Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

csak a papot, az egyházi embert tekinti bennünk, s az egyházi funkciók teljesítésénél többet nem igen követel tőlünk; legyünk mi annál követelőbbek ma­gunk iránt. Kövessük példánykópünket, a. buzgó és fáradhatlan jó pásztort, ki példát adott, hogy a mint ő cselekedett, mi is ugy cselekedjünk. Minél kevésbé ügyelhet az egyházi hatóság és a gyülekezet arra, mit a templomon kivül teszünk, annál inkább lelki­ismeretben kötelességünk önmagunkra felügyelni. Ne feledjük, hogy: időnk ós tehetségünk azon gyüleke­zeté, mely papjának választott. Egy nap se menjen el a nélkül, hogy magunkat meg ne kórdeznők : mi jót tehetnél e gyülekezetben, ós miként ? A törvény­szerűség sehol sem ér oly keveset, mint a papi hi­vatalnál. Itt nem az a kérdés: mit kell tennem ? hanem : mit lehet ós kell tennem ? nem ez : mit követelnek tőled az emberek ? hanem: mivel tarto­zol istennek ? A törvénynek eleget tevő pap, ki soha egy isteni tiszteletet sem mulaszt, ha csak nem be­teg vagy akadályozva nincs, prédikációira szorgalma­san készülget, még korántsem isten sziveszerént való — pap. Hogy az lehessen, sokkal többet kell ten­nie, mint a mennyit a törvény követel s a minek elmulasztásáért kérdőre vonhatják és megbüntethe­tik. Ha valahol, itt áll a szabály : „kinek sok adatott, attól sokat várnak, és a kire sok bízatott, attól sokat követelnek." Szóval a lelkészet, minél nagyobb ós szabadabb tere van, annál szigorúbb lel­kiismeretességet követel. Jól tudom én, hogy a jelen idő nem épen al­kalmas valami nagy lelkesedést kelteni bennünk hi­vatalunk iránt, midőn úton útfélen hidegséget, vallá­sos közönyt, s nem ritkán, hivatalunk lenézését is kell tapasztalnunk azok részéről, kiktől ezt tán leg­kevésbé órdemlenők; de épen ezért ragaszkodjunk kiváló szeretettel és lelkesedéssel hivatalunkhoz, hogy ügyszeretetünk által, magát az ügyet ment­hessük meg. Ha mi is elcsüggedünk s hivatalunkat kénytelen kelletlen teljesítjük a legsúlyosabb vád, korunk vallástalanságáórt minket, fog terhelni. Szászi István, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi és szertartási beszédek. Irta Mitro­vics Gyula, hittanár s főiskolai lel­kész Sárospatakon. Kiadják a sáro s-é' elmérj nem mutat násra, mint Jézus elméjének falálé pataki hittanhallgatók. Nyomt. Stein­f e 1 d Béla a ref. főiskola betűivel. 1872. (Vége.) VII. Minő magartartást tanusit a legtöbb ember a szellemi felvilágosodás iránt? Luk. XVIII. 35—43. Kor­szerű homilia, modern theologiai állásponton a szentirók isteni inspirációját illetőleg, melyben a szövegül válasz­tott helyről való különféle előadását a szentiróknak fel­mutatva, nyíltan kimondja, miszerint az evangélisták „sokesetben a természet-és szellemvi­lágának örök törvényeivel ellenkező eseményeket is, szóról szóra, legki­sebb részleteiben megtörtént törté­neti ténynek veszik és hirdetik", tehát az írás isteni ihletéről beszélni még ma is, annyi, mint megfosztani az evan­géliumi irókat az emberi szabad tevé­kenység méltóságától stb. Gyönyörűen jel­lemzi a mai kornak legtöbb emberét s különösen azokat, „a kik vezérszerepre hivatvák, a kik a társadalom élén állanak s a helyett, hogy a világnak lennének világossá­gai, mozdithatlau határkő gyanánt állanak oda a régi és az uj közé ; aggasztó jeleket látnak mindenben, a mi élet, a mi nem tespedés ; ha ők maguk beszélnek arról, hosfy az az igaz isteni erkölcsi ügy, melyet ők képviselnek, de ez ügy iránt nincs annyi bizalmuk, hogy nyugodtan el tudnák mondani a más irányban haladókkal szemközt Gamaliellel: távozzunk el ez emberektől stb. (65—66. 1.) Egyik legszebb darabja e füzetnek e mü. VIII. Allegorikus homilia (Birák. IX.8 —15.), szép tartalommal az önzésről, mint a magasabb kötelességek teljesítésének akadályáról. Szerző kikel — s igen helye­sen — azon egyoldalú felfogás ellen, hogy — mivel az ó-testamentomban sok oly helylyel találkozunk, melyek alapszövegül vételre egyáltalában nem alkalmasak — ezért az egész testamentomra rányomjuk a „kezdetleges", „gyermekes" jelzőt: mivel az ó-szövetségi iratok sok ré­szének nem kis becse van s lesz ezután is. Valóban osz­tanunk kell szerző nézetét e tárgyban. Salamon Példa­beszédei, a Prédikátori könyv, Birák könyve, sok oly részletekkel dicsekszik, melyeknek erkölcsi értéke csak erősbödött a keresztyén morál megszilárdulása által, mi­nélfogva mindig csak örülhetünk annak, ha a jelenlegi­hez hasonló tartalomaus beszédeket nyerünk, habár azok textusa ó-szövetségi is. IX. Közönséges. A'apige: Máté XXII. 15—22. Az egész füzetben legkevésbé nyerte meg tetszésünket, bár másutt bizonynyal ez is figyelmet keltene. Legjobban meg­ütköztünk azon végtelenül túlhajtott állításon, mely pedig az egész egyházi beszédnek bázisa s a szöveg tárgyának felmutatása : „Jézus életében KK ! minden nagy! de eme nagyság öszpontositva áll előttünk ama magatartásban, melyet ő a szövegben vázolt eseményben a farizeusokkal szemközt tanusit." Szerintünk ezen előadott egész bibliai

Next

/
Oldalképek
Tartalom