Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-10 / 32. szám

Részletes előterjesztést a társulat titkárától ez ünnepélyfolyama alatt veend a T. Gyülekezet. De én sem mulaszthatom el ez alkalmat, hogy becsülésemet ki ne jelentsem e méhszorgalmu kis társulat iránt s ne kérjem őket lankadatlan kitartásra. Jusson eszetekbe ifjú barátim, hogy az, a mit ti tesztek, most még csak próba ugyan ; de annak idejében egy K a z i n c z i Ferenc, Dessewffi József nem tartották méltóságok alattinak a soproni ily nemű kis társulatnak tagjai lenni ; ne felejtsétek, a mit mj idősebbek, higgadtabban gondolkozók tudunk, hogy K i s János, Döbrentei, Szemere Bertalan, P etőfi, Jókai, Csengeri Antal és több mások ily Önképző társulatokbeli működéseik által segitették lángra kelni keblökben azt a szikrát, a mely később és ma is egy nagy hazára vet fényt, s többeknél oly fényt, a melynek sugárai Magyarország határain tul is becsületben ragyogtatják a magyar nevet. Szellemi szükségleteink szaporodván, ezeknek teljesítése. végett párfogásunk u j erők megnyeréséről is gondoskodott ez évre. Igy léptek tanári testületünk tagjai közé K r ü z s e 1 y Bálint, M a k 1 á r i Pap Miklós és Kovács Béla társaink; a kikben hogy jó munkatár sakkal áldott meg bennünket a gondviselés, annak a lefolyt szigorlati napok kétségtelen bizonyítványát adták. Régibb társaink közül csak egy távozott el közülünk, Szováti Lajos, a s.-pataki tanitó képezdéhez neveztetvén ki tanárnak. Személyzetünkben, Istennek hála, semmi veszteséget a h a 1 á 1 nem okozott; nem tanítványainkban, nem azokban, a kiket elöljáróinknak, pártfogóinknak neveztünk. Ne is adja Isten, hogy ily kedvetlenségek gyakrabban látogassanak. Hiszen mindenikben, a ki közülünk kidül, egyegy vagy már létező s munkabíró, vagy azzá leendő emberünk hanyatlik alá; s ki tudja, mikor és miképen pótoltatik vissza az olyan ? Bár, ha azon részvétre gondolok, a melylyel kisebb-nagyobb mértékben mindig találkozunk : nem esem kétségbe az iránt, hogy a jótékonyság immár oly virág volna, a melyet megtermeni e föld kifáradott legyen. Sőt inkább most, ez alkalommal, meleg köszönettel emlitem fel, hogy a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatósága, a Magyar tud. Akadémia, a Kisfaludy Társaság könyvtárunkat, Muzeumunkat ez év folytán is tetemes könyv- és természeti adományokban részesitették. Különösen ki kell pedig adományozóink közül emelnem néhai P a t a k y János volt jogtanárunk kegyes özvegyét, a ki néhai férje után maradt könyvtárának, igen becses jogi könyvekből álló részét 300 dbban ajánlotta és küldötte be; nem különben és mindenek felett P a u 1 e r Tivadar közoktatási miniszter ur ő excellentiáját, a ki 5000 frtnyi öszvegről biztositotta iskolánkat az építkezésben, hogy abból az uján épülendő szárnyon egy observatoriuni épittessék. Fogadják mindnyájan forró köszönetünket! Az áldozat, melyet ekképen a tudomány oltárára hoztak, el nem muló emléke lészen nemes tettöknek, És itt, T. Gy. a rendes rovatok elvégeztével be is végezhetném beszédemet, ha egy nagy léleknek emlékezete nem tartóztatna fel, a kinek neve szorosan van fűzve ez 1872. évhez s majdnem e naphoz. Holnap lesz 35 éve, hogy lyceumunk egy nagy ünnepet ült, a jogtanár i szék felállítását s abba Pataki Jánosnak ünnepélyesen lett beiktatását 1837-ben, julius hó 1. napján. Nem kell sok szó, hogy e ténynél mindnyájunk figyelme azon nagy férfiú felé forduljon, a ki a hazát ez alapítással megajándékozta. Ti magatok gondoltok rá gróf B u t 11 e r Jánosra, tudom a kinek nevét halhatatlanná teszik a Ludoviceum ra tett rendkívüli alapitványai is. Minő találkozása az időknek! A Ludoviceum 1872. nyílik meg. A mijogakademiánk 1872-ben restituáltatik. Ép en abban az 1872-ben tehát mind a két nevezetes tény, a mely év ő nekiszületésének 100-ad éve, mint a kinek létet az 1772. év adott. Idvez légy általunk nagy szellem, e nevezetes pillanatban ! Neved él e haza, e tanoda emlékezetében mindörökké. Érezzék hamvaid a tiszteletnek e gyenge nyilatkozatát, melyet itt emlékednél sziveink ömledeznek. Ifjú polgárai e B u t t 1 e r-A kadem iának! Véssétek szivetekbe e nagy nevet s a hazafiúi erényeket, a melyek ehhez kapcsolvák. Ő tőle tanuljátok meg, hogy ahazaaz, a melyet mindenek előtt szeretni kell; ez az a szent név, melynek oltáránál kell letenni áldozatainkat első helyen. Az ő lelke vezéreljen benneteket! íme ő megalapította e csarnokot. Mi küzdöttünk annak visszahóditásáért. S ha kérdjük, ha kérdi e tanoda géniusza, hogy ki fogja a jövőben megtartani: ti legyetek, a kik ezt a feleletet adjátok a római ifjak-" kai: Mi leszünk azok! Nem lesz ez kicsiny disz érdemeitek koszorújában. Nonminorest virtus, quam quaerere, parta tueri. Mikor pedig erre hilak fel: forró köszönetemet mondom azoknak, pártfogóságunknak, kormányzótanácsunknak, a kik e sikert kivivni fáradságot, áldozatot nem kíméltek. Élvezzék azt az örömet, a mit Józsua élvezett, mikor a szent földet meghódítván visszaadta azt a jogos ős birtokosoknak. És ti M ó z e s e k, a kik csupán bepillanthattatok az akkor még csak ígéret földébe, legyetek áldva poraitokban. Hiszen ti hoztatok ki a szolgálatnak házából. S ha a gondviselés másnak tartotta is fel a megalkotás nagy müvét: azért nálatok nélkül nem történhetett volna az meg. Te pedig én Istenem, atyáinknak Istene ! áld meg ez intézetet. Ne vond le róla jobb kezedet; hogy ha láttunk eddig sok bajt és gonoszt: lássuk ezután rajtunk, lássák fiaink és unokáink arcádnak fényességét tündökölni nemzetségről nemzetségre.