Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-14 / 37. szám

egyházadat minden türelmelleuség, rágalom, és zsarnokságtól. Az egyenjogúságra kell súlyt fektetnem mostani helyzetünkkel szemben. Nem mintha ez volna ideálom vagy épen idolom, nem mintha az „igen" és „nem" egyenlő értékűek volnának előttem, de> az:

egyenjogúság egy „szükség-állapotnak" szüleménye, mely azonban nemcsak maga a szükség, hanem a ker. alázatosság által köttetik szivünkre és ama szeretet által, mely „nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül" sőt „mindeneket eltűr, mindeneket hiszen, mindeneket remél, mindeneket; eltűr.* A ki ezen szeretetben megmarad, ezen várból nem engedi magát kiszorittatni, hanem elfoglalt helyén szilárdan megáll, az Ízlelni fogja a békességszeretők boldog érzetét. Azonban cselekedjék kiki belátása szerint, én részemről meg vallom, hogy nem tudnám miként intézni a dolgot, csak egyiket is hivataltársaim közül nem szeretni. A békesség ura áldjon meg mindnyájunkat a békesség szolid lelkével ! Közli: Ermel Gyula. Egyházi reform Bernben, Bern kantonban már rég mutatkoztak oly mozgalom jelei, melyek rövid időn nagyobb hullámokat vethetnek. A berni egyházi ügyek organhatiójáról van szó. E mellett az ujitások hosszú sora jövend szób3, melyek nagy és elvi jelentőséggel birnak. Elvi jelentőséggel nemcsak a kanton, hanem az összes Schweicra nézve, miután nem nézheti közönyösen azt, minő egyházi szervezetet ád magának egy kanton, mely Schweic népességének ötödét teszi. Erre nézve igy ir a sajtó. Számos tény hangosan szól a mellett, hogy egyházi törvényeink reformja égető szükséggé lőn. Ezen reformnál első feladat: e g y állami törvény alkalmazásba hozatala a különféle confessiokkal szemben, a mi mindeddig hiányzott, miután jelenleg is még a reformált és kath. egyház különböző egyházi törvények alatt állanak. Az egyenlősítés, modern jogi és kultur-állami szempontból szükségkép! követelménye ezen elvnek : „Mindenek egyenlősége a törvény előtt", valamint szükségképi postulatum az állam önfentartása és védelmének egyházi usurpatiók ellen. Ezen álláspontot foglalja el a berni egyháztanács által, a berni egyházi ügyek újra alkotására kidolgozott törvényjavaslat, melynek megvitatására egy lelkészekből és laikusokból álló vegyes bizottság hivatott egybe, melynek egy — a reformált — osztálya Bernben ülésezett. A törvényjavaslat alapgondolatai a következőkben foglalhatók össze. Az államnak az egyházhozi viszonyát illetőleg a nevezett törvényjavaslat, az eddigi államegyház és a kettő teljes elválasztása közt, közvetitő állást foglal el oly formán,, hogy az állam felekezetnélkülinek vallja magát: azaz egyrészt a kultusba nem avatkozik, másrészt az elismert felekezeteket anyagilag és erkölcsileg támogatja. Annak, hogy a7 állam felekezetnélkülinek nyilvánitja magát, következő consequentiái vannak. Az egyházfelekezetnek — „egyháznak" — megadatik a jog, belügyeit kultus és tanban tetszése szerint intézni el. Természetesen szükséges, hogy itt a „belső" határa pontosan kijelöltessék, s hogy az állam a felett gondoskodjék, miszerint e határ át ne lépessék, erre nézve legyen a „jus placetum" vagy az állami tetszvényjog. A gyülekezetekre ruházott autonómiának következő consequentiái vannak. Először van nekik lelkészválasztási joguk, valamint a periodikus újra választást is szabadon gyakorolhatják p. 0. minden hat évben. Továbbá a gyülekezetek választják a kantoni zsinatra a küldötteket, és végre az egyházközségi gyűléseknek beleszólási joguk (vető) van, a felsőbb egyházi hatóságiknak hit vagy tant illető kibocsát ványaik vagy rendeleteikre nézve. Egy másik consequentiája annak, hogy az állam felekezetnélkülinek nyilvánítja magát: a püspöki kötelezettségek alóli feloldás. Bern kanton kath. hivei a b aseli püspök*) főpásztorsága alatt állanak. Az 1815-iki egyezményi okmány, valamint az 1828-iki püspöki szerződés következtében a berni kormány bizonyos kötelezettségeket vállalt el a baseli püspökség irányában. Ezen kötelezettségek, valamint a püspöki egyezmény alól az állam azonnal fel van meafcve, mihelyt felekezetnélkülinek nyilvánítja magát. Első tekintetre azt lehetne hinni—és egy bizenyos párt szeat buzgalommal terjeszti is ezen véleményt — az állam a püspöki szerződés megszüntetése által erőszakos lépést tesz, de ez nem áll, miután ezen megszüntetés csak természetes következménye a felekezetnélküliségnek. A lelkészek dijaztassanak, mint ezelőtt ugy ezután is, valamint a püspök is maradjon meg főpásztori hivatalában. Az, hogy az állam megszünteti a püspöki szerződést magára nézve, nem csonkítja a kath. egyház jogait; megmaradhatnak tovább is előbbi egyházfőnökük, püspökük alatt, csakhogy az államnak akkor nem csak joga, hanem kötelessége az egyházfő intézkedéseit ellenőrizni : azaz felügyelni. De mily módon gyakorolhatja az áilam ezen felügyeletet ? Az által, hogy az állam fentartja magának a piacet vagy non piacet jogát a főpásztor minden körözvényei, kibocsátványai, intézkedései ellenében. Ez lényegében a viszony állam és egyház között, mint az a berni egyháztanács törvényjavaslatában foglalva \an. _ ^ Az államnak az egyház iránti anyagi segélyét illetőleg két pont tűnik fel: a lelkészek fizetése és a lelké. *) Csak névleg baseli püspök, lakása Solothurnban van. Valószínű, nem jól érezte magát a református Rómában. Van ugyan itt a katholikus atyafiaknak szép templomuk, harangjaik is, de harangozni nem szabad, „a mi egy kis természetes türelmetlenség részünkről* mondá egyszer Dr. Hagenbacb. De remélhető, hogy a tilalom meg lenen izüntetve.