Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-15 / 24. szám

mely alapnólküli vádaskodásait olvassa, Ítélettel nem is bírna. Mikor vallási köpenyforgatásimat bemutatandó felhordja, mily positivitasokat vallottam „Tájékozás" című müvemben, percig sem habozik kimondani, hogy ma már mindazokat tagadom, s igy gyalázatos apostata vagyok. Ámde lássuk csak, miket is neveztem én a „Tájékozás"-ómban öröklő positivitásoknak? Isten, kijelentés, ihletés, a szentirás authentiája, Jézus személye és váltságmüve s a szent léleknek az egyházban való működése. De hát valyon mai nap én mind ezeknek a positivitásoknak tagadója vagyok? Nem inkább azok melletti harcolásom képezi évek óta irodalmi foglalatosságomnak főfő részét ? De persze, hogy miután nem Révész ur értelmében küzdök ama szent eszmék mellett, egész dolgom mit sem ér, s én mégis csak átalkodott, léha beszédű, hitetlen vagyok, ki minden positivitast kereken megtagadtam. Mikor Révész ur az én „különben is igen csekély készületü s könnyelmű, kalandos" protestáns egyleti programm-beszédemből felhordja, hogy szerintem „Jézus az ember üdvösségét semmi oly dolgok hivésétől nem tette függővé, melyeket minden idők és minden éghajlatok jó emberei egyformán ne vallottak volna",egész határozottsággal utána veti: „No már semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy aki ily véleményben van, különösen a Jézus tudományáról, az semminemű oly öröklő positivumot nem ösmerhet el, ami a keresztyénségnek különleges sajátja. Az ily véleményű ember előtt ugyan mi értelme van már a Ballagi ur egykori vallomása szerint örökkön örökké megmaradó ama positivitásoknak: kijelentés, ihletés, szentirás authentiáj a, a váltság munkája s a szent léleknek az egyházban való működése." Ugyan nagy fölfedezést tett, hogy mi a keresztyénségben azt tartjuk egyedül öröklőnek, ami általános érvényű, s hogy mi nem akarjuk a napot az órához igazítani, hanem megfordítva a vallási okmányok óráját mindég az Isten általános kijelentése napjához igazítjuk. Hiszen épen az a köztünk fenforgó vitának tulajdonképi sarkpontja mind elejétől, hogy szerintünk a keresztyénség ép annálfogva absolut vallás, mert ama, positivitások benne egytől egyig mind egyetemes érvényű, öröklő szellemi tartalomra utalnak s például a keresztyén kijelentés szerintünk Istennek a szellemvilágban folyton tartó, minden idők és éghajlatok embereiben mindég nyilatkozó működése, melynek a próféták csak különösen hivatott észlelői és Jézus concret kinyomata volt, míg önök szerint a keresztyén kijelentés valami csodaszerü, egyszer mindenkorra megesett, speciális tény, mely felfogás folytán a keresztyén vallás egy sorba állíttatik a világ egyéb vallásaival, melyek hasonló kizárólagossággal a magok kijelentéseiről ugyanazt állítják, amit önök a keresztyéniről. Lássa Révész ur, ezeket a dolgokat ön egyáltalában nem érti, s valamint meghiszem, hogy mikor én históriai dolgok fejtegetésébe fogok, nem lóvén a história szakom, nem tudom mindég valamely esemény megfutott utjának minden tekervényeit kimutatni, ugy viszont tény, hogy valahányszor ön speculativ dolgokba avatkozik, melyekhez még csak érzéke sincs, rendesen azt sem tudja, hogy mi tulajdonképen a kérdés. Igy jár ön a többek közt a feltámadás kérdésével is : mint történelmi lett dolgot, határozottan tagadja, de fentartandónak véli, mint hitbeli tényt ; s nem veszi észre, hogy az így ejtve valóságos nonsens. Megeshetik, hogy valamely hivő valamit őszintén megtörténtnek vall, amiuek más ember még csak lehetőségét is tagadja ; de, hogy egy és ugyan azon egyén valamit történelmileg nem történtnek tudván, azt mégis a hit nevében megtörténtnek vallja, ez merő absurdum. Bármily határozottsággal állítja is tehát Révész ur, hogy én a keresztyén positivitasokat megtagadtam, tényleg bizony csak annyi áll, hogy megtagadtam azoknak a Révész ur véleménye szerint egyedül üdvözítő felfogását; de annál melegebben ragaszkodom ama positivitásokhoz oly felfogással, minőt a haladó tudomány igaznak bizonyított s a humanítas érdeke követel. Igen jól tudom különben, hogy azzal mit sem nyertem, mert akkor meg felfogásunkat állítják profannak, sőt istentelennek, valamint viszont a mi részünkön az önök felfogását alap- és észnélkülinek mondják. De e visszásságból aztán mi azt következtetjük, hogy miután a vallási kérdésekben az afféle differentiák mindenütt ós minden időben léteztek, azok szükségkép a vallási igazságoknak leikünkhöz való viszonyából vagy a dolog természetéből folynak, minélfogva magunkat maga a természet alkotója által oda