Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-30 / 13. szám

zett az annyi vér árán terjesztett ige, ha ma, is az evangyeliorá hirdetésében az emberek szégyellii valót találván, arra csak olylánglelkü férfiak vállalkozhatnának, mint Pál? Mi is bámuljuk a nagy férfiút, ki egyedül keblének hitébe ós szellemébe vetvén bizodalmát, sikra mer száilaui egy nagy hatalmú, előhaladt civilizatióval, s lángeszével az evangyeliomnak világátalakitó mindenhatóságát felfogván , fennen hirdeti, hogy „ő nem szégyenli, a korabeli tudósvilág által lenézett uj tudományt, mert Istennek hatalma az a hivők üdvösségére." — Pálnak e jóslátását az idők folyása fényesen igazolta, mert a mai társadalmat átlengő szellem micsoda egyób, mint az evangyeliomi örök eszméknek a népek életében való folytonos valósulása? Ugyan kinek is juthat ma eszébe szógyenleni az evangyeliomot, mikor mindenestül abban élünk, mozgunk és vagyunk ? Szégyen!jók igenis, akik hiszik az evangyeliom gyanánt hirdetett középkori agykoholmányokat; de mi a Krisztus evangyeliomának zászlóját annál magasabban lobogtatjuk, mert tapasztaltuk annak hatalmát és tudjuk, hogy ha szelleme a fejlődés folyamában más-más alakban jelenkezik is, lényegében mégis csak mindég ugyan azon élő és boldogító valóság az. Ki ezeket fel nem fogja, az ne avatkozzék a kort mozgató nagy világkérdések küzdelmeibe. Ezt jó lesz Harsányi urnák tudomásul venni. Ballagi Mór. ítyilt levél Dr, Ballagi Mórhoz.*) Nagy tiszteletű szerkesztő ur! Sokat hallottunk és olvastunk már mind az egyházi, mind a világi történelemből olyat, mely az emberi méltóság s becsületességről alkotott fogalmainkkal ellenkezve, kedélyünket felzavará, az emberiség nemesebb, dicsőbb hivatása iránti hitünket, bizodalmunkat majdnem alapjában megrendítette; de olyan irodalmi monstrumot, az irodalom szent oltárának oly gálád megfertőztetését, mint az ön lapjának 11-dik számában megjelent „irodalmi kuiiósum", a Kámory contra Ballag i- féle röpirat — no ilyet még nem hallottunk és nem is olvastunk soha. *) Midőn a szerkesztő távollétében e nyilatkozatot kiadom, meg kell jegyeznem, hogy én azt a theologiai t a n á r és nem az egyén ellen intézett nyilatkozatnak tekintem. Kámoryval, mint irói egyéniséggel, ama hírhedt pamphlet megjelenése után komolyan szóba állani nem érdemes ; de amennyiben fontos hivatalt visel, mert, tudtomra, ma is f u n g e n s theologiae professor, az ember a hivatalt tiszteli meg midőn beszédeit figyelemre méltatja. E felszólaláson kivül jött még néhány ev. lelkésztől Dunántúlról s több sárospataki hittanhallgatótól is egy egy nyilatkozat. Mivel azonban nem tartom diskrét dolognak, lapunkat épen a szerkesztőre vonatkozó ügygyei túlságosan igénybe venni : csupán a mocsai nyilatkozatot közlöm és pedig pusztán csak azért épen a mocsait, mert ez érkezett legelőbb s mar ki volt szedve, amikor a másik kettőt vettük. Ballagi Géza. Tudjuk, hogy a Nicaeába-i összeült atyák, épen mikor a Krisztus istenségének tanformáját megállapították, magának az isteni mesternek nemes, békés, türelmes szellemét, szeretetben megdicsőült lelkét tagadták meg akkor, a midőn Ariust száműzték, tanát megégették, tanának leíróit pedig egyenesen halálra ítélték. Ki ne tudná az ephesusi 449-diki rabló-zsinat történelmét, midőn a szent atyák formaliter botokra keltek, és F 1 á v i á n püspök a szent zsinat asztalánál bunkóztatott le (Kámory kenetes styl) '? Az is borzadalmas egy dolog volt, midőn Phókás Mauritiust gyermekeivel egyetemben gaz kegyetlenséggel a más világra küldötte s Kóma püspöke az isteni gondviselésnek adott hálát, amiért Phókás a véres császári trónt elnyerhette (602). Az is vérlázító, mikor VI. István pápa ő szentsége, — kiről egy tudós, névszerint, L 1 o r e n t ó azt mondja, hogy : „nem méltó az emberi névre," — Formosus hulláját felásatá, s azt törvényszékileg elitéltetvén liárom első ujját levágatá, végre fejét vétetvén a Tiberisbe dobatá. No persze utóbb István ő szentsége is bakókéz által mult ki, midőn az elcbb letiport Formosus-párt diadalra jutott. Hát az, midőn V. Henrik hulláját, saját fia a, pápa parancsára kiásatá, s öt évig a földön temetetlen heverteté, nem méltán ellenkezik-e az emberi sziv jobb érzelmeivel ? De -hát Kámory urnák röpiratára mit mondjunk, melynek minden sorából ama sötét szellem fogai vigyorognak ki, mely egykoron Ariust, és tanának követőit száműzetéssel, halállal büntette, ahelyett, hogy a józan ész Ítélőszéke előtt megallható érvekkel iparkodtak volna őket helyesebb meggyőződésre birni és saját, tantételeiket a vallásos tudat Ítélőszéke előtt tisztázni. És mit akart Kámory ur röpiratával elérni ? Tán igyekezett nagytiszteletii ur bírálatának helytelenségét kimutatni, s emberséges érvek által az olvasót az ő bibliafordítása iránt helyesebb nézetre birni ? Oh nem, a dolog érdeméhez Kámory ur nem szól egy árva szót sem, hanem egész röpirata hemzseg mind végig olyan kifejezésektől, melyeket a tisztességes sajtó nem használt soha, s melyek után a becsülettudó paraszt ember is mindig oda szokta tenni: „megkövetem egész átossággal." Nagytiszteletii szerkesztő ur ! Mi körülbelől eltaláltuk Kámory ur elrejtett célzatát; nézetünk szerint ugyanis ő, egy gyilkos Phókást akart fogni, a ki a pápának I. Gergelynek, Mauritius meggyilkoltafása feletti örömnyilatkozatát azzal hálálta meg, hogy Róma püspökét az egész egyház fejének nyilvánította. Az orthodoxia sötétben kullogó táborát akaita, nagytiszteletii ur, ön ellen felingerelni; hanem mi nem hiszszük, hogy az ilyen durva phókásíogás a mai korban már sikerüljön; és ha mégis lennének, — mit, ismételjük, nem hiszünk — olyanok, kik Kámory ur hatalmas vágásaira bravót hangoztatnának, ezek korai örömének ellensúlyozására ezennel kijelentjük, hogy mi, mint ércfal állunk önnek becses személye mellett; nézeteit, theologiai álláspontját osztjuk; bibliaforditási bírálatának minden tételét helyeseljük s Kámory ur bikaviadali pozituráját egész komolysággal visszautasítjuk, az irodalom, a tudomány szent nevében határozottan tiltakozunk mindazon ocsmány kifejezések ellen, melyeket Kámory ur használ, melyek őt minden komoly és becsületes irodalmár előtt határozottan elitélik. Sötét szellem! azt hittük, hogy belefúltál immár a vértengerbe, melyet egykor ádáz dühöngéseidben a világon elárasztál; azt hittük, hogy a nicaeai és ephesusi atyák hamvai rég összevegyültek ' már az anyaföld porával, s nem él már közülök senki; íme Kámory ur, mintha csak az ephesusi rabló-zsinat ablakán dobták volna ki, véletlenül csak köztünk terem, s tudományos irodalmunk templomát Augiás istállójává akarja átváltoztatni. Boldog Isten! milyen röpirat ez ? Ilogy nem ijjedt meg Kámory ur magától, mikor ennek borzadalmas sorait papírra vetette, és nemefáradt el, midőn ezeket az ocsmány beszédeket a piszkolódó beszédek szótárának posványából kihurcolta ? Valóban jó izlése lehet Kámory urnák. Mi még mivelfc embernek, és pláne bibliafordító tudományos (?) embernek szájából, nem hallottunk ennyi illetlen szót egy rakásban Kiömleni. Tudja-