Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-08 / 23. szám

dást tapasztalt; de fájdalommal értesített arról is, hogy a tanitók ernyedetlen szorgalmával korántsincs egyensúlyban azok jutalmazása, mert a régóta ismert gyülekezeti nevelésügy iránt részvétlensége főként a tehetősebb egyháztagoknak még mindig - akadály a tanitói fizetések javításában. Épen azok, kik vezérszerepre hivatvák, nem akarják tudni, hogy a kinek több adatott, több is kiváutatik tőle. Valóban szomorú tapasztalás épen most, midőn majd nem sok idő múlva tanitóiuk egy része elesvén a jegyzői fizetéstől, még soványabb kenyéren lesz kénytelen tengődni vagy hátat fordítni a tanítói hivatalnak. Bizony helyén volna, hogy főegyházhatóságaink ne mennének oly hallgatagon ezen nagy változás elé, mely a nevelés országát nem hozza közelébb hozzánk. Azon korszerű inditvány is szőnyegre került, miszerint óhajtandó volna, hogy az e.-megyénél a tanitói kar is képviselve volna legalább két, a tanitói kar által előlegesen választandó tanitó személyében. Ezen inditvány közlelkesedéssel fogadtatott, s azonnal utasíttatott a tanitói kar, hogy jövő gyűlésig kebeléből két képviselőt válasszon. Bizony haladás jele ez! Az a tanitói kar, melynek ügyeiben „sine me, de me" intézkedett idáig az e.-megye, ezentúl hivatalos képpel léphet be a szentek szentébe, honnan teljesen kizárva volt. A képviseltetési jog méltán megilleti a taniiói kart; mert egyik munkása az ur szöllőjének. Elvégre, több évi vajúdás után megszületett a „tanitói értekezlet" is ; mert alapszabályai a m. kir. ministeriumtól megerősítve visszaérkeztek. Serkenjetek fel azért, kik alusztok! Fel munkára! Miveljétek a parlagan heverő mezőt; kincset rejt az magában s az ernyedetlen szorgalom kiaknázza azt és használ vele mind magának, mind másoknak. Alig egy pár évi időtartam alatt 9 lelkészi állomás ürülvén meg e.-megyénkben halálozás által: az uj lelkészválasztási törvények szellemében minden viszály, egyenetlenség nélkül töltetett be uj erőkkel. Ujabban azonban elnöklő esperes ur azon sajnos tapasztalásra jött, hogy némely egyházak, bizonyos általuk elérendő célra való tekintetből, hogy szép módjával huzzákhalasszák lelkészi hivataluk betöltését, oly lelkészeket választanak, minden előleges tudomásvétel nélkül, kikről bizonyosan tudják, hogy lelkészi állomásukat el nem fogadják : óhajtandó volna azért, indítványozza, hogy a ft. e.-ker. kerestessék meg felvilágosító utasításért: mikép kelljen eljárni oly lelkészválasztási ügyben, melyben némely egyház, huzás-halasztás által akarja kijátszani az igazgató egyházhatóság intézkedéseit? hányszor engedheti meg az egybázhatóság az ilyen egyháznak a választási jog gyakorlását ? Ezen inditvány, hogy a visszaélések forrása eleve betemettessék: közhelyesléssel fogadtatott. Lelkészválasztási törvényeink több oldalról támadtatnak meg; méltó a felett őrködni, hogy hozzáférkezhetlen legyen; mert az ütött réseken az egyenetlenség szele zug, s a választató bizottság eljárása megnehezittetik. A lelkész- s tanitóözVegyeket illetőleg e.-megyénk rég táplált óhaját érvényesítette, midőn határozattá emelte azt, hogy: „a csonka év leteltével kezdődik az özvegyi é v." Idáig e.-megyénkben, a bármikor történt halálozás napjától vette kezdetét az özvegyi év. Ezen intézkedésnek meg volt a maga rosz oldala ; mert az osztakozási viszálynak, egyenetlenségnek vége hossza soha sem volt; mert az özvegyi év benyúlván a következő lelkészi évbe, az azon évi jövedelmet már természeténél fogva is némely fizetési cikkeket illetőleg alig lehetett hajszálnyi részletekben mégis igazságosan megosztani. Ekkor aztán a rut önszeretet felütötte a perlekedés zászlaját, s a fizetéstelen küldött-ég ment pert osztani, s békíteni a szilajult kedélyeket. Ezen keserű vizű forrás ez uj intézkedéssel betemettetett; mért ezentúl bármely időbeni halálozási esetben teljes két év jövedelme illetvén az özvegyet: osztozásnak helye nem lesz. Az érdeklett egyház sem vészit semmit; mert az e.-megye mindig gondoskodand, hogy a lelkészi s tanitói hivatal hiányt ne szenvedjeu. Még egy kis statistikai adat E.-megyénk 41 gyülekezetében van férfi: 9160, nő : 9478, összesen 18,638. Iskolaköteles fi: 908, nő: 848, összesen 1756. Született fi: 470, nő 369, összesen 839. Házasult: 250 pár. Meghalt férfi: 262, nő : 259, összesen 521. Pénzügyünk a nyomasztó adó dacára is egyházainkban meglehetős virágzásnak örvend; de e.-megyénk némely pénztárainál a baj erélyes számvevőnk t. Kulifay László ur által csak most orvosoltatott. Kár hogy az ily hivatalra termett ember csak is egy évet áldozott a közügynek. Voltak egyéb helvi érdekű ügyek is ; de ezek elősorolását mellőzöm. Molnár Sámuel, e.-megyei főjegyző. A nagybányai egyházmegyéből, Nagybányai egyházmegyénknek f. évi májushó 23-án Sárközön egy rövid kis gyűlése volt. Mint a tavaszi gyűlésben határozatba ment, e gyűlésnek célja, a gyámintézeti szabályok átvizsgálása s lehetőleg módosítása lett volna, azonban időközben több halasztást nem szenvedhető ügy jővén felszínre, ezek is tárgyalás alá kerültek. A lelkészek meglehetős érdekeltséget tanúsítottak e gyűlés iránt, szép számmal jelenvén meg ; a világiak közül segédgondnokunk, három tanácsbiró s egy pár hallgató volt jelen. Sajnos hogy a gyámintézeti szabályok most át nem vizsgáltathattak, hanem egy bizottság küldetett ki, a hoszszadalmas szabályoknak egy rövidebb s a célnak minél inkább megfelelő szabályok készítésére. Ez a lázári gyűlésen is megtörténhetett volna, s most véglegesen megállapíthattuk volna intézetünk szabályait s nem kellene ezért ismét egybegyűlnünk. E gyűlésen bontattak fel, a néhai Sárkány Károly ur halálával megüresült egyik egyházi ülnök-46