Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-09 / 10. szám

állanak az ezek folytán létrejött felekezetek. Ezen előleges ismertetésében, — mert Döllinger még egyszer viszszatér minden szakadásra s a lehető legbővebben és kimerítőbben tárgyalja azok indokait s a körülményeket, melyek közt előállottak, — a reformatióhoz jutva, ezt mondja: Történelmi fejlődésükben tekintve e tényeket elismerjük, hogy a reformatiónak múlhatatlanul be kellett következnie. Azt sem tagadjuk, hogy a reformaliónak igen sok üdvös hatása volt, hogy magára az ó-egyházra is kedvező befolyást gyakorolt. A reformatió gazdag szellem-világot nyitott meg az emberiség előtt, s a szellemi tevékenység minden ágában magasztos fenszárnyalást idézett elő. A reformatió a legfontosabb és legtartósabb mozgalom a szellem fejlődésének történelmében. Azonban a 350 év, mely a világtörténelemben való föllépése óta lefolyt, ugy látszik, elég volt arra, hogy kifejtse és megérlelje mindazt, ami benne kifejthető és megérlelhető volt. Ezen negyedfél század azt is bebizonyította, hogy ezen uj egyházi teremtmény gyarlóságokat és. hiányokat hordoz magán, melyektől saját erejéből nem képes megszabadulni ; hogy nem áll hatalmában a lélek minden vallási szükségeit valóban és állandóan kielégíteni. A benne történt szétválások beteges kórsága, a tehetetlenség, hogy államsegély nélkül saját magától erősen fenálló egyházakat nem képes előállítani, már régóta érezhető, és senkisem tagadhatja, hogy a harc első hevében s a reformátori viharok szenvedélyes küzdelmeiben, az ó-egyház némely tanai és szokásai oly hirtelen elvettettek, hogy ujak felállítására nem volt idő, és ezáltal nehezen betölthető hézag támadt. Továbbá, a midőn arról beszél, hogy a német nemzet miképen vehet részt a béke utjának egyengetésében, a németországi katholikusokra és protestánsokra vonatkozólag azt mondja: Egyházi kérdésben sokkal fontosabb a számarány helyett amaz erők aránya, melyeket se megszámolni, se megmérlegelni nem lehet; s itt sietve meg kell jegyeznem, hogy Németországban a tudomány és az irodalom terén a túlsúly, mondhatnám az uralom, teljesen protestáns részen van ; szépirodalmunk, majdnem egész tudományosságunk, — nem számítva az orvosi tudományt, — nagyobbrészben protestáns eredetű. A mi különösen a theologiát illeti, véleményem szerint, a protestáns theologia mind minőségileg, mind mennyiségileg legkevesebb hatszor oly gazdag, mint a katholiku-oké. Ezen tény kimondásánál azonban rá kell mutatnom az okra, vagy legalább az egyik főokra is. Tapasztalatom szerint enn^k oka kétségbevonhatlanul a kath. iskolák és egyetemek eddigi állapotában fekszik. Az idegen római befolyás szelleme és nyomása nehezedett a kath. tartományokban a nevelésre és míveltségre; a gymnasiumok és egyetemek szervezete hiányos volt. szívvel-lélekkel német-ellenes rendre levén bízva, mely a német nyelvűek tervszerinti mellőzésével és megvetésével, a ldassikai tanulmányoknak elkoptatott tanmódjával, alakszerű oktatási rendszerével, tanítványaiba sem gondolkozást erőt, anyagot, és irályt, sem előadói tehetséget, tudomány szomjat és továbbképzési ösztönt nem tudott becsepegtetni. Döllinger e nyílt, őszinte, mély felfogású nézeteihez szükségtelennek tartom commentárt csatolni. Ezek rövid előbocsátába után, a nt. szerkesztő ur becses engedelmével, időnként visszatérek még Döllinger felolvasásaira ; megemlítem majd nézetét a mahomedanismusról, általában a pogány világról s a keresztyén világ kötelességéről, megemlítem, miképen fejtegeti a keleti és nyugoti egyház közötti szakadást, a reformatiót, s végre a legújabb idők egyesítési kísérleteit. A müncheni Lajos-Maximilián- egyetemnek a f. év nyarán lesz négyszázados jubileuma, melynek nagyszerű megünneplésére már folynak az előkészületek. A ministerium 25,000 frtot szavazott meg a költségek fedezésére, a melyből egyszersmind fedezendők lesznek az ezen alkalomra kitűzött pályakérdések jutalmai is. A német lapok nagy jelentőséggel hangsúlyozzák eme ünnepély fontosságát. Az ily ünnepélyek ritkák a nemzetek történelmében, mondják, — s a német dicsőség terjedésére szolgálnak. De leginkább az lelkesíti most a németeket, hogy a müncheni egyetemnek mintegy tejtestvére, a straszburgi, annyi sok balsors után, mint sajátjuk vehet részt ezen ünnepély megül-sében. Mindenesetre igen szép és lélekemelő ama tudat, hogy a bajor egyetem a 15-ik század viharai között alapíttatott, tehát egyike a régibb német egyetemeknek, csak azután az a kár, hogy még most is mindig régi, azaz nem halad a korral. A szellem, mely itt az egyetemen uralkodik, oly ortbodox — tisztelet a kivételeknek, Döllinger, Friedrich, Froschammer, Meszmer, mind a tanárok, mind a tanulók között, — hogy valóban a szánalom érzetét költik fel az emberben maguk iránt. Hiszen már maga a tény, hogy Döllinger a tanuló ifjúság részvétlensége miatt nem tarthatott előadást, továbbá azon ujjongás, melylyel a theologíai tanárok az élemedett, tiszteletre méltó tudós e mellőztetéséfc fogadták, elég hü képet ad mind a tanárokról, mind a tanítványokról. Szomorú dolog ez, mely ellen csak az szolgál vigaszul, hogy szellemi függetlenség, és szabadelvüség tekintetében mi magyarok sokkal feljebb állunk, mint több nagy nemzet azon része, mely szüntelen a nemzeti dicsőséget hangoztatja. Feleki József. Basel, 1872. febr. 30. Bern kantonban a püspök és a kormány közti harcok nem akarnak megszűnni. Most nem az államhatalom ellen izgató kath. lelkészek hivatalukból való elmozdításáról van szó, hanem egy kath. lelkész beiktatásáról, kit a kormány pártol, de a püspöknek nem tetszik. Laufen községe csaknem egyhangúlag kandidálta a felsőbb iskola tanítóját, Migij-t lelkészül, a püspök ur azonban azt gondolja, hogy a gyülekezetnek nincs erre joga, kifogást is tevén a személy ellen. A kormány nem akar engedni s a felhozott vádakat is alaptalanoknak mondja. A kormány-tanács határozatát 1867. feb. 14-ről, — melyszerint a kath. gyülekezeteknek is ioguk van a kandidátióba befolyni, — a püspök sajnálatra méltó határo-20*