Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-17 / 33. szám

kell. Én a polgári és (ha felekezeti színezetű lesz az egylet) egyházi tönvények korlátain belől szabadon nyilatkozhat testületet akaiok tiszttársaimból s esetleg más tanügy-barátokból alakulva látni, mely testületnek mint szerves egésznek, önmagából kinövő fejjel kell birnia. Értsük meg egymást! Én nem az egyházmegyei, vagy bármi más felsőség által kinevezett, hanem saját tagjai által szabadon választott elnököt s tisztviselőséget akarok ez egyletnek. Akarok továbbá oly határozott állást és erkölcsi erőt ennek, miszerint a létezhotési jogot tőle mig t. i. a törvények korlátain belül marad, senki el ne vitathassa vagy ezt épen létezésétől meg ne foszthassa. Csak ily egylet hathat jótékonyon a népnevelés ügyére, mely folytonos létezési jcgának tudatával bir. A „tanitó-egylet" létezésének célja szerintem, csak e g y ós ezen egy cél egyszersmind az öröklét jogosultságával is bir, t. i. a népnevelés felvirágoztatása; de az aztán igaz, hogy e magasztos cél biztos elérhetéseért, több eszközök előállítására kell a létező egyletnek törekednie. Ily eszközök a gyakorlati és elméleti képzettség, egyéni önállóság, erkölcsi tekintély s önbecsérzec a tanítóknál, türüeto anyagi állapot a tanitók számára. Mig ezek az eszközök együttesen nem állanak rendelkezésünkre, addig a népnevelés főlvirágoztatása mint cél, tökéletesen elérve nem lesz soha. Tárt szívvel kell tehát fogadnuuk N. S. ur felhívását mint tanítóknak s mint hazafiaknak egyiránt, mivel mindenki beismerheti, hOgy az említett eszközöknek ha nem egészben is, legalább részben előállítására, első sorban a tanitó-egyletek is hivatvák. Beismerem N. S. ur igazságát azon megjegyzésében is, hogy csaknem mindnyájan praxi. nélkül lettünk tanítókká, és hogy mint kezdők, inkább értettünk minden egyébhez, mint a tanításhoz ; mert hiszen pálya kezdet és gyakorlatlanság csaknem ugyanazon fogalmak. De ma is sokan lesznek nálunk tanítókká olyanok, kik minden egyebet tudnak inkább, csak azt nem a mit tanítónak tudnia kellene, a mi aztán sokkal nagyobb baj az előbbinél. Azonban a milyen igaz az, hogy a tanitó választásoknál divatozó rendetlenség, nepotismus, szorultság és amaz önkormányzati hiba, miszerint az egyházaknak szabad tetszésökre vau bízva a tanítóban ha tetszik kántort, ha tetszik papot, sőt ha ugy tetszik kitűnő testi szerkekezetet választani, a tanitói tulajdon rovására, táplálják e nagy bajt gyökerében; épen oly elvitázhatlan dolognak fog bebizonyulni az is : hogy sem a nagy bajt, sem ennek veszélyes következményeit t. i. a gyakorlatlanságot és permanens oktatlanságot, a tanitói egylet évenkint egyszer avagy kétszeri összejövetele — még az N. S. ur által körül irt módozat mellett is — elodázni képes nem leend. Sokkal kevesebb együtt maradási idővel rendelkezik az ily összejött testület annál, hogy az autonomikus rendszer ily ferde kinövéseinek, a népnevelés életfájára elnyomólag ható tekergődzését, szomorú következményeiben folytonosan ellensúlyozhassa. Ezen itt említett baj ellensúlyozására sokkal inkább czélhoz vezetne szerintem tiszt-Filó Lajos urnák a „Népt. lapja" f. é. 26-ik számában megjelent kitűnő czikkében megpendített azon eszméjének valósítása, miszerint t. i. az eddig szokásban volt őszi póttanfolyamok oda módosíttassanak : hogy azok a képzett tanítókra nézve, az állam költségén tartandó huzamosb tanitói értekezletek legyenek. A képzetlen ujoncz tanitók pedig — a mennyiben azt nem végezték volna — szigorúan képezdei tanfolyamok hallgatására utasíttassanak. Vadász 1872. Augusztus. : Nagy Lajos. Adakozás. Nagy tiszteletű szerkesztő ur! E becses lapok egyik közelebbi számában olvastuk azon megrendítő szerencsétlenséget, mely T. Kőrösy György nagy-géresi lelkésztársunkat sújtotta, midőn eddigi fáradságának s igyekezetének eredményét elhamvasztotta a tűzvész. E szerencsétlenség, habár csekély mérvű enyhítéséhez óhajtottunk járulni mi is, több nemes érzelmű tiszttársak, és emberbarátokkal együtt, kik, hisszük, ha még eddig nem tették is, szinte sietendenek felsegélni az oly nagy mérvben károsodott lelkészcsaládot. Az emiitett célra 8 o. é. ftot van szerencsém nagytiszteletüségedhez beküldeni, mely öszeghez a következők járultak. Pédery Ferenc 1 ft. 50 krt. K o p r é Lajos 1 ft., Bernáth József 1 ft., L a d o Kárálj ur 1 ftot., Kiss Lajos 1 ftot. Szádecky Sámuel 1 ftot., és alólirott 1 ft. 50 kr. Legyen szabal itt, s ez alkalommal a nagy tiszt, szerkesztő ur bacses engedelmével egy eszmét megpendítenem. Az egyházi névtár szerint, a tiszáninneni e.-kerületben 354 anyaegyház van, 358 lelkészszel, mily sokan lehetnek, sőt vannak ezek között, kik az egyházukból évenkint beadott jövedelmen kivül más anyagi segélyforrással nem rendelkeznek, feltéve, hogy a 358 lelkész közül évenként egyet vagy kettőt sajt a nagy-géresi lelkészhez hasonlóan a borzasztó tűzvész: mily jól esnék a szerencsétlenség által ily nagy mértékben sújtottaknak, ha többi tiszttársaik legalább egy-egy frtal járulnának veszteségeik pótlásához, rajtok igen nagy részben segítve volna, az egyesek pedig meg sem éreznék. Minő módozatokkal lehetne és kellene e kölcsönös biztosítást eszközölni : ugy hiszem mint legilletékesebb a főtiszt, e.-kerület határozhatná meg. Én csak az eszmét óhajtottam felemlíteni, szóljanak hozzá mások és ha életrevaló ez, ugy testté lesz. Adja Isten. Csány, august. 8. 1872. Budaházi Sámuel. ^ ref. lelkész. Szerkesztői mondanivalók. linrtok Imre urnák. Kérésének nem tehetünk eleget, annyival is inkább, mert ezen eljárás teljesen célirány tulan lenn®. A kézsmárki ág. h. ev. lyceunmak. Értesitvényük lapunk 23-ik számában ismertetve levén, annak további beküldését kérjük beszüntetni.