Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-12-03 / 49. szám

Azt állitottam fentebb, az iskolai ügyet függelékkép kell csak felvenni a zsinat tárgyai közé. Itt látom helyén ezen állitásomat igazolni, mi előtt a zsinat elé nem való s az előmunkálatokba még is felvett tárgyakról azokra térnék át,a melyek a zsinati előmunkálatokba fel nem vetettek, de a melyek a legközelebbi zsinaton is szőnyegre kerülhetnélek. Nézetem szerint a nevelés ügye az állam dolgai, gondjai közé tartozik. Iskolai törvényt hozni nem a zsinat, hanem az országgyűlés van hivatva, még pedig a népiskolákra nézve szintúgy, mint a főbb tanintézetekre vonatkozólag. Még a leendő lelkészek kiképeztetését is legjobban szeretném honi egyetemünknek egy, a tanszabadsággal felruházott prot. theol. facultásán látni, és az egyháznak érdekét eléggé védve tudnám, ha e facultás tanárainak kinevezésénél és azon theol. szakok meghatározásánál, melyeknek facultáson okvetlenül miveltetní kell, az egyháznak, mint a melynek leendő szolgái képeztetnek, , consultativ votuma tekintetbe vétetnék, és részére azon jog fentartatnék, hogy azokat, kiket tisztviselői köré fel akar avatni, saját közegei által megvizsgáltathassa. — De a tényleges viszonyokat tekinteni okvetlenül szükséges, és ezek igy állanak. Hazánkban az iskoláknak nem kell szükségképen községieknek, államiaknak lenni. Az iskolai törvény megadta a vallásfelekezeteknek is azon jogot, hogy felekezeti iskolákat állithassanak s fentarthassanak. A felekezetek ezen törvényadta jogukkal élnek is, és különösen a prot. egyháznak nincsen nagy kedve eddig nagy áldozatokkal fentartott, autónomice kormányzott, de aránylag a többi felekezetek iskoláinál semmivel sem rosszabb iskoláit a községi iskoláknak, melyeknek előnyei még szemmel nem láttathatnak, feláldozni. A lelki éj lovagjaicak sorakozása, harcias mozdulatai, meg nem töri hatalma e tartózkodást igazolják. Hazánk egyetlen egy egyetemén prot. facultás még nincsen berendezve. É3 igy az egyháznak mind eddig joga is, kötelessége is, hacsak nem akarja a nevelésnek eddig általa dicsőségesen lobogtatott zászlóját kezeiből kiejteni, az iskolaügyre gondot forditani. Az egyházi tanról az előmunkálatokban egy szóval sem tétetik említés, ha csak a 12. lapon levő 4. §. eme szavait nem akarjuk arra magyarázni, hogy a predikátió hitvallásainkkal ellenkező ne legyen. Nem gondolom, hogy a munkálatok szerkesztői ezzel a bevett hitvallásokhoz való álláspontjukat akarták volna megjelelni. Azt vélem, szavaik értelme arra megy kí, hogy a predikátió a gyengéknek ne szolgáltasson botránkozásra okot. Azt hiszem e szav k az egyh. szónokot csak óvatosságra intik. Mind a mellett, minthogy igen könnyen máskép is magyaráztathatnak, és a lelkiismeret s gondolat szabadságának korlátozására, megszorítására vagy a me^yőződé3 eltitkolására szolgáltathatnak okot, az érintett paragraphusnál e szavakat kihagyandóknak vélem. A hitvallások vagy synr bolumok oly jelvények, iratok, melyek által az apák hitökről s vallásbeli meggyőződésökről vallást tettek. Lehetnek, sót vannak mai napon is olyanok, kik ezekből a symbolumokból egy jótát sem engednek el, kik igazi Hvő lélekkel szóról szóra elmondják, betűről betűre igaznak vallják, a mit azokból a Jézusról és az ördögről, a pokolról és a menyországról, s a többiről tanulhattak. Nem kárhoztatjuk őket meggyőződésűkért. — Mindenki az ő tulajdon urának áll vagy esik. — De azt tagadni nem lehet, sokan a symbolumokban hitíknek, vallásos meggyőződéseiknek tiszta kifejezését többé nem találják fel, és saját nézeteiket a symbolumok tételeivel nem egyeztethetik össze. Azt tagadni nem lehet, hogy a vallásnak ama nagyurias lenézése, a templomok kerülése, mit fájdalom sokaknál, s ép a \ miveltebb osztályból valók közül, sokaknál tapasztalunk, nagy részt abból származik, hogy a vallást a hitvallásokkal zavarják össze. És ha ama mozgalom a pro), reform-egylet nevezete alatt szemünk láttára oly nagy kiterjedést vőn rövid idő alatt; ez ugy hiszem elég hangos intés arra, hogy az uj bort régi tömlőkben tartam nem lehet. Ama bajt félénk s félrendszabálylyal, hogy t. i. a hitvallásokkal ne ellenkezzünk, megszüntetni alig sikerül; és eme mozgalom magas hullámait nem fogod lecsendesíthetni, ama kenetteljes (?), de az excommunicatio lehelletétől áthatott igékkel: „a kinek a hitvallások nem tetszenek — az mehet." ily eljárással az egyháznak rosz szolgálatot tennénk és a reformátorokat, a hit és vallásbeli s abadság harcának ezen hőseit, kevéssé tiszteinők ! Jól tudom, uj dogmákra nem jár mosi kedvező idő. Egészen más iránya van a kor törekvésének, mint a szemlélődő theologia. Ha valaki önhitten uj dogmát akarna felállítani, (történjék ez bár szent zsinat által); a legtöbben nagy uriasan mosolyognának e balgaságon, mások kétkedve fejőket ráznák, vájjon mi leszen ebből, mások jajveszékelnének, hogy hitöket akarják elrabolni. A mi minden dogmánál fődolog, a mi nélkül minden uj dogma halva született gyermek, hogy t. i„ abban mindenek saját nyelvükön hallják hirdetni az isten nagyságos dolgait, saját értelmük gondolatát? 97*