Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-04 / 18. szám

3) Ha keresztyénellenes azon nézet, miszerint éltünk eseményeinek folyamában két tényezőt, isteni és emberi akaratot ismerhetünk fel; és ha illemsértő lehet ez igaz­ságnak Ruth házasságánál kimutatása: akkor elfogadom bírálónak a farsangi beszéd felett mondott Ítéletét. 4) Kérdést intéz biráló: valyon az őszi és tavaszi beszéd felosztása nem Zieglertől van-e átvéve? Bár ily felosztási átvétel nem nagyon viciálná az eredetisége' : mégis biráló megnyugtatására mondhatom, hogy sem ezen &tm a többi beszédek felosztása sem Zieglertől, kinek munkáját nem is ismerem, sem mást51 kölcsönözve nincs. Különben e kérdés feltevését is meglepőnek találom. 5) A helyesírásnál gyakran megakad még nálunk bármely író, miután sok szóra nézve ingadozó még most a magyar akadémia helyesírása is. Egyébiránt annyira már jutottunk, hogy „tanul"-tól főnév nem „ság", hanem „ás" vagy „mány" raggal képeztetik s van tanulás és t a n u 1 m á n y, de nincs tanulság; hanem van t a­n u s á g, mint van háborúság, miután a tanúság gyöke nem tanul, hanem tanú, a mint ezt a szónak fogalmi jelentéséből is könnyű kimutatni. Bölcseség, b ékes ég íratik ugyan egy s betűvel; de kérdés, helye­sen-e? A ság, ség főnévképző, a tanúság és hábo­rúság szók kivételével, mindig melléknevekhez köttetik, és nem főnévhez ; lenne e szerint: b ö 1 c s-s é g s lesz a hangzás kedveért: b ö 1 c s e s-s é g és nem b ö 1 c s-e s é g, mert e s é g képző nincs ; és lesz nem b é k e-s é g, mert itt főnévhez köttetnék a s é g képző ; hanem a főnévből előbb mintegy melléknév képeztetvén, lesz b ó k e s-s é g. Különben döntsék el ezen kérdéseket nyelvészeink ; én itt elégnek tartván csupán jelezni azt, hogy ott is, hol helyesirásom nem találkozik bírálóéval) nem épen a vak véletlent követem. Örülni fogok, ha egyházi beszédeim netaláni folyta­tásánál biráló ur, munkámon haladást, mi őszinte törekvésem, fog konstatálhatni; de nem Ígérem, hogy mindenekben szófogadó tanítványa leszek. Azt azon­ban állithatom, hogy ha nézeteinkre s irányunkra nézve sok tekintetben nagy ür van is vetve közénk, ós hogy ha bírálói fegyvesszejét adandó alkalommal még jobban su­hogtatná is felettem, azért Mitrovics Gyulának őszinte tisztelője marad Filó Lajos. BELFÖLD. Pesti reform, egyházmegyei közgyűlés 1872. april 30-kán. Elnökök: gróf Teleky Sándor világi részről, S i p o s Pál főesperes egyházi részről. Sipos Pál rövid, megható imájá után, világi elnök gr. Teleky Sándor örömét fejezi ki, hogy a ta­gok mind a világi, mind az egyházi részről oly szép szám­mal vannak jelen s miután főesperesnek hivatalos teen­dőiben tanúsított buzgó fáradozásaiért köszönetet mond, a gyÜlést megnyitottnak nyilvánítja. Világi elnök jelenti, hogy az aljegyzői hivatal betöltésére ujabb szavazást kellett elrendelnie, mivel a szavazatok nagyon megoszoltak, s ennélfogva általános többséget senki sem nyert. A szavazás eredménye lett, hogy aljegyzőnek Erdélyi József veresegyházi lelkész választatott meg. Megválasztott aljegyző a szokott esküt letevén, megköszöni a benne helyzett bizalmat. Ez megtörténvén, Sipos Pál főesperes felolvassa jelentését a kanonika vizitációról. Jelentéséből kitűnik, hogy a pesti református egy­házmegyében szép rend és az egyház iránt nagy buzgóság uralkodik. Tem plomai, középületei s iskolái jó karban vannak. A vallás iránti buzgóságnak lehet tulajdonítani egyházaink áldozatkészségét, mely a korábbi évekhez ké­pest igen nagynak mondható. Általában örömmel jelenti, hogy az egyházmegye a rend és buzgóságban folyton előre törekszik, minek több jelét adta. A csinos jelentésből még sok jót emelhetnék ki, mik az egyházmegye dicséretére válnának. Ezt azonban nem teszem s a hely szűke miatt csak a közgyűlés vég­zéseinek megírására szorítkozom, s azok közül is csak azokat említem meg, melyek általánosb érdeküek. Említenem sem kell, hogy főesperes intézkedéseit, melyeket a különböző egyházakban az egyházmegyei köz­gyűlés utólagos jóváhagyása reményében tett, a kögyűlés jóvá hagyta; főesperes azon kérdésére pedig, hogy miké­pen kelljen eljárnia az oly egyházakban, melyek a lel­kész- és tanitófizetést illetőleg hátrálékosak, a gyűlés azt határozta, hogy főesperes ez ügyben egyenesen a szolga­bírói hivatalt keresse meg. Az egyházmegye képviselőiül az egyházkerületi gyű­lésre megválasztattak titkos szavazás utján : egyházi rész­ről E g y ü d István és Szilágyi Benő, világi részről Jordán István és V á r a d y, Károly. Olvastatott a tanügyi bizottság jelentése. A bizottság a jók előszámlálása után, a hiányokat sorolja föl, melyekben a Közgyűlést intézkedésre hivja fel. A közgyűlés a bizottság által tett javaslatokat elfogadja s a következő határozatokat hozza : Azon tanitók, kik a megállapított tantervtől eltér­nek s ennél fogva a tanítást hiányosan végzik, a tanterv pontos megtartására köteleztetnek. Azon tanitók pedig, kik vezérkönyvek hiányában, a tanítást célszerűen vezetni nem képesek, vezérkönyvek szerzésére szólittatnak föl. Molnár Pál alesperes elnöklete alatt egy hét tagu bizottság neveztetett ki a végre, hogy készítsen egy­javaslatot, miképen lehetne legcélszerűbben eszközölni, hogy a jövedelmesebb állomások csak a tanítás terén magokat már kitüntetett tanitók által töltessenek be. Az ismétlő iskolákra vonatkozólag azon határozatot hozta a közgyűlés, hogy az egyházak igyekezzenek ismét­lő iskolákat állítani. A melyik felekezeti ismétlő iskolát állit fel, a tanítónak minden tanköteles után egy o. é.

Next

/
Oldalképek
Tartalom