mi nem is titok többé, de azért mégis zsarnok egy hatalmasság — szegénységünkben ? No de, a munka, jóindulat, buzgóság, és összetartás sokszor kifogott már e zsarnokon, s azért nincs okunk elhagyni a régi jelszót: „csüggedjen a gyáva, s az, a ki nem hisz egy jobb jövőben!" Mi hiszünk és élünk! Váradi Károly. Alsó-borsodi őszi közgyűlés Az alsó-borsodi egyházmegye őszi gyűlését folyó hó 4-én tartotta Geszten. A szokásos szertartások után, az ülnökök elfoglalták helyeiket s a gyűlés kezdetét vette. De vájjon kit ne lepett volna meg azon elszomorító látvány, hogy a zöld asztal körül, mint tavaszszal Papiban, most is csak egy világi ülnök ült ? Hát vájjon a többiek hol vannak ? Igaz, hogy a közgyűlés folyama alatt egyik-másik világi üluök levél által mentegetődzött az elmaradásért; igaz, hogy egy lemondott ; igaz, hogy két hely ez időszerint betöltetlen volt: de hát mit mutat e lemondás és elmaradás? Talán eme férfiak, kiket eme székre közbizalmunk választott, nem érzik már magokban a hitbeli buzgóságot ? Vagy nem érdeklődnek az egyházak élete iránt? Vagy a politikai téren megnyílván a küzdelemre a pálya, inkább szeretnek annak koszorújáért küzdeni, s azért hagyják hidegen oda eme régi várat? Elfelejtettek talán, hogy az országban sok férfiú, épen az egyház terén szerzett babérai által képesittetett fellépni a politika küzdhomokjára ? talán a mór megtette kötelességét, s mehet? . . . A gyűlés kezdetén esperesünk tette meg szokásos jelentését. Ugy látszik, meddő félesztendő volt. Az egész jelentésből csak az igriczii tagositásügy érdemel felem -litóst, melynél egy kis eszmecsere fejlődött ki. Esperesünk felemlité ugyanis, hogy a mult hó közepe táján az igriczii egyházi elöljáróság által meghivatván a tagositási közgyűlésre, az egyház érdekében el is ment, de ott minden szorgalmazásának, igyekezetének sem lett kivánt eredménye, a mennyiben a tanitó részére nem tudott kieszközölni valami hat hold földnél többet. Erre F. S. lelkész megjegyzé, hogy az országos népiskolai törvény ez esetre is rendelkezik. Felhozta a 38. t. cz. 39-dik pontját, mely mondja: hogy a községi iskolaalap javára a tagositás alkalmával, a közös terület legalább egy századrésze kiszakitandó. Felhozza továbbá a törvény azon későbbi, e tárgyra vonatko7.ó rendeletét is, mely e javadalmazást kiterjeszti a felekezeti iskolákra is-F. ur kéré tehát a megyei gyűlést, hogy az igricziiektől követelje eme meghatározott századrészt, s a gyűlés ez értelemben határozott, s ez értelemben utasitá az alesperest is. E sorok irója e határozattal nincs megelégedve. A népiskolai törvény említett szakasza egyedül a népiskolák iskolai alapjáról rendelkezik. Ez iskolai alap az, — szerintem — melyből az iskola költségei, építkezések, felszerelések fedeztetnének, de nem a tanító fizettetnék. A tanitó fizetésére nézve — mindig felekezetit értve — a törvény csak annyiban rendelkezik, hogy az a minimumot megüsse, de hogy a fizetés honnan vétessék, arra nem gondol. E szerint az iskolai alap mellett külön, még sürgetni kell a tanitó fizetésére szolgáló földterületet is. Már ha most az az utasítás adatik az esperesnek, hogy a századrészt követelje, s azt az igricziiek megadják: az iskola.