Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-02 / 9. szám

ilyen politikát fog követni, máskülönben a tőle való elszakadás miatt senkit sem lehetne kárhoztatni. A második tévedést abban találom, hogy a kath. párt alakulásának kérdése csakis a politikai opportunitás szempontjából Ítéltetik meg, holott oly jogosak és komolyak az alakulás mellett szóló indokok, hogy az errőli lemondás, és pedig' pusztán politikai opportunitás miatt, — melyet szintén kétségbe kell vonnom, — egy értelmű volna az ügyről való lemondással. Szerintem a katholikusoknak nemcsak joguk van ily alakulásra, mi az idézett cikkben elismertetik, hanem arra elégséges okuk is van, sőt ez szent kötelességök. Lássuk csak, mi a kath. egyház helyz te honunkban? Mig minden jogviszonyt törvényes garantiák által biztosítva és körülsáncolva szemlélünk, és mig az országban létező minden többi vallásfelekezetek ezen törvényes garantiák mellett a szabadság és önállóság jogát oly mértékben élvezik, hogy ez méltán noli me tangere-nek tekinthető : addig a k'atholikus egyház a törvényes garantiákat nélkülözi és olyan tényleges állapotbau sinlődik, mely a véletlentől és a kormány vagy törvényhozás változható eszmejárásától függ. Tény az, hogy a katholikus egyház az állam gyámsága alatt tartatik, hogy tehát törvényes szabadságától és önállóságától megfosztatik. E tényből, mely magában már lealázó és minden kath. keblet mélyen sértő, következnek azon számtalan bántalmak, melyek a kath. egyházat sújtják. Ilyen a kir. placetum fölélesztése és exorbitáns kiterjesztése; mi nem egyéb, mint a lelkiismereten és a tanitó egyház szabadságán ejtett erőszak; ilyen a kath. alapítványok kizáró jogosultságának kontestátiója, és azoknak illetéktelen beavatkozás és vis inertiae általi sequestrálása; ilyen a kath. felekezeti népiskolák ellen a kormány orgánumai által indított törvényellenes harc; és hogy többet ne mondjak, végre a katholikus egyház önkormányzatának meghiúsítása, vagy legalább végnélküli elhalasztása. Az önkormányzat a közállam jelen viszonyai közt föltételét képezi az egyház szabadságának, önállóságának; miért is e hiány és annak keserű volta fölött nem nyugodhatik meg senki, bármely felekezetű legyen, lia az egyház szabadságát, örállóságát, és a hitfelekezetek egyenjogosultságát szójátéknak és divatos jelszónak nem tekinti, és ha abban nem találja fel az igazság vagy a politikai opportunitás fénypontját, hogy a természeti és törvényes jog gyakorlatából épen a legszámosabb hitfelekezet ki legyen szorítva. Ez levén a kath. egyház helyzete, kérdem: valyon a gyávaság vagy szervilis árulás bélyegét nem sütnék homlokukra az egyház hivei, ha pusztán politikai opportunitás miatt mulasztanák el az alkalmat, mely által jogaik kellő képviseltetését és érvényesítését biztosithatják? Az állam és az egyház közti viszony nem tűri el a habozást, nem a határozatlanságot és bizonytalanságot; pedig biztossá és határozottá nem válhat azáltal, ha az abban érdekeltek és alatta szeuvedők folyvást teinporizálnak. Tudom, hogy ezt a politikát tekintették sokan és tekintik jelenleg is a legbölcsebbnek. De ezt megcáfolta már régen az élet. A világ nagy kérdései és bonyodalmai nem szűntek meg azáltal, hogy azok kellő időbeni megoldása elmellőztetett; hanem e mellőzés nem ritkán a függőben maradt kérdések erőszakoltatása és az ezek méltányos megoldásától föltételezett viszonyok fölbomlása által boszulta meg magát. Az ügy tehát és annak állása olyan, melyet alárendelni nem lehet és nem szabad a politikai opportunitás csalékony tekintetének; annál kevésbbé pedig, mert szerintem az ellenvetések, melyekkel a katholikusoknak nyílt föllépése akadályoztatni akar, minden alap nélkül szűkölködnek. Kénytelen vagyok ugyanezt kimondani azokra nézve, mik a „Magyar Politika" 40. számában fölhozattak. Hogyan tekintenék a katholikusok jogos föllépését jeladápnak a többi egyházközségek hosonló alakulásra? mikor a katholikusok nem mások ellen és nem támadás szándékából, hanem tisztán önvédelem szükségéből alakulnak ugy, amint a más felekezetiek már régen alakultak. Kérdem : valyon eszébe jutna-e valakinek más felekezet ily tevékenysége ellen fölkiáltani? föltéve azt, hogy erre annyi oka volna, mennyi van jelenleg a katholikusoknak. De fájdalom, ez igy van ; mi másoknál magasztaltatik, az, —ha katholikus ügy mellett történik, — följaj -dúlás tárgya. Ami pedig az antagonismust illeti, melybe (a „ Magyar Politika" szerint) helyezné magát a kath. párt a Deák-párttal, ha tőle az egyház törvényes szabadságára és önállóságára nézve garantiákat követelne, nem tagadhatom, hogy olyan Deák-pártot, melyben a legjogosabb követelés antagonismust ébreszthet, nem volna miért kímélni a katholikusoknak. Egyébiránt nem az a katholikusok föladata, hogy bármely pártnál garantiákért kunyoráljon, hanem föladatuk épen az, hogy ezen garantiákat önmaguknak, és saját erejökben bizva, szerezzék meg. Valyon vannak-e (a „Magyar Politika" szerint) a mostani Deák-pártban elemek, melyek a kath. egyház jogait megvédeni készek? erről nem szólok, facta loquuntur, — és valyon fog-e a jövő Deák-párt, ha közömbösek maradnak a kath. választók, ilyen elemekkel bővelkedni ? — ezt sejdíteni sem lehet. A kath. hivek tehát egyházuk szent ügyét a puszta sorsra nem bizhatják, s ezért kötelesek pártot alakítani, figyelemmel arra, mi bölcsen mondatik a ,,M. Politiká"-ban : „A garantia csak a katholikus képviselők katholikus gondolkozásában és érzületében rejlenék. Ezt kuli tehát fejleszteni, hogy a kath. Deák-pártiak konkrét esetek fölmerülésekor pártjuk elhatározásaira üdvös befolyást gyakoroljanak r

— érveikkel és számuk uulyával." A „Pester Lloyd" Apponyinak fenebbi cikkére egy vezércikkel felel, melyet kivonatilag közlünk, annyival is inkább, mert az abban kifejtett nézetek a mi nézeteinkkel teljesen megegyeznek.