Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-20 / 3. szám
hatalma még nincs elismerve, hogy az isteni kijelentést és igazságot, mely dogmatikus megállapítást nyert, ismét felfüggeszsze s hasonló csalhatatlansággal nem igaznak és nem kijelentettnek nyilvánítsa, mint azelőtt meghatározva volt. E hatalmát még az engedékeny második vatikáni zsinat sem akarta elismerni, mert ez a pápaságra és hierarchiára nagyon veszélyes lenne, á mennyiben a tudomány és a világi kormány azonnal megkívánhatnák az absolut egyházi fenbatóságtól, hogy a mult idők bizo nyos tanai és jogkövetelései semmisittessenek meg. E szerint az egyszer egyházilag megállapított tan ellenében, ha érvényességét nem akarjuk elismerni, csupán eretnekség létezik. Ezzel azonban az egyházi excommunicatiót ipso facto össze kell kötni. így levén a dolog, maga a pápa is excommunicatió alá esik. Különben az emiitett két tan és eretnekséggel szemben a pápa igen leleményesen igyekszik magát tisztázni. Mint csalhatatlan pápa, azaz az egyházi tanitói hivatal képviselője nem fogadhatja el a modern eretnekségeket, a kopernikusi rendszert és a kamatra-kölcsönzést, hanem mint magán személy a hitetlen modern világgal nyilván egyetért, az elméletben és gyakorlatban is együtt cselekszik vele. E szerint tehát mint csalhatatlan pápának magát, mint magánszemélyt eretneknek kell nyilvánítania, excommunicalnia kell magát, s résztvennie az eretneki tüzhalálban. Valóban ezen sorsra jutna a kath. egyház jelenlegi hierarchiája és minden igazhivője, ha az egyházjogi törvények végrehajtatnának és ha az állam ezt elnézné. De térjünk csak vissza néhány századdal a sokat magasztalt középkorba, a 14-ik századba és képzeljük magunknak a mostani pápát bibornokaival, püspökeivel, apátjaival, egész klérusával és kimutatott igazhitüségükkel a pápai törvényszék, az inquisitio elébe állitva. Ha bevallják véleményeiket, azt t. i., hogy nem hiszik többé, hogy a nap fordul meg naponként a föld körül, és a kamatra-kölcsönzés tiltva van, — minden kétségen felül áll, hogy az elsőtől az utolsóig eretnekeknek fognának nyilváníttatni és mint ilyenek kárhozatra menendők volnának, lelkük az ördögnek adatnék át, testük pedig tüzhalálra dobatnék. Ezen időben, sokkal csekélyebb dolgokért égettették meg ezeren, meg ezeren mint eretnekek. Maguk a jezsuiták sem kerülnék ki ezt a sorsot azon törvényszék elfítt, hacsak valami ügyes fordulat által el nem tudnák vele hitetni: hogy bár elismerik a kopernikusi rendszert, de tulajdonképen még sem ismerik el, hogy bár bőven kölcsönöznek pénzt kamatra, de tulajdonképen még sem kölcsönöznek, és egyik esetben sem tartják elméletileg megengedhetőnek. Képzeljük most megfordítva az akkori pápát, bibornokokat, püspököket és az egész klérust a mai pápai Ítélőszék előtt : ép oly bizonyos, hogy ezek mind eretnekeknek nyilváníttatnának, s hogy ha halálukat nem máglyán találnák, egyedül annak a gonosz, hitetlen modern államnak volna köszönhető, mely nem engedné meg ennek végrehajtását. Azon időbeli kath. hierarchia ugyanis semmit sem akarna tudni bizonyos hittételekről, melyek ma a őszerepet játszák ; és így az Ítélőszék, mint eretnekeket halálra ítélné — hacsak valamikép tudomására nem jönne annak, hogy egy rég elmúlt korszak jövevényei állnak előtte, kik iránt legelőször is téri tői buzgalmat kelle kifejteni. Ilyen a kath. egyház kebelében a változhatatlanság és a hitszilárdság. Még egy valóban tragikomikus viszonyról kell megemlékeznünk, melyben a pápai igazhitüség két egyetemes, pápailag helybenhagyott zsinat határozmányaira vonatkozólag most állapíttatott meg. A 680-ki konstantinápolyi egyetemes zsinat ugyanis I. Honorius pápát eretneknek nyilvánította, és kiátkozta. E szerint minden katholikus kötelezve van azt hinni, hogy Honorius pápa csakugyan eretnek. Az 1870-ki úgynevezett vatikáni zsinat ennek ellenében a pápákat, tehát a mult idők pápáit is, csalhatatlanoknak nyilvánította, e szerint Honoriust is, kit ezután eretneknek nem szabad tartani. Ha tehát valamely katholikus nem hiszi, hogy Honorius pápa eretnek volt, maga lesz eretnek, mert egy egyetemes, a pápa által elismert zsinattal (680-kival), tehát az „egyházzal" jön ellenmondásba. De ha ezen eretnekséget ki akarja kerülni, és Honoriust eretneknek tartja, a vatikáni zsinat határozatai ellenében más hitetlenségbe és eretnekségbe esik, mert az megtiltotta valamely pápát tévedhetőnek, tehát eretneknek tartani. Súlyos helyzet ez, melyben még a leghivőbb katholikusnak is teljes lehetetlen kikerülnie az eretnekséget és az excommunicatiót. Ha például a müncheni érsek ő exc.-ja hivatalával együtt nem hiszi, hogy első Honorius pápa eretnek volt, maga eretnek és excommunicálás alá esett; mert ellenmondásba jött egy egyetemes zsinat határozmányával, tehát az „egyházzal." Ha pedig azt hiszi, hogy I. Honorius pápa eretnek volt, ismét eretnekségbe esett, mert a vatikáni zsinat határozmányával hisz ellenkezőt és az excommunicátio ez esetben is reá illik. Tehát a mai időben az excommunicatió kikerülhetetlen balvégzet! Természetesen, a jezsuiták és követőik ez ellen is tudják tisztázni magukat. Egyszerűen tagadják Honorius pápa történetét; tagadják, hogy vagy nem lett kárhoztatva, mint eretnek, vagy nem mint pápa (ex cathedra) adta ki iratát. Eltekintve attól, hogy a minő oktalan, ép oly haszontalan dolog a történetileg megállapított tények tagadása*), azt kérdem, nem joggal vonhatnók-e mi kétségbe azon kevésbé világos és történetileg még be nem bizonyított egyházi hitet, a melyen a római hierarchiai egyház felépült, t. i. hogy Péter apostol Rómában volt, s mint püspök a keresztyén község elöljárójaként működött ? E kétes, végzetes dolgokra legjobb nem is gondolni, mert behunyt szemmel is észreveszi az ember, hogy nem léteznek. Örömest helyezi az ember magát a *) Hasonlítsa össze ezt az olT r asó Ruckgaber „Honorius tévtana és a vatikani zsinat határozmánya a pápai csalhatatlanságról" cimű művével, mely lö71. Stutgartban jelent meg. Ebben teljesen tisztázva ós bebizonyítva van 1., bogy Honorius a 680*ki egyetemes zsinat által csakugyan kárhoztatva volt, mint eretnek; 2., bogy eretneki iratát, mint legfőbb tanitó a maga minőségében (ex cathedra) adta ki.
