Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-30 / 13. szám

„Figyelmező" reánk mér, a mikor a prot. egylet tagjait egyházi hivatalukból elmozdittatni indítványozza.*) E z az orthodox keresztyén szeretet és türelem rómaias nyilatkozata. Ettől sem rettenünk meg! Haladásunk legelső kiindulási pontja bizonyára egy egyetemes magyar protestáns zsinat lenne, a melyet sokan óhajtanak, s a mely, reményünk szerint, testvéri sül ésün k alapját képezné. Azonban H. ur a mostani polgári viszonyok között eredménytelennek tartja azt, hivatkozván prot. egyházunk jelen helyzetére. Igaz, hogy mostoha gyermekéül tart bennünket a haza, bár mi szeretetünknek, hűségünknek százados bizonyítékait adtuk; de azért a haza mostoha bánásmódja nem jogosít fel bennünket arra, hogy az országos törvényeket ignoráljuk, vagy azok ellen agitáljunk, pedig azok legnagyobb részben nekem sem tetszenek. Óhajtandó lenne az egyháznak államhozi viszonyát megállapítani; de ahhoz mindaddig, mig teljes érvényben levő vallásegyenjoguság nem lesz e honban, szerintem sem lehet remény. Hanem azt teljes meggyőződésből állítom, hogy azon óhajtott zsinatnak lenne elég teendője a magyar protestáns egyház belső életének szervezésében, munkásságának rendezésében, szóval szellemi és anyagi háztartásában is. És szerintem ez előbbvaló lenne amannál, mert erkölcsivallásos életünk közvetlen ezen alapszik ; hitéletünk és munkásságunk által bensőleg erősödve és haladva, a külső haladás muukáját, bár lassan és közvetve, de biztosan előkészitenők. Önök azonban azt mondják, hogy mi a prot. egyház háromszázados épületét puszta csarnokká akarjuk tenni.**) Oh nem, amaz épületnek alapja szerintünk is az, melyet Jézus letett, falait sem akarjuk lerombolni, mert bölcsen és jó anyagból vannak építve azok ; de mig önök ez épület sok rétegű vakolatait, melyeket az idő viszontagságai feltáskásitottak mindig az orthodoxia mázával meszelgetik, tetőzetét, mely a sok viharok után megrozsdásodott, régi kánonok módosításával foltozgatják: mi az egyház falára halmozott vakolatokat egészen letakarítani, kijavitani, a tetőzetet teljesen megújítani óhajtjuk, hogy megmentsük az épületet a tökéletesedés utján járók befogadására. Igen, mi azt állítjuk, hogy az oly hitelvek tanítása, melyek az emberi értelemben nyilatkozó Isten szellemével ellenkeznek: hitetlenségre vezet. Az oly vallás, a mely felibe, ás nem alá helyezi a hitelvüséget a józan észelvüségnek: nevelhet vakhitü eszes lényeket, de nem értelmes vallásos embereket. Ha az értelem helyesen van kiképezve, nem kell azt félteni a tévvallás követésétől. Azért, szerintem, az iskolákban mindenekelőtt az,értelem helyes fejlesztése, az öngondolkozásra szoktatás, előbbvaló lenne minden heidelbergi káténál, mert ezzel ugy teli verik a tanuló fejét, hogy nem is képes a tanult val*) Lásd „Figyelmező" január-februári száma 22. lapját. B. **) Lásd ..Figyelmező'^ nevezett száma 10. lapját. B. lásos nézetek felett gondolkozni, hanem a mit tanárától hall, azt vakon elfogadja, s hite nem a lélek öntudatán, hanem külső benyomások felületén alapszik, honnan az élet zivatara könnyen elsepri, az anyagi világ szeretete elsodorja. Nem tudom, hivatalos eljáráson kivül mennyit közlekedik H. ur a néppel, miként ismeri annak erkölcsivallásos életét; de az én tapasztalásom az, hogy az orthodox supranaturalismus a keresztyénség életében minden babonának, tévhitnek az alapja, ez örökítette meg a róm. kath. egyházban a sok csodatevő szentek tiszteletét, s ha mégis a nép vallásos buzgóságot tanusit, jele annak, hogy vallásos hite őt ugy, a mint azt neki tanították, boldogítja, megnyugtatja. Én elkárhoztatuám azon keresztyén lelkészt, ki együgyű hitéből nyáját kiragadná s a hitetlenség mezejére terelné; de annál jobban becsülném azt, ki a nép lelkében levő hitet megvilágosítva, észszeriisitve, krisztusi szellemben az erkölcsi-vallásos élet tökéletesedésének pályájára vezetné. A vallásos hit, ha valóban létezik, legyen pogány vagy keresztyén szellemű, boldogító hatású az emberre nézve ; de a hitetlenség, bárminő alakban is, lelki gyötrelem. T i 1 t a k o z o m tehát azon feltevés ellen, hogy mi reformált egyházunk hiveit a nihilismus életölő karjai közé akarjuk vezetni. Általában mondhatom, hogy H. ur, mig röpiratában védelmének kisded szárnyai alá törekszik venni a tiszántúli egyházkerület kormányzó-testületét s különösen annak egyházi elnökét: *) annak eljárásait nem igazolja ugy, hogy azok helyességéről valakit meggyőzne. A reform szükségét illetőleg velünk egyetért, csak kiviteli módozatában tér el. Egy pár handabandázási elnevezéseit leszámítva, elég humanitással és ker. érzülettel irta meg apológiáját. De azon levélben, melyet e röpiratokkal az esperes urakhoz intéz, felszólalásunkat piszkolódásnak és aljas támadásnak nevezi. Ez rágalom, s mig azt be nem bizonyítja H. ur, hogy cikkeimben melyek a keresztyénietlen piszkolódások és aljas támadások: addig én őt ország-világ előtt rágalmazónak nyilvánítom és hivatkozom a közvélemény kérlelhetetlen Ítéletére ! H. ur röpiratához van mellékelve Balogh Ferenc debreceni tanár úrtól az alaptételeiben qrthodox szellemű „evangyéliomi szövetség rövid ismertetés e", mely szövetség Skóthonban alakult meg, s melynek alaptanaival dr. Révész Imre ur hogy egyetért, elég b á t o r **) volt kimondani. Én alkalmilag szintén veszem magamnak azon vakmerő b á t o r s ágot, miszerint kijelentsem, hogy amaz alaptételekkel egyértelemben nem vagyok. Hanem azért, midőn B. F. ur ez ismertetést felhasználja arra, hogy e szövetség magyarhoni ágának megalakítására hívja fel a hitrokonokat: csak őszinte örömömet fejezem ki, mert az ily verseny, *) Hibásan védi IJ. ur az e 1 n ö k s é g e t, mert a világi elnök úrról eddig szó sem volt. B. **) Még a mai világban is elszánt bátorság szükséges ahhoz, hogy az ember lelkiismereti meggyőződésétnyilvánitsa. Szomorú dolog, hogy ezt jeleznünk kell. B.