Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-08-31 / 35. szám
20-ig kérem megtenni, midőn az igazolványokat egyszerre postára adom. — Pesten, 1872. aug. 29-én. Kovács Albert, egyleti titkár. Yiszliang és indítvány. A „Prot. egyh. és isk. Lap." f. évi 20-dik számában Zichy Antal egy országos tanitói segélyegylet ügyében kelt felhivása van közölve. E felhívásban következőket mondja Zichy Antal: „A tanitó még mindig mostohagyermeke az államnak. A törvény annyira mennyire szabályozta volna a haza ezen leghasznosabb napszámosainak fizetését — de nem sokat tőrödnek azzal, főleg a felekezeti iskolák autonom igazgatói." — Ez utóbbi passusban is volna valami igazság; sőt mi protestánsok kimondhatjuk': Zichy e vá d j a ránk nézve részben igaz, részben nem. Igaz a mennyiben sok egyházmegyében „a belső emberek fizetése, s igy a tanítóé is csak papíron van teljesen kiszolgáltatva; de azért nem annyira a felekezeti iskolák autonom igazgatóit lehet kárhoztatni, mint inkább a felekezeti iskolák autonom f e n t a r t ó i t, Nem igaz, a mennyiben egyetlen felekezeti (protestánst értek 1) hatóság sincsen, mely a sokszor megkisérlett tanitói s papi fizetés megcsonkítását engedélyezné, sőt inkább azt teljes erejéből emelni törekszik ! — Volna nekünk gyám- vagy segélyegylet ü n k is talán minden egyházmegyében, — mely a munkaképtelenné lett tanitók, és tanitói özvegyek, árváknak évenként némi segélyt osztana ; sőt kölcsön is ad minden müködö rendes tanítónak .... Volna tehát, de az ilyen gyámintézetek működése olyan gyámoltalan, mint minden particularis intézkedés, mint az országosan tervezett d o m e s t i c a megbuktával egy vékony érből szülemlett Reformált segélyegyleté ! De viszszatérve Zichy Antal felhívására, — vártuk, várva vártuk, hogy a legnépesebb egyházkerület — mely a többiek ellenében mindig népessége nagy tömegére szokott hivatkozni, — majd felszólal, s vagy saját kebelében indítványoz egy szélesebb alapú segély- s nyugintézetet, féltett felekezeti iskoláinak tanitói számára, s a mily elismerésre méltólag buzgott felekezeti iskoláihoz való jogainak védelmében, épp oly erélyt fog kifejtőni az egyház veteményes kertének plántáló! érdekében is; — vagy pedig hogy szükkeblüséggel ne vádoltassék, maga fogja egy országos tanitói segély és nyugintézet felállítását indítványozni, e célra egyházközségeit azonnal meg is adóztatja, vagy az államsegélyből szakit el e célra, mint főiskolája kiépítése érdekében gyakorlatba vevó .... csalódtunk .... De ha csalódtunk itt, annyival kellemesebben lepett meg a tiszáninneni ref. egyházkerület kezdeményezése !.. .. Ma vettük éppen (aug. 14. 1872) a Prot, lap 32-ik számát s örömben úszott lelkünk olvasva f. t. Kun Bertalan superintendens ur „Szózatát1 ' egy o r„ szágos tanitói nyugintézet ügyében. •— Üdvözöljük a derék főpásztort, a lelkes, minden szépért, nemesért, nagyért azonnal felbuzduló egyházkerületet. Vajha a tiszáninneni egyházkerület minden gyülekezetei felfognák, méltányolnák kerületi gyülésük s kormányuk nemes és boldogító szándokát! — Vajha pártolnák a többi egyházkerületek is, és csatlakoznának a kezdeményezőkhöz , hogy a mai kor protestantizmusa kicsinyes féltékenykedésből ne maradna hátra a hazában — a népnevelés, ápolás s igy a szent szabadság s az édes hon szolgálatában a letűnt századokénál! . . . E sorok írója több okobból feutartandóknak véli a felekezeti iskolákat, s azok emelése s gyarapítása szempontjából szükségeseknek s feumaradandóknak véli mindazon intézkedéseket, a melyek e végből az egyes felekezetek kebelében tétettek, s ennélfogva nem is sürgeti, hogy a már létező e.-megyei vagy kerületi gyámintézetek megszűnjenek vagy beolvadjanak, hanem minthogy a népnevelés munkásainak segélyezése, munkaképtelenségük esetén magoknak, s majd elmaradó özvegyeik s árváiknak a szó teljes értelmé beni biztosítása csak országos egyesülés s intézkedés által érhető el, óhajtja, hogy a tiszáninneni tervezethez a z összes magyarhoni protestáns egyház, annak minden gyülekezete s tanítója csatlakozzék! Ezen óhajtásnak megfelelőleg alantirott, egyházmegyei hatósága legközelebb tartandó gyűlésére következő indítványt fog benyújtani. „Tekintve azt, hogy a népnevelés szent ügye csak akkor fog nagyob lendületet nyerni, ha annak munkásai, részint magok a munkaképtelenség esetén, részint pedig elmaradó özvegyeik a árváik kellőleg biztosítva lesznek ; tekintve azt, hogy felekezeti népiskoláink csak ugy lesznek kellő tanerőkkel elláthatók, ha tanítóink a más felekezetek, vagy községi iskolák tanítóihoz hasonló segély- vagy nyugdíjra tarthatnak számot; tekintve azt, hogy valódi segély- vagy nyugdijat egyházmegyei gyámintézetünk adni képtelen ; mert az csak országos egyesülés által eszközölhető : indítványozom, miszerint mondja ki a n. t. egyházmegyei közgyűlés, miszerint: indíttatva az elsorolt okok által, mihelyest a f. t. tiszáuinneui egyházkerület által kezdeményezett „országosan felállítandó tanitói nyugdíjintézet" alakulása iránt a nevezett egyházkerület megyéi, illetőleg összes gyülekezetei nyilatkozni fognak, ez egyházmegye, a nélkül, hogy a kebelében működő tanitói gyámintézetet feloszlatná, vagy beolvasztaná, — maga részéről azonnal csatlakozni fog, s kebelbeli összes gyülekezeteit s tanítóit ez. intézetbe lépni elengedhetleniil kötelezi, addig is jelen indítványt, illetőleg határozatot a szomszédos traktusokhoz figyelemébresztés végett megküldi." Kiss Kálmán, mándi ref. lelkész.
