Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-15 / 24. szám

„Quod meruisti deeus Minus valentem si vicisti fortior ?a S mivel ront nekem? Gróliáth létére micsoda fegyverekkel él a szegény törpe ellen? — Ám lássuk. Ismételve vádol, hogy politikai hitvallásomat megtagadtam, hogy én ki 1861-ben mint országos képviselő a határozati párthoz tartoztam, most átmentem a kormánypárthoz, hogy „a kormány titkainak tüzéhez közelébb állván, e. tűztől ugyancsak hevülök is." — Bár magában véve ebben semmi szégyeneim való nem volna, ha igy volna is, miután a hazai ügyeknek 1861 óta történt gyökeres átalakulása mellett ma valaki becsülettel szolgálhatja a hazai kormányt, ki 1861-ben ellenzéki volt, ón részemről mégis kénytelen vagyok azt a kórdóst tenni: honnan, melyik nyilatkozatomból vagy tettemből merítette Révész ur denuncians szándékkal ejtett azon állítását? Evek óta politikával egyátalában nem foglalkozom, utolsó politikai nyilatkozatomban pedig, mely az 1869-ben kiadott programmom volt, határozottan kimondtam, hogy amint teljes életemben az oppositiólioz taitoztam, ugy jövendőben is az oppositió soraiban az ón helyem. „A históriából tanultam, — mondám a többek közt — hogy mióta rendezett társadalmi élet létezik, még nem találkozott hatalom, mely ha erős oppositió lépéseit nem korlátozta, határain tulcsapni nem törekedett volna. A hatalompolcon ülők soha sem elégedtek meg azon előnyökkel, melyeket nekik helyzetük a többi polgárok felett tényleg nyújt, ők azokat az egyenlőség rovására szólesbiteni és örökíteni is akarják, s ezért a hitalom ellenében mindég lesz oly férfiakra szükség, kik az egyenlőség érdekében folyvást eszköziendő reformok által a kormányzók és kormányzottak közötti egyensúlyt helyreállítani törekedjenek. — E férfiak sorában küzdeni, volt és lesz az én feladatom életfogytiglan. " Ez, azt hiszem, nem oly ember szájába való beszéd, ki a kormányhoz pártolt, a kormány tüzénól szeret sütkörőzui. Yagy tán zsíros hivatalt vállaltam vagy címért adtam el lelkemet? No már ilyesmi csak nem történhetik ugy egószen incognitó, hogy magam sem tudok róla, a közönség előtt is egészen ismeretlen dolog. De hiába, Róvósz ur óriás férfi, ő sok olyat lát, amit olyan magamfóle törpe nem is sejt. Hát annak mi nevet adjunk, hogy azért, mert az „Evangelical Alliance"-nak 1857-ben Berlinben tartott gyűlésén Ballagi, Hornyánszky, Kolbenheyer soproni pap, Kovács stud, theol. Szókács, Szeberónyi stb. is jelen voltak s neveik a jelenvoltak közt föl • lettek jegyezve, azért Ballagi már tagja volt az Evangelical Alliancenak s mint ilyennek a szövetség elveit is kellett vallania, minthogy pedig most azon elvekkel ellenkezik, tehát köpenyforgató. Ha azoktól, kiknek névéi abban a névsorban följegyezve találtatnak, valaki azt kórdenó, hogy mit tartanak az Evangelical Allianceról? a legtöbb bizonyosan azt felelné, hogy azt sem tudja, létezik-e még egy olyanféle társulat; 1857-ben jelen volt ugyan gyűlésén, tán szónokolt is egyik vagy másik összejövetelnél, de azóta bizony hirét sem hallotta s nem tud felőle semmit. Más dolog ám valamely egyletbe tagul .belépni, más annak valamelyik gyülósén jelenlenni. — Nézze meg csak akárki a Magyarországi Protestáns egylet évkönyvében a gyűlés tagjainak névsorát s ott fogja találni Bernát Zsigmond és Tomcsányi József urak neveit is, pedig egyiknek sem jutott eszébe az egyletbe belépni akarni. Jelen voltak a gyülósén, tehát beírták neveiket a jelen voltak között, ez az egósz. Ezzel be is fejezhetném e ránk nem tartozó s ide csak ugy hajánál fogva előrántott kérdést; de minthogy már szóba hozatott, elmondom azt is, mi idegenitett el engem e társulattól, mely minden néven nevezendő protestáns felekezet egyesítésének dicső céljánál fogva méltán számot tarthatna minden jók rokonszenvére. Azon nap este, melyen Potsdamban a szövetség tagjainak a király általi fogadtatása történt, Krummacher, mint a szövetsóg berlini ágának főfő embere, nyilvános beszédben kikelt Merle d' Anbignó ellen, azórt, hogy a király kíséretében megjelent Bunsent, mint rógi jó barátját, k.it óvek óta nem látott volt, mindnyájunk szeme láttára megölelte és megcsókolta, megtámadta tehát Krummacher a hivő Merle d' Aubignót azért, mert ölelkezett ós csókolkozott a hitetlen (!!) Bunsennel. Ez aztán tökéletesen elóg volt nekem, hogy megrökönyödjem egy társulattól, melynek tagjai egyesülést irtak zászlójukra, de szűkkeblű dogmatismus alapján szívtelen türelmetlenséget gyakorolnak. Ugyan az parancsolta távolmaradásomat az Evangelical Alliauce-tól akkor, ami ma Róvósz ur nézeteitől választ el. íme, ennyire reducalható az, amit Róvósz ur oly