Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-23 / 12. szám

ség tán csak nem fogja tőlem megtagadni azon jogot, hogy a szeretett református egyház hive maradjak, és hitbeli meggyőződésemnek nyilvánosan is, kivált mint én tevém a múlt évi októberben, saját tűzhelyemen, kifejezést adjak? Én személyekről nem is szóltam, csak elvekről. Jól tudom , hogy a reformatio, a XVI. századi protestantismus, két sarkelven alapszik, a hit általi megigazuláson (nem a tudomány, sem nem a jótettek általi igazuláson hát), és a szentírás kizárólagos tekintélyén (és igy nem az ész tekintélyén); magának a lelkismeretnek, ha evangyéliomi akar lenni, e két elv által kell szabályoznia magát, mert hogy lehet és van nem protestáns, és nem keresztyén lelkiismeret is, azt senki nem vonja kétségbe. A béke istene és szelídség szelleme legyen velünk j Balogh Ferenc. ISKOLAÜGY. Néhány nem épen érdektelen kérdés közös községi iskoláinkat illetőleg. Az 1868. 38. t.-c. értelmében, a mint tudjuk, hazánkszerte részint a községek saját életrevaló törekvése s áldozatkészsége, részint az államnak a népnevelést me legen felkarol 5, ügyszerető, tettleges segédkezései folytán, több helyütt már megalakultak, vagy legalább alakuló félben vannak a községi iskolák. Vasmegye tótsági járásában, hazánk e délnyugati szegletén, a hegyen-völgyön szétszórva létező községek vend ajkú lakosainak anyagi szegénységénél fogva, mi tagadás benne, eddig az ifjú nemzedék szellemi neveltetése nem örvendhetett kedvező lendületnek. Harminchat egymástól közel-távol eső községből álló, mintegy 5000 lelket számláló pucinci gyülekezetünk 6—14 éves iskolázandó gyermekei száma, legutóbbi statistikai összeírás szerint, megközelíti az 1000-et. Kérdés: az 1868-dik évi népiskolai törvény életbeléptetése előtt menyi iskolába járó növendéket valánk képesek felmutatni? Pucinci tanodánkat illetőleg, itteni 14 évi hivataloskodásom alatt, átlag véve, sem több, sem kevesebb, mint évenként 160 gyermek Íratott az iskolai anyakönyvbe, a tessanóci, tótmoráci és sidahegyi fiókiskolákba járt 90, s igy összesen a mintegy négy geográfiai mértföldnyi terjedelmű nagy gyülekezet kebelében a szellemi felvilágosodás áldásaiban, 250, legjobb esetben talán 300 növendék részesült. Mily szomoritó mérleg ez, a gyülekezet 5000-nyi számához arányítva. Quid hoc ad tantum sitim! Hogy ezen arány a nevezett iskolai törvénynek a gyakorlati életbe való átültetése óta menynyire emelkedett, erre nézve adatokkal szolgálhatok. Az itteni központi két osztályú elemi iskolába, két tanitó vezérlete mellett 1868. év óta a tanulók száma évenként, átlag véve, 220 volt. Még pedig: T.-Moráci iskolába 42 Tessanóci magániskolába 50 Sidahegyi „ „ 55 Andriei „ „ 45 Musznyai „ „ 42 Vescsicai „ „ 89 Összesen 543. E szám sem valami rendkivüli dicséretet érdemlő jelensége ugyan a népnevelésnek; mert az iskolaköteles gyermekek fele még most is nélkülözi az oktatást; azonban csak az elfogult roszakarat vonhatná itt kétségbe az országos népiskolai törvénynek nagy horderejű jótékonyságát, de nem az elfogulatlan, világos tényekből következtető, józan vizsgáló honpolgár. A t.-moráci és tessanóci fiókközségekben évek hosszú során át vajúdott a felekezeti iskolai ügy; egyik esperességi határozat a másikat, egyik küldöttség a másikat érte, iskolai felügyelők, iskolai vizsgálók neveztettek ki, mind a világi mind az egyházi részről; de az oktatási ügy, a tervezett filiák iskoláinak megalakulása, mindannyiszor hajótörést szenvedett. Természetesen, ez itt nálunk nem is lehetett máskép; mert az iskolai építkezésekhez, a tanitók díjazásához sem esperesi gyűlés, sem az esperes, sem az isk. vizsgálók, sem exmissiók pénzt nem utalványozhattak, a szegény nép pedig, melynek nagyobb része saját fentartása végett nyaronta távol megyékben és Szlavóniában keresi kenyerét napszámával, békével meghallgatta ugyan egyházi felsőbbsége jóravaló tanácsadásait s bölcs intézkedéseit, de maradt minden a réginél. Volt eset rá Tessanócon ez előtt mintegy 25—30 évvel, hogy a nép nagy üggyel-bajjal fából emelt egy kis iskolai lakot, de tanítót nem nyerhetvén, potom áron, a mint az öregektől haliám, 30 váltó fton eladta, s a vevő a leendő múzsák fából épült hajlékát szétbontatá. T.-Morác pedig nagy megerőltetés mellett, ez előtt tiz évvel kemény anyagból építtetett ugyan iskolát és egy tornyot, de miután a mészvételt nem győzte s mész helyett sarat alkalmazott, mindkét épület ledült és romjai egy ember életét semmisítették meg. Ily eszélytelen takarékosság, de leginkább Ínséges anyagi szorultságszülte szerencsétlen következmények árán végre elérkezett a várva várt idő, amidőn a nép és ennek neveltetési ügyét az országos törvény vette védszárnyai alá. A magyar kormány tettleges segélye mellett egyházam területén több helyen a lakosság a kínálkozó alkalmat megragadván, felekezeti iskoláit községi iskolává változtatta át. Igy eddigelé már van községi tanoda T.-Morácon az állam segélyével díszesen fölépítve ; Tessanócon, Sidahegyen, Andrécon még ez óv folyamán történnek az épitkezések; Musznyán és Csernaltfcon hasonlókép alakulóban van. Rövid idő múlva hat helyen lesznek kellőleg fölszerelt iskoláink, melyek egyébként, ha a nép magára hagyatott volna, a jó isten tudja, mikor épülhettek volna fel. Az elősorolt községeket nagyobbrészt tisztán ev. hivek lakják, a megválasztott iskolaszéki tagok, kevés kivétellel mind evangélikusokból kerültek ki, kik felügyeletem mellett, bizonyára őrködni