Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

mint sokan állítják, „oly pozitív természet feletti alap­igazságok összege", melyekről vitatkozni nem leket, melyek kutatás alá nem eshetnek és melyekhez mint valami szent noli me tangere-féle mysztériumhoz az ész bírálata nem nyúlhat. Bizony, ha igy folytatjuk pályánkat, akkor nem lesz csuda, ha előbb-utóbb ugyanazon sorsban fogunk része­sülni, a melyben az ultramontanizmus részesül. Weber Samu. Külföldi egyház és iskola. A svájci alkotmány revisiójának megbuktatása, és a német országgyűlési tárgyalások. A mult napok egyházi eseményei közt kétségkívül a legfontosabbak a svájci és a németországiak, melyekről a „Szabad Egyház", e jelesül szerkesztett napi lap, igy nyilatkozik: A svájci szövetségalkotmány revisiójának megbuk­tatása, ós a német birodalmi gyűlésen a jezsuiták ellen hozott törvény sokkal szorosabb összeköttetésben áll egy­mással, ós következményeiben sokkal öszszefüggőbb oko­zatok kútforrása, hogysem egymás nélkül kerülnének a sajtó tárgyalása alá De nemcsak következményeiben, hanem a dolog ren­des és természetes menetében is összefüggés található a két kérdésben. A svájci alkotmány-revisiónak célja volt az alkot­mány egyformásitása, némely kiváltságok és korszerűtlen­ségek megszüntetése, A kezdeményezés a német elem részéről történt, mert a francia és olasz lakosságú kan­tonok leginkább azok, melyekben a szabadelvüség és egyenlőség érdekében megszüntetendő kiváltságok és a köztársaság fogalmával meg nem férő középkori marad­ványok az alkotmányrevisiót leginkább teszik szükségessé. Ezen kantonok fészkét képezvén az ultrámon tani smus, és az internationalenak, igen természetes, hogy a reactio ezen elemei itt is egyesültek, hogy a status quo, mely háborithatlan müködésöket minden idegen vagy úgyne­vezett törvényes beavatkozás ellen megvédi, fentartassék. Tehát nem csupán faj-, de nagy politikai érdekkülönbség is működött itt közre, és épen ezen közreműködő tényezők vezetnek azon feltevés forrására, miszerint a német or­szággyűlésen a jezsuiták ellen hozott törvény nem egyéb, mint a svájci alkotmány-revisio iránt nyilatkozó közvéle­mény viszbangja. Midőn Bismarck Hohenlohe herceget német követté tette, a Vatikánnál semmi esetre sem Antonelli kedvét kereste, hanem megtudni kívánta, valyon a római curia miképen viselné magát, ha Németország véletlenül gyön­gének mutatkoznék Kóma irányában ? A ravasz Bismarck nem csalatkozott combinatióiban ; mert alig hogy a Va­tikánban észrevették, hogy Berlinben azzal foglalkoznak, miszerint Araim grófnak a vat'kánban megürült helyét ismét betöltsék, sőt pláne bibornokkal : Antonelli nem fért többé a bőribe, mert szefinte ezen concessiók nem jó akaratból adattak a lutheránus kormány részéről, hanem a viszonyok befolyásának kényszerűségéből, és ezen fel­fogás igen természetesen nem maradhatott tüntetés nél­kül, miután a pápának világi hatalma azt kívánta, hogy a vatikán még a hatalmas Németországgal szemben is nemcsak bátornak, de vakmerőnek is látszassák. Innen magyarázható Hohenlohenek visszautasítása és ezen szem­pontból indokolható azon erély, melyet az ultramontanis­mus a svájci status quo fentartásának küzdelmében tanú­sított. Bismarck tehát számításból gyöngének mutatkozott, hogy a pápai kormány igazi gyöngeségét napfényre hoz­hassa ós, a mint látszik, a csel tökéletesen sikerült; mert Antonelli lépre ment, s most Bismarck határozottan lé­pett fel. — Azon kimély, mely legfelsőbb helyről a curiá­val szemközt ajánltatott, megszűnt opportun lenni , mi­után az ultramomanisinus aggressiv politika özeiméhez folyamodott. A távírda tudósítása szerint nagyobb határozottság­gal még a német országgyűlésen nem tárgyaltak törvény­javaslatot, mint ez alkalommal, midőn elhatározták, hogy a clerus köteles magát az áUamtörvényeknek alávetni ós az államsouverainitása előtt meghajolni. Ezzel együtt el­határoztatott, miszerint semmiféle rendnek Németország­ban kormányengedelem nélkül letelepednie nem szabad és világosan kimondatott, hogy az engedély nélkül le­telepedett jezsuiták azonnal kötelesek eltávozni, ha bün­tetésnek nem akarják magukat kitenni. íme a látszólagos kis okok mily nagy okozatokat szülnek. Most már alig lehet azon kételkedni, hogy miután 50,000 polgárnak joga van alkotmány-revisiót követelni, a svájci szövetségalkotmány-revisio nemsokára ismét sző­nyegre fog kerülni és pedig, a valószínűség számítása sze­rint, sokkal nagyobb eredménynyel, mint ez alkalommal, midőn a szabadelvüség, intelligentia és vagyon az ult­ramontanismus és a communismussal szemközt megbukott. KÜLÖNFÉLÉK. * Az országos közoktatási tanács tagjai. Ne­vezett taaács beltagjaivá mogválasztattak, és pedig a tu­domány-egyetemi szakosztáiv számára: dr. Kautz Gyula, dr. Bur>p N= János és Toldy Ferenc egyetemi tanárok ; a műszaki szakosztály számára : Stocek József és Kruspér István műegyetemi tanárok, Ney Ferenc pesti és dr. Say Mór budai főreáltanodai igazgatók, Korizmics László, a magyar gazdasági egyesület elnöke, Weisz Ferenc Bernát, a pesti ipar- és kereskedelmi kamarának tagja ; a gym­náziumi szakosztály számára : Mészáros Nándor, Szamosi János budai és Bartal Antal pesti főgymnáziumi tanárok ; es a népoktatási szakosztály számára: Hokkes József pes­ti elemi iskolai tanitó, Rill József állami képezdei tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom