Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-16 / 11. szám

dani: Hochmuth geht vor dem Falle, és végre Sz. Pál tanácsát: ibore o Soy.cov eőrávat fiheTtércú fii] itkor\. (Káldi szerint: a ki magát fennállani állítja, meglássa, hogy el ne essék. I. Kor. 10, 12.) Forogjon szeme előtt anrak az állatnak is a képe, a mely „ dum vult validius Inflare sese, rupto iacuit corpore." Lám, hogy példát adjak a „sui abnegatio"-ban, őszintén megvallom, hogy a 83. versre tett jegyzet megrovásában hibáztam. Még pedig azért, mert nem tudtam, hogy „lengedi" magyar neve a dactylusnak. Most tudom, de nem helyeslem. Ellenjegyzetem valódi hallucinatio. Annál jellemzőbb V. I. úrra nézve, hogy épen itt, a hol legjobb módja lett volna Tarchon példáját követni, a ki . . . partis rimatur apertas qua vulnus letale ferat . . nem tudta megragadni a még egyszer bajosan kinálkodó alkalmat. Vagy tán fitymálta, nagyobb diadal reményében a „könnyű győzelmet" s ugy járt, mint az, a ki . . . quem tenebat ore, dimisit cibuui, Nec, quem petebat, atleo potuit attingere. B r a s s a i. BELFÖLD. Vélemény a török-szent-miklósi érdekes kérdésre nézve, *) Az érdekes kérdés feltevője arról tudósit, hogy a török-sz.-miklósi eset „mint, rendkívüli s bizonyos irgalmat keltő tény, az esperest, majd az egyházkerület főbb tekintélyeivel közöltetett, kik e tárgyban véleménynyilvánításra szólittattak fel. A legtekintélyesebb egyének azonban oda nyilatkoztak, hogy a házasság, mely itt megköttetett semmis." A keresztelés felől közlő ur semmi véleményt sem nyilvánít; mind a mellett a szóba hozott keresztelésre nézve is elmondom véleményemet. Ugy látszik, kik Édes Albert és Bálori véleményéhez csatlakozunk, tekintélyes, sőt legtekintélyesebb egyénekkel jövünk ellentétbe. Azonban az igazság ereje nem a tekintélyes egyénektől függ, hanem önmagában rejlik. Tekintélyes egvének állították meg egykor a földet, és a föld szavukra mitsem adva, mind e mai napig pályáján halad; tekintélyes egyének mondták ki a csalhatatlansági dogmát, s mind a mellett a világ nagy része elveti, sőt még elfogadói sem hiszik. Ugy vagyunk némely tekintélylyel, mint az obsitos a nagy Napoleonnal, kire ő azt mondá, hogy „nagy ám a franciák közt." *) A török-Sí.-miklósi ügyben lapunk mult számaban közlött esperesi figyelmeztetés mellett is helyén találjuk a következő véleményt közölni, mint olyat, mely eltekintve az eset mulasztási oldalától, a kérdésnek tisztán elvi oldalát veszi fejtegetés alá és amint a nagy tudományú és humánus lelkületű szerzőtől várható, oly szempontokat érvényesít, melyek a vizsgálóknak mindenesetre tájékoztatásul fognak szolgálni S z e r k, R. kath. lelkész által r. k. szertartás szerint végzet keresztelés érvényes, mert 1. a hozzánk áttért r. katholikusokat, 2. a r. k. lelkész által helyettünk megkeresztelt kisdedeket, 3. a vegyes házasságból származott s törvény ellenére r. k. lelkész által megkeresztelt, de utóbb visszakövetelt gyermekeket, mire Tatán a legközelebbi 3 hónap alatt 6 eset fordult elő, újra megkeresztelni mi a helv. hitv. egyházhoz tartozó lelkészek soha sem szoktuk, s azt törvény vagy dogma nem is parancsolja. Ha már egy r. k. lelkész keresztelésben való eljárása előttünk még akkor is érvényes, midőn egy a mi hitelveinktől eltérő, sőt azokkal némelyekben ellentétes mód szerint cselekszik: mennyivel inkább érvényesnek kell lenni akkor, ha az általunk elfogadott ós vallott elvek és szertartásokhoz alkalmazkodik. Itt ugyanis az egyéni jogosultsága a keresztélbetésre nézve nem, csak a forma jöhet kérdés alá. Egy velünk egyenlőn jogosult keresztyén pap keresztelésére nézve csak forma tekintetében tehetnénk észrevételt; ugy de a kérdéses esetben a forma-ellentét megszűnt. Megszűnt, még pedig a török-sz.-miklósi plébános ur azon szabad és felvilágosult gondolkodása alapján, miszerint ő fölül emelkedve a felekezeti korlátoltságok határán, római katholikus lelkész létére magát a mi szertartásaink között is keresztyéni jogosult eljárásban hitte és tartotta. Csak tévedés azt hinni, hogy midőn valaki egy általam nem helyeselt, sőt a helyesnek tartott és vallott modalitásokkal ellenkezőleg jár el, akkor érvényes dolgot cselekedett; mikor pedig hozzám alkalmazkodik, akkor ellenségem, s tettei előttem érvénytelenek. Épen azért tisztelettel emlékszem Bucsánszky József úrra, ki losonci plébános korában, jelenleg már 10 éves fiamat a losonci kálvinista parochián:

barátságos felszólításomra, a mi egyszerű keresztelés! eljárásunkat nagyba utánozva, minden gyertya, kenet s ördögűzés nélkül, keresztyéni kis előbeszéd és ima után megkeresztelte. Ami a szóban forgó házassági esketés érvényes vagy érvénytelen voltát illeti, az inkább államjogi, mint egyházi kérdés; s ha országos törvényeink érvényesnek ismerik, egyházi szempontból keveset szólhatunk hozzá. Pedig midőn világi törvényeink a vegyes házasságokra nézve kimondják, hogy azok bármelyik fél lelkésze által érvényesen adathatnak össze, s midőn a törvény a vegyes házasságokat az egyik fél hitvallásával ellenkező módon történt összeesketés mellett is mind a két jegyesre nézve érvényeseknek ismeri, sőt még azon összeadatás is jogérvényes előtte, midőn a gyermekeket át nem igért vegyes házasok a r. k. lelkész által csak szobában, ornatus nélkül, még nem is rendes esküformával, meg sem áldva köttetnek össze, tehát midőn sem r. katholikus sem protestáns szertartás nem használtatott: mennyivel inkább érvényes világi törvény szerint a török-sz.-miklósi esketés, midőn az egy meghatározott mód szerint és jogosult egyén közbejárásával végeztetett. Épen miután jogosított egyén végezte az esketést, vita tárgya itt is csak a forma lehetne; mert, hogy az