Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-04-06 / 14. szám

ginem (a papok és tanítók egyházi adómentessége) esse delendam. Kár volna sok szót vesztegetni annak megvitatására, valyon a nevezett törvénycikkből lehetne-e ily következtetést vonni vagy sem ? s váljon a presbyter ur logicus deductiója nemhasonlit-e kissé ahoz, mely azon mondatban tündököl: „baculus in angulo ergo pluet" ? Elég az hozzá, mivel biztosan lehetett várni, hogy kedvenc thémáját újból és újból felfogja frissíteni: a papok, tanárok és tanítók jobbnak látták a terhet önszántukból elvállalni, főleg azon indokból is, hogy ebbeli nyilatkozatuk jótékony hatást gyakoroljon némely csak nehezen ós vontatva fizető egyháztagokra, kik közé aligha nem tartozott egyszer másszor az említett presbyter ur is. Egyébiránt a nyíregyházi egyházhivatalnokok, az elvállalt terhet — legyen szabad ezt felölök föltenni — szívesen fogják viselni, s azon évenkénti néhány forint nem is fogja őket megrontaui; de mit fognak ahoz mondani a kevésbbé díjazott falusi papok, ha egyházaik a nyíregyházi példára hivatkozva, tőlük azt fogják követelni, hogy az egyházi terheket viseljék ? Ebből faluhelyeken igen furcsa viszonyok fognak előállani. Például, a hol a pap- és tanitófizetés földbirtok szerint történik, a hívek azt fogják mondani: Tiszteletes uram egy egész telek után fizessen a papnak (önmagának) egy köböl gabonát, a tanitónak pedig 2 vékát; a tanitó ur fizessen a tanitónak (önmagának) féltelek után egy vékát, de a tiszteletes urnák kettőt. Ebből ott, a hol a pap és tanitó közt különben sem legjobb a viszony, mi minden nem fog aztán következni ? Sőt ha a nyíregyházi presbyter ur óhajtása általánosan eredményre jut, abból még az is fog következni, hogy miután a terhet mindenkinek kell viselni, a pap önmagának és a tanitónak, ez pedig viszont amannak tartozandik kaszálni, gyűjteni sat. sat. Külföldi egyház és iskola. * A római bibliatársulat a mult hó közepe táján gyűlést tartott. A gyűlés elnöke az amerikai admirál Fishbarne volt. Beszélt a többi közt Hyacinthe atya is, az egyetlen ókatholikus, aki érdemesnek tartotta a tisztán protestáns meetingre megjelenni. Beszédében különösen azon reményének adott kifejezést, hogy a keresztyén felekezetek ki fognak egymással lassanként békülni s egyszersmind kinyilvánitá, hogy ő szerinte e kibékülés csakis akkor jöend létre, ha a bibliát minél szélesebb körben szétterjesztik s olvasását a néppel minél inkább megkedveltetik. Hyacinthe után szólt még G av a z z i atya, aki azonban talentum tekintetében messze távol áll a francia abbétól. * A francia katholikusok petícióját, — melyet a pápa világi hatalmának visszaállítása érdekében a nemzetgyűléshez intéztek, — szomorú sors érte, amennyiben tárgyalása bizonytalan időre elnapoltatott. Thiers kijelenté, hogy a kérvény tárgyalása a jelen körülmények közt a francia politikára komoly következményekkel járhatna s oly vitára adna alkalmat, mely lehet, hogy érdekes, de mindenesetre korszerűtlen volna. Megjegyzendő, hogy az elnapolásba még Dupanloup is beleegyezett. * A japáni keresztyének mészárlásáról közlött hirt az „Alig. Ztg." koholmánynak mondja, melyet a Japánba is befurakodott jezsuiták terjesztettek. „Hogy a jezsuiták, irja a nevezett lap, miután majdnem egész Európából kiszorittattak, most a távol keleten igyekeznek magukat befészkelni, azon senki sem fog csudálkozni. Előre látható azonban, hogy ez által a barátságos viszony ama boldog nemzettel megzavartathatik és a kereskedelmi viszonyok veszélyeztetni fognak. Azért óhajtandó volna, hogy az európai kormányok, melyek ez idő szerint a propagandát támogatják, kereskedéssel foglalkozó alattvalóik érdekében megvonnák a segélyt a jezsuita missióktól. Nem a keresztyén vallás, hanem annak terjesztői ellen irányul a japániak gyűlölete, kik csak eszközül használják fel a vallást anyagi jóllét és politikai hatalom szerzésére." * Az orosz nevelési rendszer káros és veszélyes következményei mind általánosabbá és feltűnőbbé válnak. Mély sajnálkozással s a legkomolyabb aggodalom közt szemléljük ifjainkat — irja a „Mosk. Wjed." A gyermek már tizenkét éves korában elveszti hitét az isten, a család és az állam iránt; tizennégy éves korában tiltakozásokkal fecsérli el erejét; tizenötödik életévében összeesküvő lesz s a tizenhatodikban már gonosztevő ; végre tizenhét éves korában számot vet magával és öngyilkossá lesz. Gyermekeink legtöbbjének — fájdalom — ez az élettörténete. * Az angol iskolai reform kérdése még mindég foglalkoztatja az angol intelligenciát. A komolyabban gondolkozókat sehogysem elégíti ki a Forster-féle iskolai reform-bili. Napról napra világosabbá válik, hogy e bili a népiskolák vezetését az államegyház lelkészei kezébe játsza s a világi oktatást föláldozza az egyházi intoleranciának. Ennélfogva a folytonosan szaporodó, u. n. no-popery párt a nonconformistákkal egyesülve, nemcsak hogy Forster minister visszalépését sürgeti, hanem egyszersmind teljes erejéből azon van, hogy a kormány vonja vissza az iskolai reform-bilit s egész nyíltsággal térjen át a szabadelvüség útjára. * A jezsuiták Galíciában. Galícia valóságos Eldorádója lőn a jezsuitáknak. Az „Ostseezeitung" szerint ugyanis oly sok pénz- és birtok adományban részesülnek az itteni jezsuiták, hogy már kollégiumaikat és konviktusaikat a virágzás legmagasb fokára emelték. Gazdagságuk és fortélyaik által napról napra nagyobb befolyást szereznek maguknak a társadalom minden rétegére, külö-