Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-04-06 / 14. szám

akarni elérni a konfirmátióval könnyelmű, bűnös játék az egyház egyik szertartásával. El kell halasztani akonfirmátiói o k fha-1 á s t a 15-ik évig: ezt kivánja továbbá egy magasabb k atekhetikai, tehát tudományos szempont. Nincs a világon olyan katekheta, aki a népiskolai vallasós tantárgyakat avallástörténetet (szenttörténet, átnyúlva az egyháztörténetbe), egyháztant és Írásmagyarázatot, ugy tudja beosztani, hogy azok a 7—12-ig eső években alaposan, kimeritőleg elvégeztessenek; természetesen nem mai felekezeti iskolai tanrendünket értem, midőn lelkiismereti furdalás nélkül kiszorítunk az iskolából, a vallás rovása alatt minden más ismeretet, elannyira, hogy sok népiskolánk nem egyéb, mint egy kis gyermek seminarium. Józan paedagogiai elvek után a népiskola homlokára soha sem szabad irányadóul irni ezt: az ember csak isten igéjével él. Elvész a mi népünk ha tudomány nélkül való leszen! El kell halasztani a konfirmátiói oktatást a 15-ik évig erkölcsi szempontból, hogy, amennyire lehetséges, elejét vegye, legalább lassankint' áz egyház, mint a tiszta erkölcsiség egyik őre és terjesztője, épen azon rósz szokásnak, mit Rácz István ur a régi álláspont védelméül s a változtatás akadályául hoz fel, hogy t. i. 14 éves gyermekek már házas életre keljenek. Tizennégy éves leánygyermeknek gondos, lelkiismeretes szülei vezetésre van szüksége, nem pedig a házastársi, csak teljesen érett, erkölcsi komolysággal bíró egyének által élvezhető jogra, mely joggal komoly állami és erkölcsi kötelességek vannak összekötve, mely jog éretlennek kezébe adva irtózatos korruptiónak lehet csak eszközlője, ugy mint a vad népeknél, ugy mint Törökországban. Adjuk fel a kánonból azt, a mit a v é r diktált, s állítsuk helyére azt, amit az értelem, a tiszta erkölcsi felfogás tugall. Épen az mondatik, hogy hiveink még csak megtartják azt, hogy konfirmálatlan leánygyermeket férjhez nem adnak, használjuk fel hát e szeméremérzést arra, hogy azt növelj ü k, állítsuk az idő előtti házasságkötés útjába a konfirmátiót is! Nem áll az, rendes körülmények között, hogy „aki 12 éves korára nem fejlődött ki annyira, hogy a keresztyén vallás alapigazságait megértse, nem igen fejlődik az ki jobban 15 éves, vagy későbbi korára is." A gőz erejének ismeretes feltalálója és alkalmazója majdnem hüle volt gyermekkorában; szülei kétségbe estek jövője felett; hanem azért már nagyon ifjú korában hires nyelvész, mathematikus, művész, társadalmi létezésünk ujrateremtője lön. A lélek néha hosszasan szendereg, midőn egyszer óriási mérvben fejti ki erejét s falnál hagyja azt is, ki őt megelőzni látszott. S igazán: mi tarthat vissza minket a kérdésben forgó változtatástól, a kézzel fogható javítástól? Szentírás, egyháztörténet, kánon, mint az egyház elfogadott irányadó okmányai, nem állanak e részben hátunk mellett riasztóul! Jól jegyezte meg a kérdést feladó névtelen cikkező : „Pál apostol eltilt minden értelmetlen és érthetetlen egyházi cselekvénytől." Az első egyházban nem volt konfirmátió, a gyermekkeresztség behozatala után sem; mert az úgynevezett %€iqo&eGiat

mire némelyek hivatkoznak, csak egyik kiegészítő része vala a keresztségnek. A konfirmátió első nyomaival csak akkor találkozunk, a midőn a római egyház püspökei minden legkisebb adatot összehajbásznak annak bebizonyítására, hogy az ő hatalmuk és kiváltságuk történeti joggal bír, se célból előveszik a x^^od-eoia-t s 1274-ben a lioni, majd 1439-ben a flórenci zsinaton, lesz belőle a f i rm á t i ó, mint oly sakramentom, melyet kiszolgáltatni csak a püspöknek van joga. A reformátorok, azon prot. elvből indulva ki, hogy a keresztségben közlött isteni kegyhatás teljes, egyszerrnindenkorra bevégzett s pótlásra nincs szüksége , elveték a firmátiót s helyette más egyházi cselekvényt nem alkalmaztak. Kés^ e szertartásnak egész divatja volt; változott mint mPruha, a szerint a mint szükségesnek vagy fölöslegesnek 'látszott. B u g e n h ag e n érvényre emeli sakramentomi jelentőség nélkül; a hierarchikus uralomra hajlandó angol egyház utána szintén elfogadja, és pedig megtartva belőle azon katholikus színezetet, hogy a kiszolgáltatási jog egyedül a püspököt illeti meg. Rövid szereplés után azonban a konfirmátió ismét elveszti divatját, mig S p e n e r pietistikus iskolája megint sürgeti s alkalmazásba hozza, anélkül azonban, hogy állandóságot biztosithatott volna számára a protestáns egyházban akkor, a midőn azt legújabban, ismételt szünetelés után, a rationalismus elevenítette fel-A konfirmátió történetének ez utolsó adata bizonyára nem tanulság nélküli s szintén egyik érv a mellett, hogy e lyturgiai aktust csak a maga helyén alkalmazhatjuk s használhatjuk eredménynyel. Midőn a rationalismus, mely egyébként elvből ellensége a szertartások szaporításának, a konfirmátiót divatba hozta s arra nyomatékot fektet, világosan jelezni akarta eljárása által azt, hogy abban csak értelmes, érett, kellő előismeretekkel biró egyének részesülhetnek erkölcsi haszonnal. íme, ezen okokra támaszkodva mondom én részemről azt, hogy a konfirmátiónak a 15-ik évre való áttétele nem a „németek utánzási vágya", hanem oly p e t i t i o p r i n c i p i i, a melynek előbb vagy később, de okvetlenül meg kell hódolnunk. Mitrovics Gyula. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek. Irta s elmondta Filó Lajos, nagykőrösi reform, lelkész. I. Füzet. Ünnepi s alkalmi beszédek. Kecskeméten. Nyomatott kiadó-tulajdonos Szilády Károly fiánál. 1872. (Folytatás.) Ha én felállítom e tételt: „Jön a dicsőség királya," a felosztást ugy végzem, hogy mindenik rész egy-egy bi-