Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

mihez sem kedvünk, sem hajlandóságunk, bezárjuk ismer­tetésünket azon nyilatkozattal, miszerint jelen füzetet határozott nyereségnek tartjuk az egyh. beszédkötetek jelenleg nem nagy száma között, mintegy hasznos irány­nak úttörőjét, melynek, hiszem, számtalan követője fog akadni. Hogy müvének nem csupán fényoldalait mutattuk fel, hanem itt-ott óhatlan hibáira is figyelmeztettük : ez azért történt, mivel Mitrovics Gyulát e hazában részünk­ről egyik legtehetségesebb ifjú hitszónoknak és szorgalmas embernek ismervén, tőle még sokat, igen sokat várha­tunk. Egyébiránt fogadja őszinte vallomásomat, miszerint az ismertetett füzet^ olvasása közben, sokkal jobban gyö­nyörködtetett s nagyobb mértékben volt képes felvontság­ban tartani figyelmemet, mint akármi más mulattatóbb tárgyú olvasmány. Lehetetlen dolog tehát, hogy legmele­gebben ne ajánljam azt, mindazok számára, kik eddig megszerezni elmulaszták. (Ára 1 ft. 20 kr.) Kiállítása is elég csinos. Betűi tiszták, könnyen ol­vashatók. Yégül köszönetet kell mondanunk a s.- pataki hittan­hallgatóknak, mint kiadóknak, hogy szerzőt jelen beszédei füzete kibocsátásában anyagilag is gyámolítani magukra vállalák. Hajh ! sok nemes nagy eszme, sok szép cél rég feledve volna már, ha az ifjúság lángoló buzgalmának heve is a közönyösség, rideg fel sem vevés, hideg hamva alá hullana! Tartsák meg továbbra is e nemes ragaszko­dást szivökben minden szép, jó és nemes iránt; mert az által sok hasznot tesznek az emberiségnek ! Adja Isten, hogy mint kiadók, nem sokára megörvendeztethessenek bennünket M. Gy. Egyházi ós szertartási beszédeinek többi füzeteivel is. JankaSándor. BELFÖLD. Jelentése a magy. kir. vallásalap jogi természetéről véleményadás végett kiküldött albizottságnak. (Folytatás.) A vallásalap kezelése s az annak jövedelmei iránti rendelkezés tehát királyaink legfőbb felügyelete alatt mindig a kormánynak volt fentartva, s nem is bizonyítja az egyházi bizottságnak önállását, vagy a kir. hely­tartótanácstól! függetlenségét az, hogy abban az ország prímása elnökölt, mert ez maga is tanácsosa s eképen tagja volt a kir. helytartótanácsnak, s igy annak alatta s nem melletta, vagy felette állott, s azontúl, hogy a leg­közelebb említett 29. s 75. sz. alatti királyi rendeletek­ből az egyházi bizottságnak a kir. helytartótanács alatti állása nyilván kitetszik, a 32. s 35. sz. a. 1803. s 1810-ben kelt okmányok világos példáit is tüntetik föl annak, hogy a kir. helytartótanács az egyházi bizottságnak véle­ményeit nem csak egylzerüen átmeneti közeg gyanánt, hanem saját véleményének hozzácsatolásával terjesztette ő felsége elé, jelesül pedig a 32. sz. szerint, nemcsak az egy­házi bizottságnak és a helytartótanács többségének, hanem kisebbségének véleményét is fölterjesztette s ő felsége az egyházi bizottság s helytartótanács többségének vélemény ellen, a kisebbség véleményét fogadta el. Mindezeknek a tényállás földerítése végetti előrebo­csátása után, véleményünket a vallásalap jogi természete iránt folytatólag következőkben fejtjük ki: A vallásalap törzsvagyonának egyik ága, azon 16,000 frtnyi járulék, mely abba III. Ferdinánd és III. Károly királyok 2. és 8. sz. a. rendeletei folytán a kir. kincstár­ból évenkint fizettetett, 1868. óta az 57. sz. a. okmány szerint nem fizettetik, s az országgyűlés megegyezésének hozzájárulása nélkül nem is fizettethetik; s miután a vallásalapnak magának is évenkint mindig tetemes kia­dásai voltak, a szabályozott püspökségek alapjának bevé­telei pedig a 35. számú okmány szerint az ezen alapra nehezendő kiadásokat különben sem fedezték, feltehetni véljük, hogy azon járulókok, melyek az egyházi javadal­masok által részint a vallásalapba járó cassa parochorum, részint a szabályozott püspökségek alapjába évenkint fizet­tettek, az évi folyó kiadásokra fel is használtattak és igy tőkésítésekre alig fordíttathattak. Ezeket tehát számításon kivül hagyván, a vallásalap tözsvagyonát jelenleg követ­kezők képezik : a) A magánosok által tett alapítványok; b) az úgynevezett commissariaticus alap ; c) a József császár által eltörlött szerzetes-rendek összes ingó vagyonának tőkésített értéke s azon ingatlan javak, melyek ezen eltörlött szerzetes-rendek után köz­vetlenül, vagy a királyi kincstárral tett jószágcsere foly­tán a vallásalap birtokába jutottak s az ezen ingatlan javak után az elvesztett urbériségekért, kiutalványozott földtehermentesitési kötvények ; d) azon 3 millió frtnyi alapítvány, melyet a java­dalmazott clerus földtehermentesitési kötvényekben 1856-ban tett; e) a megüresült egyházi javadalmaknak most is még a vallásalapba beszolgáltatni szokott intercalaris jö­vedelmei. A vallásalap törzsvagyonának ezen különböző ágai közül : A magánosok által tett, az 53. sz. a. okmányból kitetsző, különben is csekély értékű alapítványok csak akkor tartoznak a vallásalaphoz, ha az alapítvány oly föltótek alatt tétetett, hogy a vallásalap által kezeltessék, s a vallásalap ezen kezelést elfogadta, különben rendel­tetésüknek fentartása mellett a vallásalaptól bármikor el is különíthetők. A commissariaticus alapnak eredete elegendőkópen fölvilágosítva nem levén, addig, mig arra nézve hiteles adatok nem kerülnek elő, ezen alap eddigi céljának tel­jesítésétől el nem vonathatik. A vallásalap törzsvagyonának a föntebbi c), d), e) pontok alatt említett ágai közül, az eltörlött szerzetes­rendekig k ingó és ingatlan javai ezen rendeknek eltör­lése előtt egyházi-javak voltak. A 3 millió frtnyi alapít­vány egy részét képezi az egyházi javadalmasoknak kiu­talványezott és ezen javadalmak ingatlan jószágainak ere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom