Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-31 / 35. szám

Tisztelt egyházkerületi közgyűlés! Anyaszentegyházunk életének egy nevezetes forduló pontján idvezlem a t. egyházkerületi közgyűlést. Eddigi egyházszervezetünknek, mely az egyház élő egyeteméből nőtte ki magát; mely a lefolyt másfél század hosszú ós gyakran viharos folyamában nem egyszer adta életképességének fényes próbáit ; mely nemcsak meg tudta őrizni anyaszentegyházunknak drága véren szerzett autonómiáját; de a nehéz megpróbáltatások közepette ébren tudta tartani az egyház tagjainak élő hitbuzgalmát, s még az államra nézve is az erkölcs, felvilágosodás és szabadság veteményes kertjévé tette felekezetünket: e régi, s épen azért az idők viharai által kipróbált egyházszervezetnek sirja fölött, s a létrejött uj szervezetnek bőlcsője mellett, idvezlem önöket. A t. közgyűlés bölcsen ismeri a hazai história azon mozzanatait, melyek régi egyházszervezetünk formáit szükségessé tették. A dicső emlékezetű nemzeti fejedelmek túlnyomó számának egyházunk iránt táplált jóakarata, örökre áldandó áldozatkész buzgalma, s kormányzásuk alatt kifejlett hazai viszonyaink nem kis mértékben segítették elő felekezetünk megszilárdulását. De jöttek idők, midőn anyaszentegyházunk sokszorosan visszafizette az államnak a tőle nyert támogatást; jöttek idők, midőn felekezetünk lőn a nemzeti szabadságnak és mivelődésnek bérces kis hazánkban legerősebb védbástyájá^á; jöttek idők, midőn nemzetünk jobbjai meggyőződhettek a felől, hogy felekezetünk autonomiája első sorban hazánk legmagasabb rendű érdekeinek szolgál javára. Régi egyházszerkezetünk volt azon közeg, mely által anyaszentegyházunk a nemzeti sza • badság védelmében és a kultura terjesztésében e nagy becsű szolgálatokat végrehajtotta ; éppen azért, egyházunk minden hü fia, ki a históriát tanitó mesteréül fogadta, hálával zárja szivébe annak emlékét. Egy oly sir felett állunk, melynek hantjaira a kegyeletes visszaemlékezés virágait méltán hintjük ! Változtak az idők, s ez ujabb eszmék áramlata elöl anyaszentegyházunk sem zárhatta el magát. Az uj szervezet, melynek bölcsője körül először sereg-lettünk össze, a most uralkodó korszellem hatása alatt jött létre ; még pedig lehető tiszteletben tartásával annak a mély igazságnak, mely miként a természet folyamában, vajha épen ugy a statusok életében is mindig szem előtt volna tartva ; annak a mély igazságnak: mely szerint az ujat, nem a réginek teljes lerombolásával, hanem a lépcsőnként haladás törvényei szerint kell létrehozni, miként a bölcseség nagy mestere mondá: „a jó gazda az ő éléstárából hoz elő ót és ujat." Lelkem mélyéből óhajtom, hogy az uj, mely létrejött, a netalán bekövetkezendő nehéz időkben, életképességét épen^ ugy, vagy ha lehet, még fokozottabb mértékben tanusitsa, mint a régi, mely elmúlt. De mélyen meg vagyok győződve a felől, hogy ez csak azon esetben remélhető bizton, ha abstrakt theorétikus nézetek, vagy bármely mellékes érdekek által késztetve, státusunknak most már létrejött szervezetét ujabb rázkódásoknak ki nem teszszük. Merülhetnek fel a megalkotott szervezet ellen egyes kifogások, mert hiszen ez is emberi alkotás, s igy a tökéletességtől távol van ; de gondoljak meg, hogy ha a letett alapot, mielőtt időt engednénk arra, hogy életképességét, vagy tarthatatlanságát bebizonyítsa, könnyelműen újra felforgatjuk: végzetes eredményű zavaroknak nyithatjuk meg útját. Tartsuk hát tiszteletben a megvetett alapot, s vállvetve, buzgón építsük arra tovább anyaszentegyházunk felvirágzásának szentelt csarnokát. E nemes- munkának, melynek életem legjobb részét örömmel s büszkén szentelém ; e nemes munkának én már harcosa nem sokáig lehetek. Életem alkonyának utolsó pillana'ai közelitvén, az örökkévalóság int felém ; de az utolsó fohászkodás, mely ajkaimról ellebben , hazámé s anyaszentházamé lesz, kérve a mindenhatót, hogy tartsa, segitse, áldja meg! És ezzel magamat a t. közgyűlés tagjainak sokszor tapasztalt kegyébe ajánlva, első egyházkerületi közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánítom. Hegedűs János, igazg. tanár N.-Enyedről, indítványozza, hogy az elnök megnyitóbeszéde egész terjedelmében vétessék föl a jegyzőkönyve. (Átaláno3 helyeslés.) Nagy Péter püspök szót emelvén , közli, hogy a kibocsátandó lelkészek bizonyítványainak megvizsgálása képezné a mai napirend tárgyát; de az idő előrehaladottsága miatt, célszerűnek vélné, ha csupán a megvizsgált uj lelkészek kibocsátása" tárgyában szerkesztett jelentós olvastatnék föl. (Helyeslés.) Olvastatik a jelentés, melynél fogva következő uj lelkészek u. m. Aszalo3 György, Balázs József, Bóka György, Csiszér Zsigmond, Derzsi Dénes, Fazekas Sándor, Filep Géza, Gönci János, Heuter Pál, Imre István, Konya László , Kovács Elek , Kovács János, Korunka Gábor, Kulcsár János, Lőfi Pál, Révai Pál, Soos Károly, Zoltán Imre és Veres Sándor összesen 20-an ajánltatnak kibocsátásra. Minek folytán, az ajánlottak kibocsátását a közgyűlés egyhangúlag elhatározván, miután elnök a holnapi ülés idejét d. e. 9 órára kitűzi s a jelenlevőket az ifjú lelkészek kibocsátásával egybekapcsolt isteni tiszteletre megbivja — az első napi ülés eloszlik. Az isteni tisztelet augusztus 18-án tartatott meg a belső-farkasutcai evang. reform, templomban. A szakadó eső dacára, már délelőtt 9 72

órakor sürü néptömeg hullámzott az ezúttal ünnepélyesebb, s ielentőségteljesebb isteni tisztelet színhelye felé; 10 órakor tömve volt a templom tágas hajója ; a város minden rangú és felekezetű lakossága képviselve volt; a szószék körül, s az oldal üléseken a közgyűlés tagjai, a középső padokon fényes hölgykoszorú, ezek mögött a polgárság sürü rendei foglaltak helyet, mig a karzatokat az ifjúság töltötte meg. Az invokacio, s a hívek összege által elzengett dicséret elhangzása után, a kolozsvári „Dalkör" Haun karnagy vezetése alatt, kitűnő preciositással adá elő Becker hatásos, különösen gyöngyörü pianói által a zene ünnepélyességét nagy mérvben fokozó „Kápolnáját." Még viszhangzott a terem boltozata a szép ének utóhangjától, midőn Nagy Péter püspök ihletett han-