Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-12-24 / 52. szám
ban, Roth Vilmostól. Egy lacke a magyar nyelvtanból a 3. árfolyam elején, P. S.-tól. Könyvismertetés: Általános földrajz (Schwicker H. J ), Stretvizer Lajostól. Egyleti élet. Tárca: Bevezetésül, Márki Józseftől. A népnevelés befolyása az őstörténelemre, Ró mer Flóristól. Nevelészeti kalászok a magyar szépirodalom mezejéről, F á y András után. Vegyesek. * Az országos középtanodai tanáregylet közlönyének 2-dik füzete a következő tartalommal megjelent: Valyon eléggé indokolt-e azon eljárás, hogy még a reáltanodákban is azon tanulók, kik szabad kézi rajzból másodrendű osztályzatot nyertek, minden hátrány nélkül léphetnek fel a kővetkező osztályba? Schrőder K.-tól. A szépírás és gyorsírás tanításáról középtanodáinkban, G y u r m á n A.-tól. Hazai irodalom : Német mondattan, Szemák I.-tól, bir. Felsmann J. Ugyanezt bir. L e c hn e r L. A magyar birodalom földleírása, Maar P. P.-tól, bir. S z i e b e r E. Vergilius Aeoeise, magyarázta Szénáasy S., bir. B r a s s a i S. (Első közi.). Hazai tudo máuyos egyletek: Akadémia, Kisfaludy-társaság, történelmi társulat, természettudományi társulat, földtani társulat. Egyleti élet. Vegyesek. Nyilt tér: Babics K. viszonválasza Steiner S.-nek. Rendeletek tára. T Á R C A. Gr y á s z li i r. Kinek juthata vala inkább, mint nekem, a szomorú, de kedves kötelesség, félszázadot túlhaladt ismeretség s tartósbarátság láncolatánál fogva, iskola-, kor-, kartársam, szivemhez forrt jó barátom, érmeiléki reform, esperes néhai nt. Simon Benjámin ur december hónap 4-dikén történt halálát tudatni. Folyó hó 7-dike délelőtti óráiban ment végbe a temetési szertartás, dacára a rosz időnek, tömött templomban, a csokalyi gyülekezetnek, — mely a boldogult eltakarítására 100 o. forintot szavazott meg, — stlrft könyhullalásai mellett. Tiszt. Kassai Ignác, diószegi lelkész prédikált felette : „Simon ! Jónásnak fia, szeretsz-e •nmemet ?" stb. (Ján.) jól talált alapigéről; az alulírott is tartott rövid kis beszédet, szorítkozva leginkább a gyászolók vigasztalására. Simon Benjámin Szathmár megye Panyola nevű helységében született 1813-ban, hol kisebb tanulmányait végezve, 1825-ben lépett be a reformátusok debreceni főiskolájába; 1830-ban vette fel a tógát s 6 évet töltve a diák életben — mindig a kitűnők sorában, — a tanári kar által a III. elemi iskola közönséges tanítójául választatott meg 1836-ban ; ugyanott, november hónapjában letette az esküdt diáki vizsgát, s lett nem sokára a tanuló szolgagyermekek felügyelőjévé. 1839-be i hagyta el az őstanoda tisztes falait, Szalacsot választva magának rektori állomásul s tudománya további öregbítése végett segélyforrásul. Ezután Bécset s környékét beutazta, s itt érte őt az érmelléki félegyházi segédlelkészségre való meghívás, mit el is fogadott. Honnan Csokalyra hivatván meg rendes lelkésznek, mint ilyen, 1847 ben a debreceni nagy templomban a papi hivatalra ünnepélyesen fel is avattatott. Csakhamar feléje fordult az egyházmegye bizalma, egymást érve a megtiszteltetés, most mint tanácsbiró, majcl jegyző, végre mint esperes választatván meg. Jó hazafiság,becsületes jellem,hivatali buzgóság, igazságszeretet, különösen a nevelés terén kifejtett ügyesség, maga vetvén meg szerény hajlékában két, halálán kesergő fia tudományos ismereteinek alapját — valának az üdvözültnek sirig válhatlan útitársai. Kimultát fájlalják 26 éven keresztül hiv életpárja, Fazekas Katalin; Elek, Emma és Viktor, hálá? gyermekei; siratja a csokalyi gyülekezet, mely benne hiv pásztorát s az egyházmegye, mely két és fél éven át buzgó, tevékeny esperestjét vesztetette el. Én pedig a szoros barátságnál fogva ennyit mondhatok keservemben : „Ab ! te meus si partém animae rapit Maturior yis, quiil moror altéra ?" H o r a t. Áldás emlékezetére ! Papp Gábor, egyházmegyei egyházi jegyző. Köszönetnyilvánítás. A tószegi ref. gyülekezet, részint az idő, részint a mult évi junius havában villám által megrongált temploma és tornyának egy részben kijavítását, más részben a templom padlázata megújítását, miután a már szurágta gerendák leroskadással fenyegették a gyülekezetet — folyó évi március havában népgyülésileg elhatározván, isten segedelmével immár legnagyobb részben bevégeztette. Megvallom a 2500 o. ért. forintba került munka, mely összeg birtok-aránylag osztatott fel a gyülekezet tagjai közt, terhesen esett némely szegényebb sorsú tagokra, de az ur háza iránti szeretet és buzgóság örömmel tétette le velők az ur oltárára verejtékkel gyűjtött filléreiket, s voltak, kik a reájok rótt terhet kevésnek tartván, két annyival járultak a szent cél kiviteléhez, mint: Vince András 20 frt helyett 40 frt, Martosi Andrásné 5 frt helyett 10 frt, Fekecs Sámuelné 3 frt helyett 8 frt 20 krral. Különösen kitüntette áldozatkészségét Martosi Péter földesgazda, ki 247 frt 50 krral járult az ur háza kijavításához. Ezenkívül a főtisztelendő egyházkerület is nagy részben elősegítette nevezett gyülekezetet megkezdett munkájában, két évben bizottságilag megszavazott 500 frt államsegély-adománynyal. Mindezekhez járul még nehánj
