Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-24 / 52. szám

el az egylet irányában, hacsak rosz akarat nem működik bennük, a minek feltevésétől távol állok : be fogják látni, hogy az egylet nemcsak akar, hanem tud is oly gyakorlati eszközöket kipuhatolni, melyek a nagy munka sikerére vezetnek. Másfelől azoknak, kik csatlakoztak az egylethez, a teendők tüzetes megvitatása utmutatás lesz arra, hogy működésűknek minő irányt adjanak. Sokan vannak, kik üdvözölve fogadták az egyletet, kik át vannak hatva szükségességétől, és lelkesedve, a tetterőnek teljes tudatával akarnak közreműködni: de állásuk oly nehézségeket gördit utjukba, hogy nem képesek azokat tájékozás nélkül leküzdeni. Óda kell tehát, működni az egyletnek, hogy kiadandó lapjában s mindazon folyóiratokban és lapokban, melyek örömmel engedik át e célból hasábjaikat, tüzetes megvitatás után gyakorlati utasításokat adjon azok számára, kik lelkesednek a célért, de érdekében több különböző okoknál fogva nem tudnának közreműködni. Ez kívánatos az egyöntetűség szempontjából is. Kevesebb munkába, kevesebb időbe fog kerülni, ha a regenerálást országszerte egy szellemben, egy rendszer szerint kezdik el, tekintettel azonban mindig a helyi viszonyokra is. Ilyen gyakorlati utasításokkal kell szolgálni a lelkészeknek és tanítóknak, kiknek részéről kívánatos volna, hogy mindnyájan tagjai legyenek az egyletnek. A lelkészek és tanitók kezeibe vannak letéve a mai és a jövő nemzedék vallásos nézetei, erkölcsei. Az ő kötelességük felkölteni a vallásos érzelmet, s az ebből folyó tiszta erkölcsöket, s azt az életen át folyvást fejlődésben és tevékenységben tartani. Tőlük függ, hogy a reájuk bizott nép mennyire tegye sajátjává a társadalom és vallás azon mozgató eszméit, melyek csendes mederbe vezetve az élet különböző körülményeiben megnyugvást és boldogságot adhatnak neki s anyagi jólétét is előmozdíthatják. Ily nagy levén a lelkészek és tanitók befolyása a népre, ha az egylet megnyerte őket nemes céljának, saját maga iránti kötelessége egyes teendőikre nézve gyakorlati utasításokkal látni el, hogy működésüket a nagy munka szellemében folytathassák. Ki kell mutatni általános vonásokban, hogy a lelkészek vasárnapi egyházi beszédeikben, konfirmátiói tanításaikban és lelki pásztori látogatásaikban a vallás erkölcsnemesitő eszméit fejtegessék oly magokat hintsenek el a keblekbe, melyek a tiszta erkölcs fáivá növekedjenek, s épen ez által békítsék ki a kedélyéket azon ellentéttel, mely ma a vallás és a kor tudata közé fúrta be magát. A tanítóknak épen ily példákat kell adni, hogy azok tanításaik zsinórmértékei legyenek. Ők a gyermekekre fektessenek minden súlyt, hogy előkészítsék azon eszmék befogadására, melyeknek a lelkész a szülőket megnyeri, s melyeket a szülők otthon a családi tűzhelynél csepegtesselek be a gyermekek szivébe. A két működés találkozni fog e pontban, s jótékony hatása nem marad el. A második főteendő, melyre az egyletnek figyelmét már jő eleve ki kell terjeszteni, a fiatal papnövendékek és praeparandiai tanulók oly szellemben való kiképeztetése, mely megnyerje őket az egylet magasztos céljának, hogy későbbi működésüket azon eszmének szentelhessék, mely a megindult mozgalom főtényezője. Azok, kik hivatva vannak a jövő nemzedék lelkészei és tanítói lenni, kétségkívül nagy szerepet fognak játszani az egylet által megkezdett nagy munka folytatásábau. Szükséges tehát, a mennyiben hatalmában, tehetségében áll az egyletnek, odairányozni működését, hogy a fiatal lelkész- és tanítójelöltekben még az iskola falai között fel legyen költve az érdekeltség, a lelkesedés, a vágy : tevékenységüket az erkölcsnemesités, a vallásos érzelem felköltése megkezdett nagy munkájának szentelni. E tekintetben helyesen cselekszenek mindazok, kik osztják az egylet nézeteit, s befolyással bírnak a fiatalságra, ha ezeu befolyásukat az említett irányban érvényesíteni igyekeznek. Kisértessék velük figyelemmel az elhintett magot, hogy első csírázását szemlélve, majdan idővel képesek legyenek tovább fejlődésére kedvező befolyást gyakorolni. Igy teszi le az egylet nagy munkáját azok kezeibe, kik hivatva vannak azt széles körben kiterjeszteni, s általános érdekeltséget költeni iránta. Így közelíti meg nemes célját s teszi működését a társadalom és a va'lás szent érdekében üdvössé, áldásossá. Szükségesnek láttam elmondani ezen nézeteimet, melyekkel a teendők egy részét akartam körvonalozni. Hogy lesz jobb, mint lesz jobb, vitassák meg tüzetesen azok, kik az ügy élén állanak; de mindenesetre kívánatos, hogy a kik érdekeive érzik magukat, szóljanak hozzá az ügyhöz, mely közös, édes mindnyájunké, München, 1871. dec. 7. F e 1 e k i József. lítfiiyvisisiertetes. A nevelés és oktatás története. Néptanítók számára irta dr. D/ttes Frigyes, magy aritotta Hoffmann Mór, nagykanizsai tanitó. Pest, 1872. Kiadják Rosenberg testvérek. Ára 1 f r t 60 k r. (x) Hazai kulturviszonyaink még nem eléggé kedvezők arra, hogy idegen müveit nemzetek nevelészet-történeteinek megírásához lássunk. Bár megírhatnék minél előbb saját magunkét, mihez azonban már a legközelebb jövő, örvendetes reményt ígérkezik nyújtani. Az előbbire nézve fordító ur az által vélte szorgalmát hasznosítani, hogy nevelészeti irodalmunkba eredeti helyett, egyelőre oly munkát ültetett által, melyet minden szakértő nem kis nyereségnek tart. Utóbbira nézve pedig előszavában igéri, mikép jelen forditmánya kiegészítéséül — vázlatban — a magyar népnevelészet történetét is át fogja nyújtani kartársainak. Óhajtjuk, hogy ez igéretét mielőbb beválthassa. Dittes Frigyes, a bécsi tanítóképezde kitűnő tanára igaz ugyan, hogy a német néptanító szükségleteinek ki-