Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

Ez a hely S z a 1 k-S z.M á r t o n m. város Pest megyében a Duna mellett, lakosainak száma mintegy 3000, kik nemzetiségökre magyarok, vallásukra nézve, nagyon kevés kivétellel, reformátusok. Nincsenek itt nagy birtokosok, gazdagok, nincsenek szélesen kiterjedő pusz­tái, hanem mint földmiveléssel foglalkozók kisded határ­jukra szoritkozva, virágzó anyagi jóléttel épen nem dicse­kedhetnek, sőt az 1863, de különösen az 1866-iki, itt a szó teljes értelmében Ínséges esztendők lesülytó követke­zéseit még most is sokan érzik. — És még is ily való­ban nyomasztó anyagi helyzete dacára mit tett Szalk-Sz.-Márton ? mit tett mint község, mit tett mint egyház rövid két év alatt ? — Beszéljenek a tények. A mult 1870-ik évben e város középületei javítá­sára, újra fedezésére kiadott mintegy 1500 forintot. Az egyház temploma tetejét megujitatta, s tapasztal­ván, hogy az eddig használt fazsindely mily hamar pusztul, e helyett célszerű, tartós, gyönyörű vas fedéllel fedette be, melyért kiadott 3485 forintot, és ezen kiadása mellett még 1060 forint régi adósságot törlesztett. E jelen évben a község — átvévén a felekezettől a népiskolákat — egy egészen uj iskolát építtetett és egy régit egészen átalakított, ugy, hogy a meglevő négy alapfalon kivül jóformán minden uj. Ezen iskolát is vas fedéllel fedette be s átalában minden egyes részeit és darabját a népiskolai törvény és a mai idők kívánalmai­hoz képest, mondhatni elegánsul készítette el, ugy, hogy örül az ember lelke, midőn ezen diszes és célszerű épü­leteket megpillantva, meghallja, hogy ezek népiskolák. Ezen épületekre a község kiadása többre fog rúgni hat ezer frtnál. Igy gondoskodik Szalk-Sz.-Márton a népneve­lési szent ügy előmozdításáról. Lehetetlen azonban itt meg nem említenem és forró hálámat nem nyilvánítanom vallás- és közoktatás­ügyi miniszter ő nagyméltóságának, ki 2350 frtnyi állam­segéllyel örvendeztette meg a szalk-sz.-mártoni községi iskola építési kassáját, valamint teljes elismeréssel és köszönettel kell, hogy megemlékezzünk nagys. Szász Ká­roly tanfelügyelő úrról, a kinek hathatós közbenjárása s utánjárása eszközölte ki Szalk-Sz.-Mártonnak az állam­segélyt. De hogy az áldozatot még tovább folytassuk. Ugyan ez évben az iskolaépítés mellett a ref. egyház sugár ma­gas tornyát az eddigi fazsindely helyett bádoggal fedette be, villámháritóval látta el, mely építkezésre ismét kia­dott 1671 forintot. — És igy Szalk-Szent-Mártonnak a közügy felvirágoztatására 1870. és 1871-ben 13,716 frt. rendkívüli kiadása volt. — Ezen összegből most már, ne hogy vakítsak és túlozzak, levonva a 2350 frt. iskola­építésre nyert államsegélyt; mégis Szalk-Szent-Márton már eddig maga erejéből, minden adósság-fel vétel nélkül, 10,766 forintot áldozott a legszentebb célokra. Ez összeg hiszen nem valami nagy, de a ki Szalk-Sz.-Márton helyzetét, viszonyait, anyagi körülményeit ismeri: az bizonyára óriásinak talalandja ez összeget. De talán megragadta a figyelmet ezen kitétel már e d d i és azt kérdik, hogy ennyi áldozatot nem elég-1 tt-e már meg a nép, vagy legalább nem kiván-e meg­pihenni ! Örömmel mondhatom, hogy nem. Itt igazán be­teljesedett a latin példabeszéd: Crescit sub pondere palma. Az eddigi áldozatok nemhogy elcsüggesztettéK volna, sőt ujabb áldozatra tüzelték és lelkesiték, a mit bizonyított avval, hogy e mai napon tartott egyházi köz­gyűlésben egyhangúlag elhatároztatott, hogy a már régi, roskadozó és célszerűtlen paplak helyett egy uj, szilárd és a város diszét is emelő paplak építtessék. A forrás is kimutattatott, melyből az építési költség fedezendő lesz, és én hiszem, hogy két, legfelebb 3 év múlva, egy cél­szerű s ízléssel épült parochia álland a mostani romok helyén. És most tisztelt olvasó ítélj ezen elősorolt tények­ből, s vonj következtetést e nép jellemére, gondolkodás módjára s buzgóságára. Én részemről óhajtom, hogy a közelismerés koszorúja mellett áldja meg őket a minden­ható, s pótolja ki nekik gazdag tárházából azt, mit a közügyre feláldoztak. Dobos László, ref. lelkész és községi iskola­szék elnöke liiiilöldi egyház és iskola. Gí-rácból irják a „Krchztg"-nak: Dr. Tauschinszky Hyppolit vallási társulatába napról-napra többen lépnek be, mióta a társulat alapitói ellen bünügyi keresetet indí­tottak a miatt, hogy isten lételét s a szellemnek a halál utáni fenmaradását tagadják. Több más osztrák helység­ben is vannak már testvértársulatok, sőt még a külföl­dön is terjed, habár gyöngén, a Tauschinszky-féle tan. Braziliában több év óta létezik egy fióktársulat s Dr. T. közelébb egy st. pierre-i telepitvényestől levelet kapott, melyben az tudósítja Öt, hogy tanait francia nyelvre lefordittatá s hogy egy községet szándékozik alapítani. Különös világboldogitók ! Berlin. Az országgyűlés nov. 20-iki ülésén Dove, göttingai tanár, indítványba hozta, hogy a prot. és kath. papuövendékek katonakötelezettség alóli mentésségét Ba­jorországban is szüntessék meg, miután az észau-német védelmi törvény ezt már rég megszüntette, s az észak­német theologusok a közelebbi háborúban szintén részt vettek. „Én nem látom be,—igy nyilatkozott a többi közt Dove — hogy a két felekezet theologusai miért ne frequentálják a nagy nemzeti nevelőintézetet, ha egyszer erre testileg alkalmasak. Én nem vettem észre, hogy a Franciaországból visszatért theologusok a háború következ­tében rosszabbakká lettek voln.a S nemcsak az evangelikus, de a katholikus papnövendék is szolgáljon fegyverrel! Ez a törvény előtti egyenlőség!" — A centrum nevében erre Moilinckrodt képviselő fölszólitá a hadügyministert, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom