Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

Ballagi nem tud magyarul. Irályról fogalma sincs. De különben is egy nyelven sem tud de csak egy árva mondatot is bec«ületesen szerkeszteni. A ki a nyelvtant sem tudja, hogy tudjon az fogalmazni. Nézze meg béber nyelvtanának előszavát. Ez a rövid előszó is tele van hibákkal. Már a cime is: Előszó hibás; az nálunk előszó. VII. lap: beérvén magamat e vázlatos kitéréssel. Mi azt mondjuk beérem e vázlatos . . . Valahol doktorságot csikart ki pénzen; Ön nem doktornak, hanem lókötonek való. VI. lap : Ily uton a tanuló 3 év alatt alaposan megismerkedendik a bibliával. Alatt alaposan roszhangzat; két szó á-val kezdődik és különben is rosz. Ezért nem secundát, hanem terfciát érdemelne. Megismerkedendik. Betolakodott az akadémiaba, fizetnek is neki, — az olyan embert, a ki azt sem tudja, hol kell az and, end jövőt használni brevi inanu ki kell dobni onnan. Már a ki vénkoráig tapodja az akadémia küszöbét s akadémikus létére mégsem tanulja azt meg, az csakugyan nem akadémikus, hanem szamár én előttem. Miért oly hanyag, hogy nem megy el Szvorényihez Egerbe és nem tanulja meg e szabályt. I. és II. lap: minél egyszerűbb, minél könnyebben és minél tovább. A mi szegény gymnasiumi tanulóink sirva vinnék secundáikat haza és beneficiumuktól fesztatnának meg, ha ezt a szabályt nem tudnák, itt pedig olyan ember nem tudja, a ki tekintélyül fel akar tolakodui. II. lap: egy részt, más részt, más más, mind azon, összekötendő; a ki ezt nem Jtudja, bibasz ember. VII. lap: tévén a theologia folyamát 4 esztendőre. Mi azt mondjuk tevén. De hogy valaki tevére ne gondoljon, ő azt tévennek csinálta. Pimaszság! VII. lap : lépni a közönség elibe. Mi azt mondjuk elé. Könnyelműség ! Kiköszöböltünk. Mi igy irjuk: kiküszöböltünk. Ezért Önt nyakon kellene csipni. Mindég; mi ext igy irjuk : mindig. Idézzünk egynehány próbamondatot tőle. Mihezképeet megkísértettem mind azon gyakorlati fogásokat a héber nyelvre alkalmaztatni, melyeket az ujabb nyelvek taníttatásánál ujabb időkben oly fényes sikerrel használatba vettek. Ez Ballagi szószerkezete, — finom magyarság ! II. kp : mindjárt eleintén é»zrevegye. Pompásan hangzik! Avval. Előfordul — fordul elő. Ráviendi = ráviszi. És a szabály minden oldalróli begyakorlására magyarból héberbe fordítandó darabokat is melléadtam. Gyönyörű magyarság! Es a forditásokat kellőn kidolgozta. Cs-pa k! Az olvasókönyvben a minden fejezet elibe tett nehezebb szók jegyzékének emlézése után oly könnyen haladand (halad, vagy haladni fog), hogy az első tanévben e tankönyvet tökéletesen bevégezheti. Ez olyan mint midőn valaki öszvérháton lötyög-lotyog. Vezessük el a messiaticus locusok kalauzolása mellett. Eminens! Magától értetik (es versteht sich von selbst), előbb mintsem tantartalmuk szerint tárgyaltatnának. Fülhasitó ! Hol tanult irályozni ? A legszigorúbb rendszeresség mellett remélhető. Csupa r. Hol járt iskolába ? De felhagyok ez úttal e tárgynak ugy is messzevivő taglalásával. Derék ember, mondhatom. Akkor kedves kötelességemnek nézendem. Csupa ir. Nézendem. Pompás ! Célra vezetőbb (célravezetőbb) utakra térendnek (térnek vagy térni fognak). Ezért le kellene liuzatni ! 116. lap: Itt csak a legfőbbeket érintendjük. Ezért huszonötöt vágatnék Önre. — E kicsiny munkában száz meg száz hiba van; ha fel akarnám azokat tüntetni, egész könyvet kellene irnom. — A mostani cikkében is, melyben megtámadott, csak ugy hemzieg a sok szarvashiba. Például: Hozzám sokfelölről intéztek. Mi azt mondjuk sokfelől. Kedves barátom, menjen pulykapásztornak vagy dinnyekerölőnek, ne legyen író! mert csak* ugyan találkoztak, kik.... Mi azt mondjuk: találtattak, kik . . . Tanácsolom, menjen Iókupecnek, ne mételyezze az irodalmat hibákkal. A következőknek, melyek a Háromszázados mozzanat két utolsó lapjából vévék. No biz Önnek, Tisztelt Ur, semmi nyelvérzéke nincsen. Ezért jó nagy pofont érdemit-ne. Megsecundálná a tanitó. Ugy-e ha a malacot kétfelé hasítják? Ön bizonyosan mindkét részt akarná! A jóravaló protestáns ember még akkor is, ha a sikerhez a lehető legkevesebb reménye mutatkozik is. Mint jó barátja az egekre kérem, hagyjon fel az irodalommal, mert maholnap a gyerekek is kinevetik Önt! Melyhez szerző önsaját vallomása izerint ugy készült. Jobb Önnek kzfának csapni fel, mint tollat forgatni többé, — az az én tanácsom, Ballagi uram! A kis magyar-német zsebszótára előszavának harmadik szava : szótárok = szótárak helyett. Nagyobb hasznot tenne Ön az emberiségűek, ha kukoricát morzsolna vagy tollat fosztana, mint ha tollal komplárkodik. Ugyanott : Hogy kis tériméjü legyen és mégis mindent magába foglaljon .... oly szótárból. Igy csak egy tökfilkó vagy bamba cserepár irhát. Ámde elég legyen. Legközelebb folytatjuk. Van még ezer meg ezer husángom, hogy megpufogassam hátát. Újdondászunk Kovács János pedig csakúgy rengeti a taglót, hogy üsse vaskos homlokát ; csakúgy reszket örömében, hogy (int mielőbb lebunkózza. Ön a 9 évvel ezelőtt megjelent röpiratomat ismét megtámadja és hivatkozik azon ormótlan nagy cikkre, melyet akkor laicus álnév alatt bocsátott közzé ellenem és mondja, hogy azt egy előkelő tudós irta. Az a laicus nem lehetett egyéb mint Ön, mert oly roszul nem ir egy iró is, mint Ön. Abban a laicusban Ön az én helyes „ráérünk"-et igy torzította el: „érkezésünk lesz." Ez oktondiság! tanulj belőle uj nemzedék! „hozzájárul" elferdítette: „hozzájár". De ha felboncolnára azt a cikket, nem maradna csak egy ép darab is belőle, az egész csupa dirib-darabokra foszlanék szét. Bírálgatja a három évvel ezelőtt megjelent Háromszázados mozanatomat és mondja, hogy nem érti, mi az a mozam és párhuzam. Miért nem megy el kérdezni Gregusshoz, tanulni nem szégyen. Egy előfizetési felhívásomba kapcáskodik. Mi van azon kifogni való ? Miért bujt el három évvel ezelőtt, mikor Pesten nyilvános előadást tartottam és vitáztam a tudósokkal ? A ki erőt és hivatást érzett magában, eljött és vitázott velem. Ön is volt meghiva. Ott vitáztak izraeliták, katholikusok, protestánsok velem, — Ön nem jött el, holott legjobb alkalma lett volna kitüntetnie híres tudományát. Az ott jelenvolt kitűnő emberek megdicsérték bibliámat szóval és lapokban. Most ismét alkalmat nyújtok Önnek kitüntetnie magát. Szabjon nekem mihamarább határnapot Pestre, hogy nyilvánosan vitázzak Önnel a magyar nyelvből és irályból. Jövő nyáron pedig Pozsonyban vagy valamaly külföldi városban vitázunk bel- és külföldi tudósok előtt a theologiai, nevezetesen a bibliai tudományokból és a régi nyelvekből. A ki magamagát sem tudja megbírálni, hogy bíráljon az meg másokat. Ha maga meg tudná bírálni magát, akkor már régen fölszedte volna motyóit és elment volna dobosnak vagy kukoricacsősznek. Én ugyan ritkán olvasom bohóságait, mert nekem jó olvasmányaim vannak, de észreveszem, ha néha kezembe nyomják Önnek zsibáruit, hogy valahányszor beleköt valakibe, már vannak Önnek oly megállapított kopott és ronda kifejezései, melyekkel mindenkit, a kit el akar ejteni, illetni szokott, mint: hibás, kificamodott észjárás, gyerekség, levegőt hasogatni stb. A ki ilyenekkel kezd, gyanús, az tudományát ilyen rongyonkba igyekszik takarni. Ugy-e megenné azt a bibliát egyházastul együtt gézengúz irigy ember, nem bánom, de nekem békét hagyjon ! Én a világi térre léptem, ne tereljen engem vissza oly kaján emberek közé mint Ön. Hallja-e Ön pöffeszkedő Tallérosy Zebulon *) és Kipfelhau•er : sok emberen packázott Ön már, de rajtam nem packáz, hogy az ördög bújjék tubákos orrába I A föltámadásban és halhatatlanságban azért nem hisz, mert annyi a biíne, liogy ha az Isten Ítélőszéke elé kerxilne, a pokol legalsóbb fenekére vettetnék, lioi a belzebubnak 100 öl fa is kevés lenne azon kazán alá, melyben Ön főne. Most kígyót békát fog kiáltani ellenem, őrültnek, elvetemültnek, gyalázatosnak fog nevezni engem, ámde én ezzel mitsem gondolok, én ezt józanul és felebaráti szeretetből cselekedtem, hogy megjavuljon, mert szivemen fekszik Önnek lelki testi üdvessége. Tiz év óta nem volt fontosabb teendője, mint könyvái'ustól könyvárusig csavarogni pletykázva és gyalázva engem, s mindenki előtt, a kivel találkozott, becsmérelte tudományomat. Régen óhajtottam, hogy jusson körmeim közé : jött önkényt, — a ki keres, talál. Jó éjszakát ! *) Ezt az uri egyéniséget ő hozta föl.