Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-11-19 / 47. szám

kegyelméből én is lelkipásztori hivatalt viselek, értem meg, hogy a lelkészi kar szeretettel tekint immár az oly hosszú időn keresztül rabszolgaként elnyomott tanitói testületre is. És ha jól meggondolom, a fentebb emiitett formahibát, sőt ha ezt szántszándékos tévedésnek vesszük is, szívesen elnézem, miután a fentebb jelzett méltányos és korszerű eljárást és nyereményt, oly magasra becsülöm, hogy e mellett amaz alaki tévedés szemeim előtt figyelmet is alig érdemlő csekélységgé törpül. . . . 4. Figyelemre méltó eseményként jelezhetem, a makói fényes és népes egyház azon méltányos előterjesztését is, melyben az e. k. folyó évi april havában tartatott gyűlése jegyzőkönyvének 170 sz. a. határozatára felelvén az e. m. és k. hivatalnokok választását s általában a szavazati képességet és jogot illetőleg, sérelmesnek mondja azon még a jelenben is divó gyakorlatot, mely szerént t. i. a legcsekélyebb létszámú gyülekezet is egyenlő jogot gyakorol a népes egyházakkal, s magáüak, s általában a népesebb égyházaknak, a népességarányához mért mennyiségű szavazatijogot indítványoz ós kérelmez. Hogy a makói egyháznak e felszólalása, nem leend pusztában elhaló szó/at, sőt nemcsak, hanem hogy még a testvéregyházkerületekben is viszhangra talál, hiszem, vallom, s hogy csakugyan igy legyen, szivemből kívánom. 5. E tárgyat, a mely a gyűlést megelőzött értekezleten volt meglehetős hosszadalmas discussio tárgya, tulajdonkép legelői kell vala említenem. „De hát mi ez ?" kérdi, talán a tisztelt olvasó. Nem egyéb, minthogy a gyűlés megtartásának helyét és idejét kihirdető 971/1871 sz. a. esperesi körlevél 10-ik pontja alatt, a t. c. presbyteriumok figyelme azon nagyhorderejű és a legnagyobb mértékben életbevágó tárgy feletti tanácskozás és nyilat, kozatra hivatik fel: minő helyettesítő intézkedéssel és mi uto n-m ódon lehetne ama kiszámíthatatlan anyagi es szellemi károkkal járó gyakorlatot beözüntetni, mely szerint a leginkább tanórák ideje alatt történő temetkezéseknél, az éneklést rendesen az iskolás gyermekek végezik? A7 értekezleti tagok e „helyettesítő intó z k e d é b t" illetőleg, három táborra oszlottak. Az egyikben az volt az indítvány : énekeljen a kántor egyedül; a másikban: szervezzen minden egyház egy temetkezési énekkart iskolavégzett növendékekből; a harmadikban : a kántorral maga a gyásztisztességtevők gyülekezete énekeljen. A „mi uto n-m ódon" kérdésre, illetőleg a helyettesítő intézkedés gyakorlati keresztülvitelére nézve pedig, ha jól emlékezem, épen az én legkedvesebb barátom által, de a kinek nevét mindazáltal szinte elhallgatom, olyanforma indítvány ^étetett: hogy t. i. ezt csak ugy érhetjük el: ha iskoláink berendezését illetőleg lehetőleg korszerűek, s az évi eredmények megbirálása alkalmával, hajthatatlan szigor u a k leszünk. Álina pedig a korszerűség abban, ha a mennyire csak lehetséges, alkalmazni fogjuk magunkat az egyetemes, sőt az országos tantervhez; a szigorúság pedig abban, ha nem tekintvén a tanórák mulasztásának okait, azokat, a kik nem ütik meg a mértéket, osztályaikban visszatartván, továtb ne bocsátjuk. Ez aztán azt eredményezné, hogy a gyülekezetek (melyeknek körében oly sok elfogultság, s oly makacs ragaszkodás tapasztalható még a régi rosz szokások iránt is) látván a temetkezések miatt tanórákat mulasztó gyermekek visszamaradását, magok kezdenének gondolkodni, s a mit most a legerélyesebb szigorral sem volnának képesek keresztül vinni, annak életbeléptetését — eljön az idő, midőn ők magnk fogják kérelmezni és sürgetni. A h. m. vásárhelyi előterjesztés, annak kijelentése mellett, miszerént soha sem történt, hogy az esperes egy nap alatt visgálta volna meg a benne érintett 18 iskolát, s a h. m. vásárhelyi képviselő uraknak is, azon nyilatkozata után, hogy ez állítás - bárha ebben ők sértést távolról sem látnak — csakugyan tévedésből csúszott be: azon megjegyzéssel adatott vissza, hogy abenne általánosságban elmondottak, a jövő e. m. gj ülésre, részletesen és határozottan körvonalozva adassanak elő. Hogy pedig tudósításom teljesen, kerek és bevégzett legyen :t. Ecsedi János lelkipásztor ur szives és vendégszerető kedves családjáról is meg kell emlékeznem, illetőleg nem hallgathatom el, miszerént a szikrázó eszű és aranykedélyü e. m. egyházi aljegyző ur, a testi és lelki szép tulajdonokkal gazdagon megáldott házi kisasszonyt arra kérte fel: ha egy galambtollat szíveskednék hozni, mert ő — mint mondá — galambtollal és rózsatintával akarná bejegyezni a szí ve s és gazdag ellátásért hálát mondó megelégedés egyetemes örömét. Gyoma, nov. 13. 1871. Garzó Gyula. A kalocsai kath. főegyházmegyei papságnak 1871. okt. 25 és 26-án tartott értekezlete. Lapunk mindenkor figyelemmel kisérvén a külföldi úgymint különösen a hazai katholikus mozgalmakat: nem hagyhatjuk említés nélkül a közelébb lefolyt kalocsai értekezletet sem, annyival kevésbbé, minthogy ez értekezleten mindazon kérdés tárgyalás alá vétetett, a mely ez idő szerint a kath. egyház kebelében fölmerült, s amely hazánkat s különösen a mi egyházunkat is nagyon közelről érdekli. E kérdésekre hozott határozatok tájékozást nyújtanak olvasóinknak nemcsak arra nézve, hogy a kalocsai, de általában, hogy az összes hazai kié-