Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-01 / 22. szám

Áldás kívánásunk mellett hálás köszönetünket nyujtjuk szeretetünk jelzálogául a szívélyes jóltevőknek ! SzarkaJózsef, a marra.-szigeti ref. egyház lelkipásztora. RÉGISÉGEK. Vitnyédy Istvánnak Grombosylioz irt levele; Sopron jul. 11. 1660. Izentem valahányszor Kgdnek, az vépi*) persecutiót megírta volna Kgd, hogy az gravamenek közébe íratván, készülhetnének el és in omnem eventum az szent istennek ajánlván dolgainkat, ő fölségével peragalhatnánk követségünket, de semmit Kgd mindeddig sem cselekedék, és addig aluszunk, hogy majd elburit az rettenetes persecutiónak árvize, félő, az parasztságrúl az statusokra ne ugorjék**) istenre kénszeritem Kgdet, Mossony és Rettkes uramék által, vagy maga szerint siesse, igazán megtudni, mint volt és irja meg nekem, ha az büieknek***) is mi galibájok történt volna, arrúl is tudósítson. Klesch uramnak szolgálatom ajánlom, kérem medio tempore ha mi történt, tudósítson ő Kgme is, lehessen mind in uno corpore, ezt pedig Kgdtul mentül hamarébb elvárja szolgál. Soprony, 11. jul. 1660. (Fogalmazatból Vitnyédy István levelei közt a Magyar. tud. Akadémia könyvtárában.) Közli: G a r á d y. Külföldi egyház és iskola, * A svejci szövetségalkotmány elvetésére vonatkozólag a berni „Reform" ezeket irja : Az eredmény nem lepett meg bennünket, s nem esünk e miatt kétségbe. Mert *) Vépen Erdődy György gr. a paplakot, a templomra és iskolára az elfoglaltak helyett országos biztosok által evangélikusok számára kijelölt s ezek által vett telkeket némi törvénytelen becslés után elfoglalta, a papnak valamennyi bútorát az utcára hordatta s a lakosok házaiba behordani nem engedte, ugy hogy azokat a pap legkeményebb hidegben három nap és éjjel ott őrizni, végre máshova szállítani volt kénytelen. Az ev. lakosoknak pedig javaik összeírása után, megüzente, ha r. kath. vallásra nem térnek, valamennyi vagyonukért egyénenként 4 fttal kárpótolja s koldusbottal elűzi őket. Midőn pedig a fenyegetés sem hajlitá meg őket, jószágaiban összeszedett katonaféle oláhokat, beszállásolás ürügye alatt, emiitett jobbágyaira, különféle zaklatás és nyomorgatás végett, kiildé. Ezzel be nem érve, csak nem mindnyáját, nemkülönbség nélkül, kastélyába rendelte s vallásuk megváltoztatására sokfélekép kényszerítve, némelyeket, mint Szekér Jánost, különben is öreg embert, keményen megbotoztatott s félholtan börtönbe vettetett, másokat pedig vallásuk elhagyása előtt ki a tömlöcből nem bocsátott. G. **) Ez is bekövetkezett. G. ***) A bői templomot a soproni jezsuiták, magokhoz vévén Sárvárról német gyalogkatonákat, elfoglalták, a papot kiűzték, javait elkobozták. Ezeket 1. a „História Diplomatica de statu religionis ev. in Hung." Appendix. 105. és 108. 11, G. mit vesztettünk ? A legroszabb esetben néhány évet, amely a népek életében annyi, mint néhány nap. S valyon ezen évek elvesztek-e ? Csak most fogja még becsülni a nép a 72-diki alkotmányt; a nagy haladási párt már bele élte magát az uj alkotmányba, annál jobban fogják tehát kínozni a régi viszonyok, melyekbe ismét visszavettetett. Most zárt phalanxot képez, most tudja igazán, mit akar s akarja, amit tud. És ellenségeink ? Mily siralmasan összerogynak s mily világos jelét adják nem sokára a saját kebelükben létező ellenmondásnak és teremtési képtelenségöknek ! Katholikus egyház és kantonok, mit keresnek ezek egymás mellett, nem-e az előhaladás és valódi államhatalom elleni gyűlöletük egyesíti őket ? Népünk ellenben most már ismeri ellenségeit : látta, hogy a régi „Sonderbund" mint emeli föl ismét fenyegetőleg fejét s a rendek votumában a fejlődés akadályát tapasztalta. E tapasztalatokat nem fogja feledni. Csak egy fáj nekünk, hogy t. i., valamint 48-Lan, ugy most is a saját egyházunkban levő orthodoxia és pietizmus az ellenséghez csatlakoztak. Egy darabig bizonyos ingadozás és vonakodás volt köztük észrevehető, de aztán a vezérek részéről kiadatott a rendelet s az egy Buren tanácsos tiszteletteljes kivételével kevés egyházi ellenünk van, aki tegnap államilag is szemben nem állt velünk. Megvalljuk, mi szívesen láttuk volna őket katholikus oknak, de nem még sokkal katholikusabbaknak, hazánk szabadelvű katholikusainál. * A német általános tanitógyülés máj. 21-kén nyittatott meg. Az első nap legérdekesebb tárgyát Schwartz berlini tanító felolvasása képezte az uj iskolafelügyeleti törvóayről. Schwartz azon elvből indul ki, hogy az iskolafelügyelet nem illetheti a papokat, mivel a papság az iskolával szemben általánosan ellenséges állást foglal el. Hogy az teljesen igaz, onnan is világos, mert az egész orthodox papság felindult, midőn a porosz képviselőházban az iskolafelügyeleti törvény tárgyaltatott. Azonban e felügyeleti törvény mit sem ér, mivel nem készült az iskola számára, hanem Bismarck hercegnek politikai célokból fogantyuul szolgál. (Élénk helyeslés.) Az iskolafelügyelet, miként az most gyakoroltatik, teljesen felesleges, mert a papok épen nem törődnek az iskolával, és mi teljesen örvendünk, ha ezek nem állanak utunkban. Másrészt azonban a papi f ön héjázás nagyon is érezhető, mely a tauitó tevékenységére bénitólag hat. Hogy mindeme kellemetlenségek elhárittassanak, ki kell mondani azt a tételt: az iskola a papok kezeiből kiveendő, és a felügyeleti jog a községekre ruházandó. Schwartz a következő tételeket ajánlja elfogadásra : 1. A helyi fölügyeletnek elvben teljesen el kell maradnia. 2. Ha ez azonban még továbbra is fönmaradna, ugy a politikai község választja a fölügyelőket 3. A tanfelügyelők a tanitók sorából választandók. Erre igen fontos vita fejlődött ki, melynek az volt az eredménye, hogy az 1-ső és 3-ik tétel változatlanul elfogadtatott; a második tétel helyébe Ehmann (Berlin) indítványára a következő magyarázó fogalmazvány fo-