Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-01 / 1. szám

BELFÖLD. Karácsonest az országos protestáns árvaházban. Nt. Szerkesztő ur! Egy szerény, egyszerű, de lélekemelő ünnepélyről akarom e lapok tisztelt olvasóit tudósítani, — oly ünnepélyről, melyet egyrészről annak családias színezete, másrészről az alkalmilag tartott jeles szónoklatok, kétszeresen kedvessé és meghatóvá tőnek. Ez - a karácsonesti-ünnepély a prot. árvaházban, melyet csak néhány vonásban — a meghatottság közvetlen benyomása alatt — vázolhatok; mert teljes és hü képet nyújtani róla, festői ecsetre volna szükségem. Karácson szombatján a dclesti órákban sietve men. tem ez intézetbe, hogy a felebaráti szeretet csudáinakszemléletében lelkemet felüdítsem és gyönyörködtessem. Nem is csalódtam, mert a nagy terembe lépvén, nagyszerű kép tárult szemeim elé : egy hosszú asztal, közepén nagy karácsonfával, mely mindenféle csecsebecsék — és csemegéktől megrakottan, sok apró gyertya-fényétől csillogott, — az asztal körül mintegy ötven tányér, mindegyikben egy-egy gyermek neve, a neki szánt ajándékkal — írószerek, csemegék vagy játékszerekkel — együtt' a fal melleti állványokon pedig az értékesebb tárgyak : ruhanemüek, cipők, csizmák stb. nagy mennyiségben. S mindezt a nemeskeblii emberbarátok, s különösen az érző szivü d(rék nők, versenyezve hordták össze, hogy a szegény árvák karácsom örömeben ők is résztvehessenek! Miután az első meglepetés hatása alól kibontakoztunk, következett a második — kezdődött az ünnepély. A kis fink és leáuykák, meglepően csínos és tiszta egyenruhájukba öltözve, örömsugárzó arcokkal, bejöttek a terembe, s tanítójuktól vezetve egy szép alkalmi éneket énekeltek el, melyre következett a magyar szónoklat, nt. Szász Károly ur által tartva. Ezen beszéd volt az egész ünnepélynek tulajdonképeni fénypontja; azért meg nem állhatom, hogy e költői és vallásos melegséggel szerkesztett jeles szónoki müvet — habár töredékesen is — ne ismertessem. Három fő eszme körül csoportosultak a szónok gondolatai, s ezek : a gyermekek öröme a ka. rácsonfa körül, a jótékonyság nemes ténye, és a mi mindezekre nagyobb fényt yet, a minden karácsoni gondolatok központja — a Jézus emlékezete, mely három elemet i 11 mind együtt találhatni ; s ép ezért oly meghatók és felemelők ez árvaházi karácsonesték. De hát e három elem nem mulhatlanul szükséges-e a karácson teljessé tételére, s elmaradhat-e csak egy is a három közül ? Az elsőt, a gyermeki ártatlan örömet, a legtöbb házban föltalálhatjuk ilyenkor ; a gaz. dagok palotáinak tükröktől és csillároktól ragyogó termeiben csak ugy, mint a szegények kunyhójában. „És a királyi terem, a polgári ház s a földalatti tanya karácsonfája körül — bármily különböző legyen is kiállításuk — a gyermekek ártatlan öröme egyenlő !" Ezen öröm sugárzik e gyermekek arcain ís, s ezt látni — felemelő látomány ! „S én egy csöppet sem sajnálom azon órát, melyet saját gyermekeim örömének szemléletéből vontam el, hogy a tiéteket szemlélhessem, kedves gyermekek!" — mondá szónok a lelkesült öröm kifejezésével. De e karácsonfáknak szebb és angyalibb fényt az kölcsönöz, hogy ezeket a jótékonyság gyújtotta meg. Hogy a szülők — mondja - ázeretik s ilyenkor ajándékkal lepik meg gyermekeiket, az csak természetes; s mégis vannak gyermekek, kik egy szerető mosolyt sem kapnak szülőiktől az év többi 364 napján, hát i.kkor azt a gyermeket ki szeresse, kinek sem apja, sem anyja nincs — az árvát? Ah ! ha a jótékonyság nem veszi fel ápoló karjára az ilyent ! ha testi és lelki nyomorba, bűnbe engedik sitlyedni ! De — fordult a szónok az árvákhoz — a szomorú szót, hogy ti árvák vagytok, megkönnyebbülve mondom ki, mert nem elhagyott, hanem a jótékony szeretet karjára fölvett s talán igen is boldog árvák vagytok; s ez árvaház is tulajdonképp családi hajlék, apai és anyai ház nektek. Itt azután a jótékonyság istennőjéhez valódi költői lelkesültséggel s gyönyörűen beszélt a szónok, felemlegetvén a nagyszerű csudákat, melyeket a jótékonyság az egyes szenvedők, a betegek és árvák sorsa enyhítésében, vagy a véres harcokban sinlődő nemzetek felsegélésében eredményezett a múltban és a jelenben. Végül, a karácson örömteljes kidomboritásául, beszélt szónok a Krisztusról, kinek a karácsont köszönhetjük, kit ist'en karácsoni ajándékul adott a világnak azért, hogy szertejárván jót tegyen. Az ő szelle-* mének köszönhetjük, hogy a jótékony-szeretet árvaházakat s kórházakat állit, ha száz és száz mértföldre ruhát, eleséget, tépést küldöz egy idegen nép sebesültjeinek. És ez valóban krisztusi munka, isten munkája. Szász Károly ur beszédének hatása oly nagy volt, hogy a megindulás könnye nem egy szemben látszott csillogni. Kívánatos volna, hogy e beszéd egész terjedelmében is közöltessék e lapok hasábjain. Még az ev. segédlelkész Gretzmacher ur tartott épületes német szónoklatot, szólván: egy szót a Krisztus születéséről, egy szót a jótékonyságról s egy szót s gyermekekhez, intésül. Ekkor a gyermekek nagy örömmel hordták szét az ajándékokat, s mi is valódi meghatottsággal vettünk részt örömükben. így telt el a karácsonest a szeretetnek ezen szép hajlékában, mely mustár-magnyi kezdetből már is ily erőre nevekedett. Kálmán. Eperjes, december 10-kén 1870. Tisztelt szerkesztő ur! Van szerencsém jelenten , hogy az eperjesi Collegium december 8-kán nagy ünnepélyességgel tartotta meg a gyász isteni tiszteletet néhai Máday Károly szeretve tisztelt felejthetlen és nagyérdemű tiszai ev. superin-