Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-13 / 28. szám

ezen hajdani kolostort a főpásztor s meglátogató kíséretével, legyen szabad itt felőle futólagosan említést tennem, AZ ódon épülettömeg, egykor a camahoiifcázi, most az eperjesi gk. püspök birtoka, meglehetősen elhagyatott képet nyújt, habár ujabb időben történtek is fentartása érdekében némi intézkedések. Szép góth templomának fresco festményeit az idő vasfoga nagyon elkoptatá, oltára gazdagon aranyozott, szószéke •— a protestáns látogató szemébon nagyon feltünőleg — nincs ; a püspök állítólag 2-szer évenkint szolgáltat benne misét a vidékről összegyülekező nép számára; a kolostor komor folyosóinak egyikén a jellemző „silentium" s az egykori könyvtár deszka-mennyezetén még több kép és felirat látható. De térjünk vissza tárgyunkhoz. Dacára az egyházlátogató főpásztort környező tisztelet külsőleg is fényesen nyilatkozott jeleinek, a külső pompa egész körntjában csak mellékes dolog volt. Fő ö r ö m é t az egyházak és iskolák virágzó állapotában, főfeladatát pedig abban kereste, hogy mindenütt hasson, épitsen s jelenvoltának maradandó, áldásos nyomait hagyja maga után. A mi az elsőt, az ö r ö m e t illeti, abban bőven lehetett része a legtöbb helyen ; az egyház iránti érdekeltség, az egyházi Önkormányzathoz való szives ragaszkodás, az áldozatkészség nyilatkozataiban egyesek s egész egyházközségek részéről nem volt hiány. A palotaszerü s a jelenkor legkövetelőbb igényeinek is megfelelőleg felszerelt iskolaépület és paplak Felkán, az áldozatkészségében lankadni nem biró Zsedényi Kde egyházkerületi felügyelő 800 ftnyi kegyadomáuyából nagy csínnal megújított poprádi templom, a lelkes egybázfelügyelő és földbirtokos Badányi Mátyás által az uj templom számára a helység közepén felajánlott templomhely Tótfalván, a főpásztor jelenvoltának sziveinelő emiekére emelt s általa fel is szentelt diszes uj oltár Vibornán, az ugyanezen alkalomból a hivek összerakott filléreiből vagy egyesek nagylelkűségéből beszerzett uj templomi edények és diszitmények több helyütt, végül s főleg a jeles tanerők vezetése alatt,— kik között különösen Münnich Sándor poprádi, Augusztinyi Elek, Emericy Ödön felkai és Fabinyi Vilmos busóci tanitó urakat hallgatással nem mellőzhetem,— meglepően szép eredményeket felmutatott iskolák méltán töltheték el örömmel a vizsgáló főpásztor szivét. A mi a maga elébe tűzött feladatot illeti, annak határozott férfias jelleme egész szívósságával s meleg szive egész hevével igyekvék a superintendens ur érvényt szerezni. Főpásztori hivatásához hiven súlyt fektetett egyrészt a vallásos érzelmeknek, különösen az ifjúság zsenge keblében eszközlendő ébresztésére, de másrészt határozottan hangsulyozá ott, hol annak szükségét látta, miszerint a valódi vallásosságot nem a hagyományos tételek és szokásokhoz való gépszerű ragaszkodásban, hanem csak is az evangeliomi életben s a szeretet gyümölcseiben keresi és találja, s az uj olvasókönyv (Fibel) ellen egy két falu helyen elfogult s indokolatlan felekezeties aggályok folytán felmerült ellenszenvet egész erélylyel küzdötte le, s a reális tantárgyaknak a törvénykövetelte módon és mérvben való tanítását a vallásos tantárgyak által, az ezeket megillető térnek épségben tartása mellett háttérbe szorítni nem engedé még ott sem, hol erre rövidlátó tájékozatlanság talán hajlandónak mutatkozék. De az elismerés legszebb virágát a felvilágosodás minden barátja részéről bizonyosan akkor aratá a főpásztor, midőn egyik elszigetelt falusi egyházban babonás elŐitéíetszülte szeretetlenségnek jutván nyomára az öngyilkosok irányában, köblének egész beosőségével s valódi evangeliomi szelídséggel inté az illetőket türelmességre az ily szánandó s többnyire beszámithatlan állapotban levő szerencsétlenek irányában atyai intését egyéb szív és észhez szóló érveken kivül különösen ezen szavakkal indokolván : „Isten az, ki ítél, ne avatkozzunk vakmerően abba, mit ő magának tartott fen ; nekünk itt csak a mindeneket elfedező szeretet, elnézés és megbocsátás lehet feladatunk." Legyen szabad végül méltányló dicsérettel kiemelnem, miszerint a superintendens ur a lelkészek és tanítóknak mondhatnám kivétel nélkül silány, s a mai igényekkel szemben kiáltóan elégtelen dijjaztatására, mint az ifjakat az egyházi pályától elriasztó s a megüresült állomásokat maholnap jelöltek, illetőleg pályázók hiányában betöltethetlenebbé tevő körülményre utalván, a lelkészi és tanitói fizetéseknek fölemelését az egyház és iskola jól felfogott érdekében mindenütt komolyan szorgalmazd. — Legyen áldás az általa, ezen minőségében ezúttal először véghez vitt munkán. F a r b a k y József, lelkész és egyházkerületi jegyző. A szepesi XIII városi esperesség közgyűlése. A f. évi közgyűlés Poprád városában julius hó 2-án tartatott. A „veni sancte" eléneklése és a helybeli lelkész alkalmi buzgó imája után Kalchbrenner Károly főesperes ur a lefolyt évről jelentést tevén, kiemelé, miszerint Czékus István, superintendens ur esperességünk 6 községében cánoni látogatást végze, mely alkalommal többféle intézkedést tett az egyház és iskola felvirágoztatására. A személyváltozásoknál megemlítendő, hogy Ruszkinócon Marcelly lelkész elhalálozván, helyébe Kniesneé Ágoston megválasztatott és hogy Menhárdon az agg Ganofs/y leköszönése után, Justh Gusztáv lelkész lett utódja. Poprádon Cliodász, a losonci állami tanítóképezde növendéke mint tanitó alkalmaztatott, miután elődje Vojtko Pál hirtelen halállal kimult vala. Ösztöndijakat nyertek, Topperzer Károly, Zsákóci és Münich Adolf poprádi tanítók. Mint örvendetes jelt emlité főesperesünk, hogy több egyház tetemes összeget nem kímélt részint nyilvános épületei célszerűbb átalakítására, részint a tanitók ugy is csekély dijok felemelésére. Több gyülekezet adományokban és alapítványban részesült. Igló kapott 550, Szepes-Szombat különféle célokra boldogult Rajnertől 2500, Strázsa a tüz-56