Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-18 / 20. szám

De messze tértem a gyülésteremből, hol a poros históriát tárgyalták. A főtiszt, superinteiideiitia azt kívánná, hogy minden lélek után pootosan fizettessék a pengőkrajcár, holott most már hire sincs a pengőkrajcárnak. Mikor az osztrákértékü forintok divatba jöttek, akkor senkisem emlékeztetett bennünket, hogy minden forintot öt uj krral tetézve kell fizetni: de hát érdemes ezért szólni ? A magam fizeté.-ét sem tudom beszedni, hát még a máséval is én vesződjem; azért az egyházam békéjét feldulatni engedjem, s presbytereimet magamra haragítsam? És miért? kétségkívül professor uraimóknak fizetésjavitásra, holott hat-nyolcszáz forint fizetésük van (a tömérdek exameni ajándékot nem is számítva). Aztán jókészültségü ember nem is lesz tanárrá; csekélyebb képzettségnek pedig annyi is sok. Ebben már Puskapor kolléga sem mondott ellent, sőt egész jóakaratú mosolylyal hallgatta beszédemet. Ha mindig igy viselné magát, igen kellemes ember volna, s a hallgatói is jobban szeretnék. Az én előterjesztéseim nem használtak ; kiosztották biz azt, hogy szóljunk rá valamit. No hiszen, ha csak az kell. Tárgyaltatott a k.-somogyi traktus egy indítványa, mely szerint azon 200 pénz,— melyet eddig a suprentia a pesti pap fizetése pótlására évenként fordított, mivel a pesti ekkla most már oly szerencsés helyzetben van, hogy a papi fizetést tetemesen feljebb emelhette,— vonassék el eddigi céljától és adassék az iskolák segélyezésére. Közgyűlésünk egypár „junctim"-féle indokból nem csatlakokozott az indítványtevőhöz. Én magam ugyan szívesen járultam volna az indítványhoz, de még is türtőztettem igazságérzületemet, s elvetendőnek véleményeztem, mivel nem voltam benne bizonyos, hogy az indítvány tisztán csak a, pesti papságra vonatkozik-e, (mely esetben helyes volna), vagy pedig amaz Illyés látta felhőhöz lesz hasonló, s alólirtnak is nyakába hull. Egyébiránt hizelgek magamnak, hogy az indítvány egyenesen az én szerény érveim által döntetett félre, habár elismerem, hogy érveimet nem fejthettem ki Puskapor kolléga folytonos dünnyögése miatt. Mikor elvégeztem, hozzám fordult és rám tárászkodott. Tudja-e kolléga, ki a legboldogabb ember közöttünk ? Tudom hát. Szász János. Mert most lett pappá. Tizenhét pályázó közül ő nyerte el Dabot. Egy maga. Lirae lirarum. Ineptissime. Nem igaz. Hazugság. Nem az a legboldogabb ember. Tehát Harmodius és Aristogeiton. Bolond beszéd. Tud is maga ahoz. Legboldogabb ember az ordasi pap, mert annak sohasem javították a fizetését. Tehát nem is csonkithatják. Ezt meg én neveztem bolond beszédnek. Igen is hogy csonkithatják. Épen most vitatják a hívei hogy a conventiójában levő egy mázsa húson nem marhahús értendő (font = 20 kr.), hanem birkahús (font = 12 kr.) Mivel Ordason nem mérnek marhahúst: tehát stb. stb. Puskapor kollégának ugy nyitva maradt a szája az ordasi budgetre, hogy egész nap nem lehetett szavát venni. Szó volt (gyűlésen kivül) a gyámegyleti alapszabályok módosításának szükségéről is. Puskapor kolléga mikor szóhoz kezdett jönni azt vitatta, hogy a stolárék utáni befizetések nem képeznek méltányos alapot. Némelyik lelkész jó jövedelem mellett is alig fizet 3—4 ftot, mivel csekély népességű egyházában kevés a keresztelő, eskető stb ; mig másik népesebb egyház lelkésze kevesebb összes jövedelem mellett 15—18 frtot fizet. A kinek több a jövedelme fizessen, de igazán az fizessen többet, s hogy ez igy történhessék, a befizetéseket nem a stolárékra, hanem az összes jövedelemre kell arányosítani. Akkor nem fordul elő az abuormitás, hogy egyik lelkész jó jövedelem mellett igen keveset fizet csak azért, mert egyháza 1300— 1600 lélekből áll, a másik pedig csekély jövedelem mellett amannál ötszörte többet fizet azért, mert egyháza 3652 lélekből áll. A gyűlést előző napon hatalmas fellegek öntötték a csendes áldást Pataj virágzó ligeteire. Nem tudom a pataji ember nem hozta-e összefüggésbe az ég áldását a mi gyülésezésünkkel? Mikor Vecsén van a gyűlés, havazni szokott. Kunszentmiklósét Samum és Harmattan jellemzik. Szabadszállásét hideg. Soltét szárazság. Lacházáét ? Lacházán nincs gyűlés. Á k h á b. Esdő szózat a villámsújtotta ócsai ref. templom ügyében. A „Budapesti Közlöny" című napilap 99-ik számában e következő tudósítás olvasható : Az ócsai híres templomba beleütött a villám s uj orgonáját szétrombolá. Ebben a templomban volt ez a régi felírás: „Ócsa, Bócsa, Bocska, Kócsa, Kalocsa, Babocsa, Madocsa; „Has septem Ecclesias aedeficavit Carolus magnus." Szabad legyen a „Budapesti Közlöny" eme tudósítására egyházunk és az igazság érdekében némi megjegyzést tennem. Először is nem áll az, hogy a villám orgonánkat szétrombolta volna. Igaz ugyan, fájdalom, hogy ebben is tett lényeges károkat és rombolásokat, de még sem oly nagyot, milyent a „B. Közlöny" tudósitója állit. Némi kis javítással ismét helyre állithatjuk azt. De ha ugy történt volna is, még sem fájna ugy nekünk a csapás, ha országhirü régi hires templomunkat nem sújtotta volna annyira. A ki nem látta, fogalma sincs arról, mily rombolást eszközlött, mind külről, mind belülről a villám, mily csudálatos módon járta s cikázta át a templom minden egyes részét. Igen, az fáj nekünk, hogy ép ellenkezőleg templomunkat, azt az ezredéves alkotmányt, mit századok lezugott viharja s az idők vasfoga megemészteni s megrongálni nem volt képes, azt érte legjobban a villám, s az, mely századokon át büszkén hordozá fenn