Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

dun képviselője Laurens igyekezett a kérdést megoldani. Kimutatta, hogy a francia protestáns egyház 1802 óta lassan ugyan, de folyvást haladt autonómiájának helyreállítása és ősi jogainak elismerése felé. Emlékezetbe hozta, hogy az 1789-ki forradalom után az első consul consistoriumokat és megyei zsinatokat adott az egyháznak ; hogy az 1848. köztársaság pedig a vallásos szervezés alapját vetette meg. Hivatkozott végre a jogra, mely a köztársaság elnökének hatalmat ád szentesíteni és befejezni a haladás e müvét azáltal, hogy a közzsinatot egybehívta. Ezen ellentétes nézetekből kifejlődött vita után G u i z o t emelt szót. „Három tény van — mondá, — melyet sem ignorálni, sem el vitázni nem lehet : az első az, hogy van Franciaországban protestáns egyház, mely keletkezését 3 századra és nem germinal 10-ki törvényre viszi vissza; a második, hogy a 16-ik század óta be lett vezetve társadalpiunkba a lelkiismeretben és istentiszteletbeli szabadság elve ; a harmadik tény egészen uj: az állam és az egyház szövetsége. Napoleon óta, ki 1802. jelen állapotunk alapjait letette, az egymást követő kormányok megtagadták tőlünk a közzsinatot, egyik készakarva, a mások pedig, mivel a politikai szabadság minden idejét igénybe vette. A zsinat reánk nézve a vallástársaság központi hatalma a szabadság feltétele alatt. De lehetnénk-e mi közömbösek e szabadság iránt, s megengedhetnők-e. hogy ennek álcája alatt az egyházba ellentétes nézetek csempésztessenek be?u

Leghevesebben C 1 am a r e g a n kelt ki az orthodoxok ellen, midőn megtámadta őket: „Önök szakadásra, schismára törekszenek ; határozott szándékuk ez, vagy legalább működésük erre látszik irányozva lenni." Az ellenpárt tiltakozásai kőzött a vita jövő ülésre halasztatott. A második ülés tárgyát kizárólag jogi vitatkozás képezte; törvénycikkeket olvastak fel s előzetes magyarázatuk igen sok időt vett el. A nantesi consistorium elnöke, Vaurig an d támadásai ellen a szabadelvűek pártja részéről szót emelt L a r n a c, a semmisítő törvényszék ügyvéde s hivatkozva azon tényre, hogy a megelőző kormányok dacára a többszöri felszólalásnak, nem voltak hajlandók összehívni a közzsinatot, kimutatja, hogy a törvény maga szegült ennek ellent. Ő elismeri a zsinat jogos tiszteletreméltó jellegét, de a germinal 10-ki törvények, valamint az ujabb decretum értelmében kétségbe vonja, hogy a hivatolt törvényhozói jog megilletné. Ennek ellenében Mettetal azt vitatja, hogy a germinal 10-ki törvényekben a törvényhozói jog világosan ki van fejezve, s minden kétértelműség kikerülve. Ennek következtében nem volt szükség, hogy az uj törvény proklamálja a már ismeretes és elfogadott princípiumot. A köztársaság elnökének decretuma alakszerű szövegre támaszkodik s végre is, a zsinat nem dobhat el magától oly rendszabályt, mely a protestantizmusnak ügyei szabad igazgatását adja meg. A heves küzdelmeknek, melyek a zsinat jellege és jogai felett folytak, végre véget vetett Pernestin határozati javaslata, mely 61 szóval 46 ellen elfogadtatott. Jalanbert ésVignier javaslatai elestek. Az elfogadott javaslat következőkép hangzik : „A közzsinat, „tekintve, hogy a jelen közzsinat azon törvények és decretumok alapján hivatott és ült össze, melyek a franciaországi reformált egyház kormányát visszaállítása óta vezérelték ; „tekintve, hogy a fent nevezett közzsiüat összehívása és választásai elismerik és szentesitik a franciaországi reformált egyház autonómiáját és szabadságát a vallási dolgokban ; „tekintve, hogy a jelen közzsinat választásai teljes szabadságban ós a vallási jog teljes közreműködésével történtek és hogy a francia reformált egyháznak azon joga, hogy szükség esetében, benső kormányát, jelesül, a jövőben összehívandó zsinat választási rendszerét módosíthassa, egészben és teljesen fentartátik : a napi tárgyra tér." Legközelebbi számunkban a két ellentétes pártnak a hitcikkek felett folytatott vitáját fogjuk ismertetni. * A jezsuiták történelméhez. Hogy mennyire képes vetemedni az ultramontanismus, mutatja a „H i s t orisch Politische Blatté rw

' egyik legközelebbi száma, melyben ajánlva van a pápának, hogy oszlassa fel a jezsuiták németországi provinciáit s igy ennek tagjai háboríthatatlanul működhetnek a német földön, mert a legújabb törvény nem ae egyesek, hanem csupán a test ü 1 e t e k ellen irányul. * Stuttgartból irják, hogy a würtenbergi különböző hittani irányzatú evangelikus lelkészeknek Esslingenben tartott vándor-gyűlése elhatározá, hogy az egyháznak a kötelező polgári házasságot nem kell provokálnia, azonban, mihelyt kimaradhatatlanná lesz, a kedélyeket békitőleg elő kell reá késziteni. KÜLÖNFÉLÉK. * Gyászhír. Marikovszky Gábor, korábban a k.-sz.-miklósi és m.-szigethi, legközelebb pedig a pesti polgári iskola tanára,— kinek neve kőltői ós papi dolgozatai után is szélesebb körben ismeretes, — f. évjjunius 30-án, hagymázban meghalt. Csak 35 éves volt, de azért az élet elég küzdelmet nyújtott osztályrészéül. A mit nem találhatott meg itt, lelje fel a nyugalmat am ott! Béke poraira! Nekrologját kérjük az illetőktől. * Zichy Antal budapesti tanfelügyelő állásáról lemondván, meleg hangon búcsúzott el az iskolaszéktől és a tanítóktól, köszönetet mondva ezeknek, valamint a városi hatóságnak szives támogatásukért s egyszersmind a budai iskolaszék részére a mult évben tett egyenként 100 frt névértékű s igy Budára nézve összesen 700 frtnyi