Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

hoz vágott. Nem csuda. Annyi fejű és karu ellenség ez, a hány hanyag szülő s a hanyagoknak kedvező, irántok elnéző sógorát, komáját megbántani nem akaró, a néppel úgynevezett „jó békességben élni" kivánó, visszaéléseket azért elpalástoló, vagy különben gyönge, erélytelen előljáró csak a világon van. — Az pedig van elég. A baj ezért országszerte el van áradva. Jobban mint a himlő, vagy a cholera, mely csak tizedeli az embereket, mig ez megharmadolja, megfelezi gyermekeinket. Méltó, hogy kormány, és megyék, s kerületek, iskolatanácsok és tanfelügyelők szövetkezzenek kiirtására, s cordont húzzanak neki, mint a marhavésznek, közmunkát és népfelkelést rendeljenek ellene, mint a szerb tövis ellen. Az iskolamulasztások ügyében egyébiránt egy sajátságos circulus vitiosussal találkoztam több helyen, melyet itt annál Örőmestebb hozok fel, mert előadásom egy következő pontjára vezet át, s igy végéhez siettet, mit velem együtt önök is kétségkivül óhajtanak. Ez a circulus vitiosus akkor szokott előtérbe állani, mikor a tanfelügyelő valamely községben az iskolák szaporítását sürgeti a 34-ik §. alapján s a mellett az iskolamulasztások nagy száma miatt panaszkodik. Ez utóbbira azt feleli az előjáró : hisz, uram, ha mind azt a 300 gyermeket erővel behajtanók az iskolába, hova férne el ? hagyjuk hát szabadon futkosni. Sürgettetvén még egy osztály építésére; a falu másik bölcse veszi át a szót s igy felel: hisz uram, ez sincs tele soha, tavasztól őszig kiváltkép csak ugy hogy, minek volna még másik is ? Részemről csak azért is erőszakolnám ilyen helytt a lehetetlent, minden gyermek iskolába-küldését, hadd lássa bebizonyítva a község, hogy a tantermeket csakugyan szaporítani kell. Igenis szaporítani, ha nem épen mindenütt, de a legtöbb belytt s erre szemügyet tartani, az illetőket sürgetni, a tetemes költséggel járó vállalatban tettleg is gyámolitni, segíteni, uj osztályok s tanitói állomások szervezését minden módon előmozdítani, a meglevő épületeknek célszerűség, egészség, világosság, téresség szempontjából átalakítását s javítását sürgetni folyvást kötelességemnek ismerem. Nem kevésbbé az iskolák felette hiányos felszerelésének s kivált a célszerű taneszközöknek gyarapítását. Sajnos, hogy e részben az egyszer kinálkozott jó alkalom, az 1870-ki államsorsjáték jövedelméből nagy mérvben szétosztott ajándék-taneszközök többé vissza nem kerülő alkalma, e tankerület részére csak igen szerényen vétetett igénybe. Ezt most már nehéz lesz pótolni; de e részben is megkísértem: tenni annyit, a mennyit lehet. Mert habár az iskola legjobb felszerelése kétségkivül a jó tanitó, a többi sem felesleges, sőt mulhatlanul szükséges a tanítás könnyítésére és sikeresbitésére. A tantárgyak és tanrendszer s tanmód kérdéseivel sem akarok itt sokat foglalkozni. — Össze vannak ezek nőve a tanitó kérdéseivel. S hogy e részben a törvény és korigények színvonala lehetőségig megközelittettessék, arra miden eszközzel, e már emiitetteken kivül a tanítóknak a póttanfolyamok jótékonyságában való részesítése által is hatni kötelességemnek érezendem. Önképzés nélkül a jó tanitó is egyhelyben marad, a mi a kor haladása mellett a hátramaradással egy értelmű. Sietek inkább futólagos szemlém utolsó pontjára? melyet fennebb igy jeleztem: „a hol iskola nincs, pedig a törvény értelmében lennie kellene : maga az iskola e hiány." A tény, hogy tankerületünkben egyetlen község sincs iskola, sőt iskolák nélkül, ne ringasson a boldog elégültség álmába. E tény dacára is: a jelzett hiány nem kevesebb, mint három oldalról, és pedig tetemes mértékben mutatkozik. Először is a Jászkunság számos terjedelmes és népes pusztái, nincsenek még kellőleg ellátva iskolákkal. Néhány pusztán van ugyan több nemesebb joggal iskolának nevezett intézmény, de merem állítani, hogy a törvény színvonalán álló pusztai iskolánk egy sincs. Több pusztán pedig épen semmi iskolát nem találunk, holott a törvény 37. 44. és 47. §-ai ilyeneket követelnének. E részben első teendőmnek ismerem részletes és közvetlen ismeretet szerezni a tényállásról s azt kimutatásban terjeszteni — mielőbb — a tiszt, iskolatanács elébe, megindítva egyszersmind az illető pusztai, illetőleg községi s városi elöljáróságokkal szükséges tárgyalásokat. Másodszor: a városokban a nagyobbrészt felekezeti iskolák, a tanköteles gyermekek befogadására elegendő helyiségekkel néhol nem rendelkezvén, a mennyiben a felekezetek azokat szaporítani hajlandók vagy képesek nem volnának, a törvény 23. §-a szerint a szükséges osztályokat a község tartozik felállítani. Hol áll elő ily eset tankerületeinkben, szint4n kötelességem leend kimutatni. Harmadszor, s ez a legfontosabb: a törv. 59. §-a igy szól: „Oly falvak és városok községei, melyek kebelükben legalább 5000 lakost számlálnak, kötelesek felsőbb népiskolát, vagy ha anyagi erejök engedi, polgári iskolákat állítani fel." E kötelezettség alá eső község tankerületünkben, ha nem csalódom 18 van : Jászberény, Árokszállás, Jászkisér, Jászladány, Jász-Apáti, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunszentmárton, Madaras, Turkeve, Félegyháza, Halas, Dorosma, Majsa, Kunszentmiklós, Szabadszállás, és igy városaink túlnyomó többsége. S ha felteszszük is, hogy némelyikben a lélekszámba fölvett lakosok egy része pusztai lakos levén, az anyaközség kebelében talán nincs meg az 5000 lélekszám, ha hozzá teszszük, hogy némelyikben ismét tiszta, vagy reálgymnasiumok által legalább a fiuk felsőbb oktatásairól gondoskodva van, bár az, a nép nagyobb részére nézve a felső népiskola, vagy polgári iskola hiányát teljességgel nem pótolja s a törvény intentiója általa elérve, sőt eltalálva sincsen ; mind ezt számbavéve is bizton állithatjuk, hogy legalább 10—12 helyen kellend felsőbb népoktatási intézetek felállításáról gondoskodnunk. Végetlenül fontos ügy ez, tisztelt iskolatanács s nem tudom eléggé élénken ajánlani azt önök, sőt a kerületek minden tagjainak figyelmébe, érdeklődésébe, tevékenysó-