Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-17 / 33. szám

mind mint az egész világ folyását meghatározó és bizton elérhető nagy világcél tűnik fel előttünk. Ennélfogva minden oly gondolkodást és cselekvésmódot kárhoztatunk, mely a minden oldalú tökéletesedés helyett az ember elnyomorításához vezet, vagy az emberiségnek, mint egésznek, tökéletesedése ellen van. A tér szűke miatt nem terjeszkedem ki most a tételeknek ebez kapcsolt alapos fejtegetésére, a ki olvasni óhajtja, azt a fentebbi uémet folyóirat 4-ik füzetére utalom. Csak a záiadékot közlöm, mivel fentebbi hitforma legbensőbb lényegét világítja meg. „Melyik keresztyén vonakodnék egy ily hitvallást elfogadni, s magát arra kötelezni, hogy azt minden következményeiben valósítani igyekezik. Mondhatnák rá sokan : többfélét nem találtunk benne, mi a mi ker. hitvallásunkban lényegesnek tűnik fel, mindamellett, a mit tartalmaz, aligha lenne visszautasítható. Vegyük most már fontolóra egyrészről, hogy nincs ker. tan, mely több oldalulag vita tárgya ne lett volna, sőt még most is az, másrészről, hogy a mely gyülekezet keblében ez egyszeri! hitvallás meggyőzőleg élt, ott semmi esetre sem maradhatott el egy egésséges tanalakulás : ugy e mindentőli tartózkodás ellenében, a mi eddigelé rendesen vitát keltett, semmi lényeges kifogás nem tehető. Hallom előre amaz ellenvetést: ez olyan hitvallás, melyből hiányzik Krisztus, tehát Krisztus nélküli ker. hitvallás. Erre felelhetném : hogy talán még sincs egészen kifeledve, miután a második cikk a megváltás történelmi lehetőségéről szél. Azonban megvallom, hogy szándékosan nem neveztem meg, és pedig azon meggyőződésben, hogy a Krisztusréli Un, mint eddigelé, nem bir többé azon központi jelentőséggel. Nem azért, mintha lehetne keresztyénség, mely Jézus Krisztust elfeledhetné s vele minden összeköttetést megszakíthatna, hanem azért, mivel Krisztus dogmai jelentősége ránk nézve tisztán történelmivé változott. A történelmi igazságok pedig tudvalevőleg, megvizsgálandók s idvességünk felett nem határozhatnak, azaz, közvetlen nem vallásos természetűek. Jelenleg a ker. tannak egy része sincs több oldalulag megtámadva, mint a Krisztusréli; egy tan sem veszté el jobban támpontját a mívelt világ öntudatában, mint a kristologia. Lehetne-e tehát szerencsétlenebb eljárás, mint a Krisztusréli tant korunk hitvallásának központjává tenni ? Ki kell békülnünk e gondolattal, hogy egy ily idvezitő tan felvétele nélkül sem vesztjük el a keresztyén jelleget. Spathnek e hitvallása részenként nem tekinthető keresztyénnek, mert hogy ez lehessen, Krisztus nevének, kinek személyében az istentől rendelt váltság történelmileg is lehetővé lett és közvetítetett, legalább a második cikkelyből nem volna szabad hiányzani. E részben teljesen osztom Weisse nézetét : nem a kristologiai dogmából, nem az egyházi theologiából származott vagy az által megerősített tanfogalom Jézusról, hanem az evangyéliomi szóhagyományba burkolt, semmi más bizonyságot nem igénylő, egyedül önmaga, benső igazsága és szellemi hatalma által önmagát hitelesítő példánykép az, mely körül a keresztyénség mindegyre gyülekezik és egyházi közösségbe tömörül. Azonban az egyház hitvallása, mint e község bizonyságtétele, életerét metszené ketté, ha ama név kimondását, mely a közösség elvét egyedül képviseli, valaha feladhatná. Ezért a második cikkelyt ezzel óhajtanék kiegészíteni : „Mi valljuk, hogy az összes emberi nemnek szüksége van a megváltásra, t. i. az istentől rendelt, természet szerént mint történelmileg lehetséges, a Krisztus által közvetített, de akaratunk szabad elhatározása folytán végbemenő legyőzésére a rosznak." Közli: Szászi István. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. (g) 4) Az eperjesi ev. kerületi kollégium értesitvénye. Közli Vécsey Tamás, igazgató. E gondosan szerkesztett jelentés elején egy általános áttekintés nyujtatik a lefolyt tanévről, melyből mi átvesszük a következő érdekesb adatokat: Kobialka János tanár megválván az intézettől, helyébe Otrokocsi Végű Dániel választatott meg Kézsmárkról. A kollégium második emeletének tovább vitele és a nyíregyházi ev. tanítóképezde áthelyezése tervben volt ugyan, de e terv kivitelének az anyagi körülmények útját állták. Az igazgatóság sérelmének ad kifejezést a fölött, hogy a hadseregben önkénytesen szolgáló tanulók majdnem minden leckelátogatástól elvonatnak; s kinyilvánítja, hogy a kormány által engedélyezett, minden nyilvános tanodát fölöslegessé tevő korlátlan magántanulóskodás zsibbasztólag hat a jogakadémiára. Végül ugyancsak az igazgatóság figyelmezteti a hitjelölteket, hogy 65*