Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-29 / 5. szám

azámok megállapítása által, részemről nem tudom elfogadni. Ha ezt akarták volna, más uton egyszerűbben és könnyebben is elérhették volna. Ezen az uton mint látjuk, céljukat soha el nem érendik. S ilyesmire törekedniök felette nagy botorság is lett volna részükről. Ugyan hogy lett volna az állam képes kitölteni azt a nagy ürt a köznevelés terén, mely a terv sikerülése esetén előállott volna? Mivel tudta volna kipótolni az anyagi veszteséget, ha ami egyházadói pénztárunkat bezártuk volna az iskolai szükségek előtt ? hol vett volna elegendő képzett tanítókat községi iskolái számára, holott a mi tanítóink számának hasonlíthatatlanul nagyobb fele nem bir a törvényben megszabott qualificatióval ? s hogyan remélhette volna ily erőkkel meghódítani a jövendőt a közös iskolának? A mi a prot. egyház állami segélyeztetósé^ illeti, bármily méltányosnak és jogosnak tartsuk azt' mindaddig, mig mellettünk más egyház orszégos eredetű javak élvezetében van: mi mint egy korábbi cikkben már fejtegettük, épen a prot. egyház érdekét tartva szem előtt sem óhajtjuk azt. Ha életképesség van bennünk, megfogunk élni magunk erejéből; ha nincs, ily gyógyszer sem tarthat meg, sőt arra fog szolgálni, hogy belszervezetünket és életerőnket megvesztegesse. Azt azonban kívánjuk és a közművelődés érdekében követeljük, hogy ha van a klérus kezében a köznevelés emelése végett adatott országos vagyon, "az, miután az állam irányzata a növelést a felekezeti vezérlet alól emancipálni, ezentúl a felekezetekre való tekintet nélkül használtassék fel eredeti rendeltetésére. Ez a kor szózata és a tények logikája, melyet nálunk mindenki ért s mely elől nem dughatja be füleit a klérus sem, mely a községi iskolák ellen egyrészt ezért indított harcot. „Ki merné tagadni" úgymond az Irányzatok szerzője „hogy a közös iskola a többi hitfelekezet részéről nem egyéb, mint előjegyzés a kath. (azaz : a kath. kézben levő országos) iskolai vagyonra." (47. 1.) Szeremlei Samu. (Folytatása következik.) Községi iskola Borsnd-Ábrányban. Felső-Ábrány reformált egyház, még az 1868-iki oktober 10-ikén tartott népgyűlésben Községivé nyilvánította felekezeti iskoláját, legyőzvén a protestáló féltékenységet, mely egyfelől abban ütközött meg, hogy-e téren a zászló vitelére hivatottabb s nagyobb népességű egyházak közzttl egyet sem látott elől menni • más felől pedig aggasztó körülményt sejtett abban, hogy a közös iskolából kiszorított tárgyai a vallástudománynak, hol és hogy fognak taníttatni: s végül remegett attól, hogy azon esetre, ha ne talán catholicus vagy izraelita tanitó alkalmaztatnék az iskola vezetésére, az eddig fizettetni szokott énekvezérleti díjra, nem találand vállalkozót s igy példátlanul terhes egyházi adóját növelni lenne kénytelen. A kezdeményezésben megbotránkozókat elnémitá e szózat: „Hát az evangyeliomi világosság Jeruzsálemből sugárzott e ki? nem a szegény nyomorult, kisded Názáretből ? !" A vallásos ismereteknek a hét egy bizonyos napjain közlésére a lelkész ajánlkozott oly kikötéssel hogy hallgatói a vasárnap délutáni predikácziózástól felmentendik. A nem református tanítók alkalmazásából, énekvezérlet és temetések tekintetében eredhető felakadások miatt tűnődők aggályát eloszlatta az 1868-iki XXXVIII t. c. IX."fejezetének 136 §-a, mely a törzsfelekezet részéről nagyobb számban képviselősködő iskolatanácsosoknak a szabadválasztást biztosítja. Ekként a gyülekezet egyhangú szavazata által választott iskolaszék, melynek miután a községi iskolában már is vannak cath. növendékek — catholicus tagja is van, sőt azon esetben, ha az izraelita egyház, a közös iskolát igénybe veszi, zsidó tagja is lesz: december 4-ikén szervezkedő gyűlést tartott, elnökévé a lelkészt, jegyzőjévé a cath. vallású tagtárst választván s egy hóra hetenkénti iskolalátogatóul, a koreszmék iránt fogékokonyabb s ifjabb nemzedékből választott iskolaszék másik tagját kinevezvén. Az igy megalakult iskolaszék következő érdekesb határozatokat hozta : „6-ik pont. Az iskolázás pontosságának megközelítése végett az iskolaszék, minden héten összeülend egyszer, meglatolgatandó : hogy vájjon a következő hét olyan lesz-e, melyen a szülék kényszerülve fognák általános érdekű mezei vagy házi foglalatosság miatt, gyermekeiket az iskolától elvonni ; vagy pedig idő és körülmények semmi elfogadható okot ós ürügyet a hanyag isk olázás mentségére nem tüntetnek fel ? — Az első esetben az iskolaszék általában minden iskolásnak, vagy körültekintő tapintatos nézete szerint csak a nagyobb osztályuaknak adand 1—2 napos, és hetes szünidőt ; ellenben utóbb emiitett körülmények közt szigorúan fog eljárni azon hanyag szülők irányában, kik a szórgalomszakokat alapos ok nélkül mulasztatják gyermekeikkel. E végzéssel kapcsolatban. „7-ik pontban, határoztatott, hogy azon szülék, kik 6 évet betöltött kis gyermekeiket, fejletlenség, gyönge testalkat miatt óhajtanák visszatartóztatni a korainak vélt iskoláztatástól: ez érdembeni kötelezettségük alól feloldatnak, azon világos kikötéssel, hogy az ily gyerme. kek iskolázása a 13-ik életév betöltével fog végződni. A pontos iskolázás életbelépteté sére curiosumként felemlítendőnek vélem, hogy alólirt lelkész, korábban, meggátlandó az iskola mulasztásokat, beköveteltem hetenként a mulasztási jegyzéket, és szo lgabirói tekintély igénybe vételével, büntetés súlya alatt törekedtem a hanyag szülőkre hatni. Azonban kény telenültem belátni azt) hogy ezen uton nem fogom győzni a szolgabírói hivata* ostromlását, vagy ha győzném is, a szolgabíró leen d képtelen ez érdembeni követelésemnak eleget tenni. S ím az iskolaszék utján felébresztett ügy iránti érdekeltség