Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-15 / 24. szám

Külföldi egyház és iskola, * Az ermelandi püspök esete, melyről annak ide­ién emlitést tettünk, még mindig nagyban foglalkoztatja a német közvéleményt. Az eset valóban felette érdekes és figyelemre méltó is. Az állam fenyegeti a püspököt és a püspök, illetőleg a püspöki kar fenyegeti az államot. A félhivatalos lapok rebesgetik, hogy a püspök irányában, hacsak a föltételeknek meg nem hódol, a hivatal- és a jószágzár fog alkalmaztatni; az előbbinek következménye lenne, hogy a kormány semmi oly kinevezéseket el nem fogad, melyek jóváhagyásától is függők, igy például uj plébánosok kinevezése s az általok vezetett anyakönyvek és megáldott házasságok nem lesznek állam érvényesek stb. ; a másodiké pedig azon 35.000 tallér évi járuléknak meg­vonása, a melyet eddig az állam a püspöknek fizetett. Ez ellenében viszont a püspöki kar állítólag kinyilatkoztatta, hogy ha ermelandi társukkal szemben a kormány ama szigorú rendszabályok szerint járna el, akkor ők a szó­székekről egy időben kihirdettetik a már kijelentett, vagy még csak szándékba vett exkommunikációkat. Kíváncsian várjuk az ügy kimenetelét, habár Falk miniszter erélyes levele után, melyet a kormány kompromittálása nélkül vissza többé nem vonhat, e tekintetben kétség aligha foroghat fen. A minisztériumnak ellenszegülés esetén ama szigorú rendszabályokat okvetlenül alkalmazásba kell ven­nie s igy csak az most a kérdés, hogy milyen álláspontot foglal el azután a püspöki kar. * A bayreuthi prot. hitközség ideiglenesen föl­ajánlá templomát az ó-katholikusoknak isteni tisztelet tar­tására. Egyébként Németország több helyén voltak és vannak mai nap is szimultáu templomok, amelyekben együttesen, csakhogy különböző időben, prot. és kath. isteni tiszteletek tartatnak. * Yictor Hugónak egy igeu érdekes levelét közlik a francia lapok, melyet Treboishoz, egy felekezetnélküli leányiskola alapitójához intézett s mely igy hangzik : „Uram ! Teljesen csatlakozom Louis Blanc szép és megcá­folhatatlan leveléhez s csak alá kell írnom azt. Louis Blanc a tiszta igazságot mondja s a világi nevelés helyes el­veit állítja fel, vonatkozzék ezen nevelés akár fiu-, akár leánygyermekekre. Mi engem illet, én éles különbséget teszek a nevelés és oktatás között.' A nevelést a család adja, az oktatást az államnak kell adnia. A gyermeket a családnak kell nevelnie s azállamnak oktatnia. Az atya hitét és bölcsészetét adja gyermekének, az állam a pozitív oktatást. Ebből természetesen az következik, hogy a neve­lésnek szabad, az oktatásnak pedig kell felekezet nél­külinek lennie. A nevelés tere a lelkiismeret, az oktatásé a tudás. Később, a felnőtt korú emberben ezen kettő egye­sül. Hogy ön felekezet nélküli leányiskolát alapított, logi­kai és hasznos tett, melynek én teljes helyeslésemmel adózom." Ily okosat rég nem olvastunk Yictor Hugó ge­nialis, de ujabb időben nagyon is tulcsapongó tollából, * A franciaországi protestánsok zsinata. A szentlélekhez címzett templomban (rue Roquépin) e hó 6-án nyittatott meg franciaország ref. egyházának 30-ik zsinata. Ali 108 tagból: 49 lelkész és 59 világi. A párisi lelké­szek közül megjelentek Paschoud Martin, ifj. Coquerel Athanase, Dide, Dhombres és Verne Lajos urak továbbá láthatók voltak a tagok közt Chabaud Latour generális Denferd ezredes, Guizot, Vngeron Alfréd, Malleville Leon, Clamdré és Colani, hajdani theologia tanára Strassburg­ban. A zsiuat két pártjának, az orthodoxnak Guizot és a szabadelvűnek Coquerel urakkal élőkön már volt alkalmuk megmérkőzni az elnökválasztásnál: az orthodoxok 55 szava­zatai 45 ellen magok jelöltjeit, Bastie urat vitték ke­resztül ; Guizot szót emelvén, örömét fejezte ki a fölött, hogy a synodus egy századnál hosszabb szünetelés után ismét megkezdi müvét az egyházi békités terén. A nagy forradalom óta — úgymond — minden kormány jó indu­lattal viseltetett a prot. egyház iránt; de csak a jelen köztársaság adta vissza ezen egyháznak az önkormányzatot, a miért is indítványozza, hogy Thiersnek küldöttségileg fejeztessék ki a synodus hálája, mi egyhangúlag el is fo­gadtatott. Az orthodox és| szabadelvű pártok mindjárt az első ülésen jelezték az irányt, a melyet a synodus által követni szeretnének, s az orthodoxok e nyilatkozatot hoz­ták javaslatba : Mondja ki a közgyűlés, hogy a sz. írás souverain tekintélylyel bir a hit dolgában s hogy az oktatás a hit és fegyelem alapjául a sacramentumok által jelképezett nagy keresztyén tényeket ismeri. — Ezzel szemben a szabadelvű párt indítványozta, hogy te­kintve, miszerint azon eljárás, az egyes consistoriumok ala­kítása végett csoportosíttattak, a közgyűlés nem lehetvén hü képviselője az egyháznak : ki mondja a consistorium, hogy határozatait csak cousultativ jellegűeknek ismeri el. A consistorium előre tiltakozik minden oly kísérlet ellen, melynek célja a francia ref. egyház tagjainak megha-onlása valamely kötelező és kizárólagos hitelvi nyilatkozat octro­yálása által. A küzdelem tehát heves leend a két tábor között. * A Namszanovszky-ügyben, melyről lapunk mult számában tétetett említés, a porosz hadügyminisztérium ujabban ismét egy rendeletet bocsájtott ki, mely szerint a tábori papoknak vagy a katonai lelkészettel megbízott ci­vilpapoknak megtiltatok, hogy Namszanovszky tábori püs­pök vagy vikáriusa rendeleteit teljesítsék. Ha pedig ez­zel ellenkezőleg cselekednének — igy szól a parancs, — akkor hivataluk gyakorlatától eltiltatnak s a hivatalos pecsétek, templomi szerek stb. tőlök rögtön elvétetnek. * Az osztrák őkatholikusok ügyében Fux kép­viselő és társai a reichsrath 12-diki ülésén a következő interpellációt intézték a kultuszminiszterhez: Szándéko­zik-e a kultuszminiszter a kath. lelkészeket oda utasítani és arra kötelezni, hogy az általok vezetett anyakönyvek­ben az ókatholikusokat illető bevezetéseket is eszközöljék,

Next

/
Oldalképek
Tartalom